Ha egy ikon borul be…

A globális gazdasági válság – bizakodóbb szemüvegen keresztül figyelve az eseményeket: a 2008-as összeomlásból való kilábalás – 2011-ben új fejezetéhez ért, amely a hazai szállodaipar környezetét is drámaian befolyásolja.

Lassulás, bizonytalanság, pánik ördögi köre

A gazdasági növekedés a világon mindenütt egyre erőteljesebben lassul, s az egyéb makrogazdasági mutatók is a lendületvesztés, illetve a jövőbeni várakozások romlása irányába mutatnak. Ezzel párhuzamosan az államadósság szintje számos országban kritikus szintre ért, amely egyrészt még világosabbá tette, hogy a növekedést állami eszközökkel történő segítése – amely a korábbi időszak lendületes felívelésében óriási szerepet játszott – nem térhet vissza. Másrészt megszorító csomagok sokaságának meghirdetésével járt (jár) együtt, ami a fogyasztás, (s ezen keresztül a növekedést) finoman szólva sem erősíti (s persze nincs igazán jó hatással az utazási kedv alakulására sem). Az adósságproblémák és a növekedés folytatódásával összefüggő aggodalmak miatt a tőkepiacok 2011 nyarára tartósan pánikközeli állapotra álltak, rövid idő alatt korábban elképzelhetetlen árfolyammozgások zajlottak le, amelyek csak tovább növelték a bizonytalanságot.

Svájci deviza hullámvasúton

A svájci frank – amelynek árfolyama áprilisban még rövid időre 200 forint alatt is megfordult – július 22. és augusztus 9. között 224 forintról közel 274 forintig drágult, az árfolyam tehát alig több mint két hét alatt 20 százalékot meghaladó mértékben emelkedett. Innen augusztus közepére a 235-241 forint közötti sávig ereszkedett a jegyzés, ezen a szinten azonban a csökkenés leállt, bár az ideges piaci hangulatban akármikor megvan az esélye egy újabb hirtelen elmozdulásnak, bármelyik irányba.

Hogy a világban zajló eseményeknek itthon is súlyos következménye lehet, arra a balatonalmádi Ramada Hotel & Resort Lake Balaton üzemeltetője, a Wossala Hotels Kft. ellen indított felszámolási eljárás hívta fel a figyelmet. Az egység ugyanis azon házak közé tartozott, amelyről – kívülről – bárki úgy gondolhatta, hogy kivételesen rossz viszonyok között is jó esélye van a talpon maradásra: egy itthon és külföldön is elismert szakember irányított egy nemzetközi lánchoz kapcsolódó, jól bevezetett házat, kiemelt turisztikai övezetben, megfelelő piacokra építve.

A csőd ténye persze elméletben rögtön cáfolná is ezt az állítást azzal, hogy a beruházást nem körültekintően tervezték. Lehet, hogy nem volt megfelelő a saját tőke/idegen forrás aránya. Esetlegesen túl drága volt a beruházás az adott piacon elérhető árakhoz viszonyítva. S persze, nem kellett volna svájci frankban eladósodni. Ám az akkori viszonyok között azok a veszélyek, amikkel ma tényként szembe találja magát a szakma, nem voltak reális alternatívák.

Hat éve – amikor a sajtóban megjelent információk szerint a szállodára a hitelt felvették – a frank viszonylag stabilan 160 forint környékén mozgott, s a forint, illetve a frank alapú banki források terhei közti különbség akkora volt, hogy az addig tapasztalt ingadozások jócskán belefértek. (Az alpesi deviza árfolyama a 2000 és 2007 első féléve közötti időszakban nem lépett ki a 155-175 forintos sávból.) Később pedig (2008 elejéig), amikor frank ingadozása már esetleg komolyabb óvatosságra inthette volna a fejlesztőket, a kamatkülönbözet a két hitel között még szélesebbre nyílt. Magyarán valamennyi üzleti döntést megalapozó számítás a frankhitel választását támogatta, még akkori viszonyok között szélsőségesnek ítélhető devizapiaci elmozdulások esetén is.

A döntés végeredménye persze utólag elborzasztó: a Wossala Hotels 2,9 milliárdos hitele 1,1 milliárdos törlesztés mellett 2011-re 4,8 milliárd forintra hízott. Bár magát a felszámolást nem ezért, hanem egy 4 millió forintos ki nem egyenlített mosodaszámla miatt indították el, az évi egymilliárd forint árbevétellel rendelkező vállalkozás – a frank jelenlegi erősödését követően – már nem sokáig bírta volna ezeket a terheket, ahogy arról Wossala György a Népszabadságnak nyilatkozott.

Ekkora a baj?

Arról, hogy a magyar hotelek mekkora hányada lehet hasonló helyzetben, még csak becslés nincs. Nagy, nemzetközi láncokhoz tartozó, főként külföldi vendégeket fogadó egységeknél vélhetően az euróköltcsön dominált, az egyéb fejlesztéseknél – a piaci szereplőktől és a pénzintézetektől kapott tájékoztatások szerint – a frank népszerűbb volt. Piaci pletykák szerint ugyan a 2009 végén–2010 elején, illetve azokban az időszakokban, amikor a frank árfolyama nagyobbat ereszkedett (például tavaly októberben, illetve az idén áprilisban) frankhitelüket többen euróra konvertáltak, ám értelemszerűen arról sincs információ, hogy ezek milyen mértékben módosították az arányokat.

A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége becslései szerint 500-1000 milliárd forint között lehet a szektorban tevékenykedő hotelcégek adóssága, hogy pontosan mennyi, arról gyűjtött statisztika nem áll rendelkezésre. S tekintve, hogy ez az adat évek óta állandó, feltételezhető, hogy a devizák árfolyamváltozásából eredő állománynövekedést nem is tartalmazza. A probléma tehát a magyar gazdaság egésze, s a finanszírozást biztosító bankok szempontjából sem kicsi. (Csak összehasonlításként: az elmúlt időben nagyobb nyilvánosságot kapott önkormányzati adósságállomány 2010 végén az MNB adatai szerint ezermilliárd forint körül volt, kétharmadát frankhitelek tették ki.)

Újabb csődhullám jöhet

A Ramada példájából kiindulva a frank nyáron bekövetkezett újabb erősödése – ha a helyzet gyorsan nem változik – néhány hónapos késleltetéssel gerjeszthet újabb csődhullámot az ágazatban. Azok a házak ugyanis, amelyek frankhitellel rendelkeznek, a főszezonban jó eséllyel még talán tudják fizetni a megemelkedett terheket, ám ennek elmúltával lényegesen nehezebbé válhat a törlesztés, ha egyáltalán lehetséges lesz még azt kigazdálkodni.

Arról, hogy lehet-e számítani a devizapiaci helyzet közeli konszolidálódására, semmi biztosat nem lehet mondani. A jelenlegi, irracionálisan magas frankárfolyam senkinek nem jó, köztudott, hogy a svájci gazdaság is fuldoklik az erős frank miatt, a jegybanki eszközökkel azonban csak korlátozottan lehet ez ellen bármit tenni. A frank árfolyama akkor fog stabilizálódni, ha megnyugszanak a kedélyek a tőkepiacokon.

Így azoknak, akik frankhitellel rendelkeznek, e pillanatban mindenképpen azt a tapasztalt tőzsdei spekulánsok között elterjedt mondást érdemes szem előtt tartani, amely szerint „a piaci irracionalitás mindig tovább tart, mint ameddig azt finanszírozni tudnánk.” Magyarán, aki ilyen helyzetben van, annak – amennyire lehet – érdemes előre gondolkodnia.

Tárgyalni, tárgyalni

Az adott helyzetben Galla Gábor, a Tourconsult ügyvezető igazgatója azt ajánlja valamennyi piaci szereplőnek, hogy készítsen egy nagyon pesszimista üzleti tervet az elkövetkezendő évekre, továbbá egy intézkedési tervet a költségek csökkentésére és a bevételek növelésére (ha még maradt ilyen lehetőség). S amennyiben ennek alapján azt látja, hogy bajba kerülhet, minél előbb keresse fel finanszírozó bankját, hogy a megváltozott helyzethez igazítsák a finanszírozást, így ugyanis sokkal jobb feltételek érhetők el, mintha csak akkor próbálják meg orvosolni a helyzetet, amikor a problémák már jelentkeztek.

A szakember hangsúlyozta azt is, hogy a bankoknak is érdekükben áll a megfelelő megoldások megtalálása, ám az alapvetően az ügyfél hozzáállásán múlik, hogy e tárgyalások milyen sikerrel járnak: csak az őszinteség, a tények valós feltárása vezethet eredményre.

Ezt erősítik meg a pénzintézetek nyilatkozatai is. Ahogy azt megkeresésünkre a CIB Banknál közölték, minden esetben komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek annak érdekében, hogy nehéz helyzetbe került üzleti partnerek számára életképes javaslatokat nyújtsanak; ezek minden átláthatóan működő és a helyzet megoldására törekvő tulajdonos számára nyitva állnak.

A bank partner, de védi befektetéseit

A CIB Bank képviselői ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy ott, ahol nem látnak lehetőséget a megegyezésre, a befektetések megtérülésének védelme érdekében készek tulajdonosként fellépni. Céljuk az, hogy ahol lehet, működjön tovább a ház. A banktól kapott tájékoztatás szerint, amennyiben mindez egy ezzel megbízott professzionális üzemeltető révén történik, az szinte minden esetben jobb megtérülést és ez által kiegyensúlyozottabb körülményeket biztosít. Pozitív példaként a hévízi Lotus Therme Hotel & Spát, a büki Greenfield Hotel Golf & Spát, illetve a balatonlellei BL Yacht Clubot említették. Utóbbi kikötőjének üzemeltetésére új partnert választottak, így a létesítmény idén nyártól ismét zavartalanul üzemel. A bank persze hosszú távon nem kíván tulajdonos maradni. Amennyiben az ingatlanpiaci trendek lehetővé teszik, a CIB szándéka az, hogy az ilyen típusú ingatlanokat értékesítse.

Hogy a finanszírozási problémák rendezése nem indulatoktól és jogi vitáktól mentes folyamat, a sajtóban nyilvánosságot kapott vitákból is kiderül. Sokat elárul azonban az, hogy a CIB jelen nyilatkozatában is fontosnak tartotta kiemelni, hogy „saját alaptevékenységük során – így a tulajdonunkban álló ingatlanok, létesítmények kezelésekor is – rendkívül szigorú előírásokat követnek a külső jogi környezet és saját belső megfelelési szabályaik mentén az átláthatóság és a kellő gondosság biztosítása érdekében.”

Az adósok ugyanakkor a bankok hozzáállását merevnek érzik, s a szállodások sok esetben kifogásolják, hogy a pénzintézetek nincsenek tekintettel a megváltozott piaci helyzetre, s feltételeiket, kihelyezett forrásaik megtérülésével kapcsolatos elvárásaikat nem igazítják megfelelőképp ezekhez a viszonyokhoz.

Tűzoltásként ötmilliárdot marketingre

E feszültségek ellenére azonban nincs más út, a feleknek együtt kell működni. Ahhoz azonban, hogy a frank árfolyamának drasztikus emelkedése ne indítson lavinaszerű csődhullámot az ágazatban, mindenképpen szükség lenne állami segítségre is.

A szektor állapotáról sokat elárul, hogy a budapesti szállodák idén az első félévben az STR Global statisztikáiban vizsgált 41 európai város között szobafoglaltságban a 40., nettó átlag szobaárban és nettó RevPar-ban az utolsó helyen álltak. Az adatok összevetése pedig a régiós versenytársakkal önmagáért beszél (Lásd táblázatunkat! – a szerk.).

Szállodai mutatók 2011. I. félév

(változás az előző év azonos időszakához képest)
              Város foglaltság (%)      átlagár (euró)       RevPar (euró)
Bécs             69,0                         97,4                      67,2
Budapest       58,2                         64,7                      37,6
Prága             60,8                        76,0                      46,2
Forrás: STR Global

Ilyen adatok mellett illúzió lenne azt gondolni, hogy azok, akik hitelterheik miatt nehéz helyzetbe jutnak, érdemben tudnak lépni a helyzet megoldása érdekében. A már a korábbiakban elkészített ágazati lobbyanyagok részletesen tartalmazzák, hogy az államnak mit is kellene tennie ahhoz, hogy segítse a kilábalást (áfa-csökkentés, a nagy számú adóteher mérséklése, a szükséges fejlesztések; egyebek mellett egy nagy befogadóképességű konferencia központ megvalósítása és még sorolhatnánk az ismert tényeket).

Amiben azonban azonnal lépni kell, az a turizmusmarketingre fordítható keret legalább 5 milliárd forinttal történő megemelése – emelte ki Galla Gábor, a Tourconsult Kft. ügyvezető igazgatója. Ekkora összeggel ugyanis a szakember szerint már el lehetne érni a beutazó forgalom és az árbevétel 5-7 százalékos emelkedését – persze, csak ha okosan költik el –, amely csupán az áfabevétel növekedésén keresztül hónapokon belül megtérülne a költségvetésnek, miközben a szállodai árak megemelésével a hotelek hiteltörlesztését nagymértékben segítené.

Németh Teréz Katalin