A szóban forgó, utazásszervezőként és utazásközvetítőként egyaránt bejegyzett kft. bármelyik társaságnak vagy egyéni vállalkozónak, amelyik fel tud mutatni bizonyos fizikai feltételeket – pl. megfelelő méretű üzlethelyiség, telefonvonal, Internet -, azt ígéri, hogy havi 60-100 ezer forintos „rendszerhasználati díj” ellenében utazási irodaként működhet. Az átadó hozzáférést biztosít foglalási rendszerekhez, ingyenes szakmai támogatást nyújt a nyitva tartási idő alatt, (nyilván központilag) szakmai tevékenységért felelős munkatársat biztosít, és szakmai tréninget tart az újdonsült partner munkatársainak.

Osztható felelősség

Informátorunk úgy véli, hogy ez a fekete utazásszervezés egy sajátos formája, ami ráadásul a törvényesség látszatát kelti. Ha ezt lehet csinálni, akkor gyakorlatilag nincs is szükség engedéllyel rendelkező utazásközvetítőkre ? mondja. Ráadásul a szakmai színvonalra is nagyon veszélyes, mert pár napos tréning után azt hitetik el a minden szakmai hátteret nélkülöző szerződővel, hogy már ért az utaztatáshoz. (Megjegyzendő, hogy az utazásközvetítő tevékenységhez legalább idegenforgalmi ügyintézői szakképesítéssel kellene rendelkezni. A szakmai tevékenységért felelős munkatársat azonban újabban „meg lehet osztani” több vállalkozás között.)
Az illető utazásközvetítő képviselői lapunk nyomdába adásáig nem reagáltak a megkeresésünkre, így sajnos nem sikerült velük tisztázni a hálózatépítés számunkra homályos részleteit. Így azt sem sikerült kideríteni, hogy a MKEH nyilvántartásában szereplő számos telephely és az említett felhívás által esetleg már szerződött alügynökök milyen viszonyban vannak egymással.

Alügynök is csak engedéllyel

Az alügynöki hálózatépítés nem ismeretlen fogalom az utaztatás területén, bár a vélemények megoszlanak arról, hogy a többszörös ügynököknek van-e létjogosultságuk, lévén a kereskedelmi törvény utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó paragrafusának megfogalmazása eltérő értelmezéseket tesz lehetővé. Jogi szakértőnk, dr. Salamon András inkább afelé hajlik, hogy az utazásszervező hozzájárulásával létrejött alügynöki értékesítési gyakorlat nem kifogásolható. Az utazásközvetítői szerződések vagy megbízás vagy bizomány formájában jöhetnek létre. Ha a szervező és a közvetítő egymással megbízási szerződést köt, akkor a Ptk. szerint (475. §) a megbízott, azaz a közvetítő más személy közreműködését is igénybe veheti, ha ehhez a megbízó, azaz az utazásszervező hozzájárult – érvel a szakértő. Tehát a közvetítő adhat alügynöki megbízást más közvetítőnek, ehhez azonban a szervező írásbeli hozzájárulása szükséges. Az alügynök által létrehozott utazási szerződés változatlanul az utazásszervező és az utas között jön létre, és annak teljesítéséért is a tour operátor felel. 
Ha bizományi szerződést köt a szervező és a közvetítő, akkor a Ptk. XLII. fejezetének szabályait kell alkalmazni. Ebben az esetben a bizományos, azaz a közvetítő ugyancsak igénybe veheti harmadik személyek közreműködését.

A kezüket is tűzbe tennék?

Összefoglalva, a jelenlegi jogszabályok nem tiltják, sőt megengedik, hogy a közvetítő (megbízott vagy bizományos) alközvetítőket vegyen igénybe. Ahhoz azonban, hogy az alközvetítő a szervező nevében szerződéseket köthessen az utasokkal, neki is MKEH-engedéllyel kell rendelkeznie. Az alközvetítők magatartásáért a közvetítő, tehát az, aki tovább adta a megbízást (a szervező engedélyével), felelősséggel tartozik. Tehát, ha az alközvetítőnek nincs MKEH engedélye (noha ennek meglétét a szervező a közvetítővel megkötött szerződésében előírta), akkor azért nem a szervező, hanem a közvetítő tartja a hátát.
Abban azonban biztos a jogi szakértő, hogy az utazásszervező életét egy utazási botrány esetén nem könnyítené meg, ha kiderülne, hogy alközvetítőjének még engedélye sem volt.
Nem véletlen az sem, hogy a MUISZ nemrégiben megszületett etikai ajánlása szerint az utazásszervezőnek és az utazásközvetítőnek egyaránt érdeke a szakképzett, minőségi munkaerő alkalmazása.
Ami a fogyasztók érdekeit illeti, Salamon András szerint erről az oldalról az értékesítési struktúra kialakításának szintjén nem lehet fogást találni, hiszen itt még nem jelent meg a fogyasztó, aki amúgy is a szervezővel köti a szerződést.
Az illető utazásközvetítő – amúgy a legapróbb részletekre is kiterjedő – felhívásából azonban nem derül ki, hogy MKEH-engedéllyel rendelkező vállalkozásokkal kíván-e kapcsolatot létesíteni, csak azt köti ki, hogy a leendő partnernek társasági szerződéssel vagy vállalkozói igazolvánnyal kell rendelkeznie. Érdekes viszont, hogy az interneten megtalálható bianco szerződés már bekéri az engedélyszámot.

Puding próbája a próbavásárlás

A cég egyik telephelyeként megadott iroda az utazásközvetítő engedélyszámát és bankszámlaszámát adja meg a valamely utazásra befizetni szándékozóknak, amit készpénzben is megtehet az utazó a telephelyen – ez derült ki egy próbavásárlás során, amelyet informátorunk egyik ismerőse kezdeményezett az irodában. A telephely neve egyébként fantázianév, eltér az utazásközvetítőétől (ez persze önmagában még nem lenne jogellenes, mivel a fantázianevet nem kell bejelenteni). A bökkenő csak az, hogy a „telephely” mögött informátorunk nyomozása alapján egy főleg ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységeket végző kft. áll, amelynek tevékenységei között 2010. januárja óta szerepel utazásközvetítés. Az utazási szerződéseket a kft. tulajdonosa és ügyvezetője írta alá,  de pecséttel már nem látta el.
A kft. nevét egyébként hiába kerestük az MKEH utazási vállalkozásokról vezetett hatósági nyilvántartásában.  

M. M. – N. É. – W. Zs.

Telephely

- a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint:
A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen - magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban - van, mint a cég székhelye.
az áfa törvény szerint:
Állandó telephelynek kell tekinteni bármely olyan telephelyet, ahol a személyi és tárgyi feltételek „kellően állandó jelleggel” és „megfelelő szervezettel” rendelkezésre állnak a szolgáltatások igénybevételéhez, illetve nyújtásához.
A fiókiroda jogilag a telephellyel egyenlő.