A Magyar Fürdőszövetség először a november végi, zalakarosi közgyűlésén ismertette azokat az eredményeket, melyeket a szövetség által indított hiánypótló adatgyűjtésből nyert ki. A számok és az összefüggések is rendkívül beszédesek és érdekesek, pláne, hogy hasonló adatok KSH adatgyűjtés hiányában eddig nem álltak rendelkezésre.
Mint Juhász Szabolcs, a szövetség főtitkára, az Aquaworld Élményfürdő igazgatója rámutatott, a felmérés célja az volt, hogy feltárja az ágazat nemzetgazdaságban betöltött súlyát. Az adatgyűjtés reprezentatívnak tekinthető, a szövetség 103 rendes tagjából 58 szolgáltatott értékelhető adatot, ebből 39 minősített gyógyfürdő. Az adatszolgáltatók 98 százalékban lefedik a nagyobb fürdőket.
Elöljáróban elmondható: a forgalom trendjei együtt mozogtak a gyógy- és wellness szállodák sokáig válságtűrő, sőt növekvő számaival. A válság a fürdőknél csak később, 2010-re gyűrűzött be, párhuzamosan azzal, ahogyan az emberek elkezdték félteni munkahelyüket, és az árfolyam okozta hitelproblémák is elharapóztak. A szállodáknál jól látszik, hogy még ma is trend wellnessezni. Az is fontos adat, hogy 2010 legnépszerűbb 10 városa csaknem kivétel nélkül fürdőváros, illetve gyógyhely, sok helyütt eleve a fürdőre épül a desztináció turizmusa.
Szintén ki kell emelni a fürdők jelentőségének elemzésénél, hogy a legtöbb hátrányos helyzetű kistérségekben található, ezért kifejezetten fontos a munkahelyteremtő és -megtartó szerepe, továbbá felbecsülhetetlen a helyi szálláshelyekre, kereskedelmi egységekre, vendéglátóhelyekre gyakorolt a multiplikátor hatása.


Vége a kétszámjegyű növekedésnek
 
A fürdőüzemeltetők valamennyi tevékenységet (tehát nemcsak a fürdőszolgáltatást, hanem az esetleges szálláshely-szolgáltatást, vendéglátást, kereskedelmi tevékenységet, ásványvíz-palackozást stb.) magában foglaló értékesítés nettó árbevétele 2008 és 2009 között folyamatosan emelkedett, a három évet tekintve 20 százalékkal, összege 2010-ben meghaladta a 41 milliárd forintot. Ez a szám az összes hazai fürdőre vetítve az 55 milliárd forintot is túlszárnyalhatja, ami meglehetősen impozáns teljesítmény, főleg a gyógy- és wellness-hotelek tavalyi, 85 milliárd forintos bruttó összárbevételével összevetve. Tudvalévő, hogy a vizsgált években több fürdő hajtott végre szolgáltatásbővítést, ám az adatok még nem tartalmazzák a zömében az idei év első felében átadott jelentős fejlesztések hozadékát, mely tovább javíthat az eredményeken – mutat rá Juhász Szabolcs.
Ha tisztán az értékesített fürdőszolgáltatásokat nézzük, a növekedés már szerényebb mértékű. E mutató 2010-ig 9,6 százalékkal nőtt és elérte a 16,4 milliárd forintot, ám ez a pozitív trend megtorpanni látszik, és 2011-re stagnálást vagy csökkenést mutatnak majd valószínűleg a 2012 első negyedévében beérkező adatok. Annak ellenére van ez így, hogy az egy főre jutó árbevétel 7,5 százalékos emelkedést mutat. Mindez azt támasztja alá, hogy a fürdők ugyan képesek a bevételtermelésre, ám jövedelmezőségük az ismert mikro- és makrogazdasági körülmények miatt mégis romlik. A gyógyszolgáltatások értékesítése még kevésbé mutat rózsás képet, bízni lehet viszont benne, hogy 2012-ben végre pozitív irányba elmozdulhat el a 2006 óta változatlan OEP-finanszírozás.
 
Nem arról van szó tehát, hogy a fürdőkben ne lenne potenciál.  A gond sokkal inkább az, hogy sokhelyütt nem jól fejlesztettek, esetleg nem léptek meg fontos racionalizálási intézkedéseket, melyekre a hotelekhez hasonlóan ebben az ágazatban is égető szükség volna. Érthető, hiszen a fürdőket gyakorlatilag ugyanazok a negatív körülmények sújtják, mint a szállodaipart, a magas járulékterhektől kezdve az árfolyam okozta hitelgondokon át az emelkedő üzemeltetési költségekig, vagy az üdülési csekk hirtelen kivezetéséig.


Hatezer munkahely veszélyben

Ez viszont azért is szomorú, mert a vizsgált fürdők statisztikai állományi létszáma összesen meghaladja a hatezer főt, ennyi munkahely kerülhet veszélybe az ágazat megbillenésével. Ha az összes működő fürdőt nézzük, akkor pedig az alkalmazottak száma 8500 főre rúg, s ebben még nincsen benne a kiszervezett területeken foglalkoztatottak (biztonsági szolgálat, úszómesterek, takarító személyzet, kertészek) létszáma, hiszen nekik is szintén közvetlenül a fürdők adnak kenyeret. Velük együtt az ágazatban foglalkoztatottak száma valójában eléri a 10 ezer főt, amely a HVG nemrég megjelent összeállítása alapján azt jelenti, hogy a Magyar Fürdőszövetség taglétesítményeit együtt értve a fürdőágazat a 10 legnagyobb hazai foglalkoztató egyike – világít rá a szakember.


Az áfaemelés az utolsó csepp

Szintén tanulságosak a fürdők állami költségvetéshez való hozzájárulásának számai.  Tavaly 10,8 milliárd adóbevételt fizettek be a költségvetésnek, ebből 6,2 milliárdot áfában. Az előbbiekből is látszik, hogy kétszázalékos áfakulcs emelést a fürdők nem fognak tudni kigazdálkodni, ez a számítások szerint a fürdők 1,5-2 heti árbevételét viszi el. Eközben a központi adók csak 580 millió forintot tettek ki, ami jól példázza, hogy milyen alacsony a létesítmények jövedelmezősége, hiszen az óriási bevételekből végül elenyésző nyereség után keletkezik csak társaságiadó-befizetés.
Az is fontos, egyszersmind ijesztő adat, hogy 2010-ben az árbevételek 16,4 százaléka származott üdülési csekkekből, ez közel 3 milliárd forintot jelentett. Ez a tétel viszont jövőre kiesik, és a fürdőkre nézve ma még több bizonytalanságot tartogató SZÉP kártya pedig majdnem biztos, hogy nem tud jövőre még hasonló ösztönző lenni. Pedig a fürdőlátogatók száma országos szinten tavaly megközelítette a 25 millió főt.

A fentiek érzékletesen alátámasztják a fürdőágazat jelentőségét, de azt is, hogy az aggodalmak vele szemben jogosak. A 2012-es évre előrevetített áfaemelés, az üzemanyag drágulása, az új adószabályok és a bérköltségek emelkedése, az a fejlemény, hogy az egészségpénztári kártyákkal igénybe vehető szolgáltatások közül kikerült a fürdőszolgáltatás, illetve az önkormányzatok nehéz anyagi helyzete mind afelé mutat, hogy 2012 rendkívül kockázatos, küzdelmes év lesz – hangsúlyozza a szakember. A „rejtett vizek országaként” indokolt lenne néhány, a gazdálkodási környezetet javító központi intézkedés, sőt valamilyen állami dotáció, akár a SZÉP-kártya formájában.

Mint Fényi Ágnes, az NGM Turisztikai és Vendéglátóipari Főosztályának egészségipari osztályvezetője a közelmúltban több fórumon is elmondta, az állam Egészségipari Programja kiemelt célnak tekinti a természetes gyógytényezőkön alapuló egészségturizmus fejlesztését, a termál-, gyógy- és ásványvizek komplex hasznosítását, így a gyógyfürdők is a nagyívű tervek fókuszában állnak. A kormány szándéka tehát az elképzelések szintjén egyezik a fürdőkével, de a sikeres, fenntartató, kiszámítható és jövedelmező működéshez több, a gazdálkodási környezetet javító intézkedés elengedhetetlen. A szakma és annak szövetsége pedig erőteljesebb lobbitevékenységgel, összefogással és a jó gyakorlatok megosztásával tudja segíteni egymást.

Németh Andrea