Július 3-án Horváth Gergely sajtótájékoztatón ismertette a KSH éppen aznap közzétett adatait, miszerint 2011-ben a beutazó és a belföldi turizmus is meghaladta a 2007. évi rekordokat, mind a turisták, mind a vendégéjszakák számát tekintve. Ugyanakkor a vállalkozások, elsősorban a szállodák kevesebb vendégről és csökkenő jövedelmezőségről számolnak be. A Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatóját arra kértük, értelmezze ezt az ellentmondást, valamint, avassa be olvasóinkat a második félév és a jövő év marketinggel kapcsolatos terveibe.
A KSH adataira alapozva ön sikerekről számol be, miközben a vállalkozások a túlélésért küzdenek. Megbízhatatlanok a KSH adatai, vagy a lobbi tevékenység alátámasztására rutinból panaszkodnak, elsősorban a szállodák?
Igazat mondanak az adatok is, meg a szállodások is. A KSH 2011. évi, végleges számait megismerve magunk is utánanéztünk, létezik-e, hogy a válság kialakulása előtti rekordévet meghaladó eredményeket értünk el a turizmusban, miközben az általam is személyesen ismert és nagyra becsült szállodások csökkenő forgalomról és rendkívül alacsony jövedelmezőségről számolnak be. Arra jutottunk, hogy egyfelől tényleg minden eddiginél több turista jött Magyarországra, s minden eddiginél többet költöttek, ugyanakkor az iparági infláció valamint az elképesztő kapacitásbővülés nehéz helyzetbe hozta a vállalkozásokat.
2011-ben 15,5 százalékkal több külföldi turista érkezett Magyarországra, mint 2007-ben, az eddigi rekord évben. De, ha az összes turistát, tehát a belföldieket is számoljuk, akkor is 11,7 százalékkal növekedett a számuk. A turizmus közvetlen bevételei 19 százalékkal nőttek az öt évvel korábbihoz képest, ezen belül a szállásdíj bevételek 8,2 százalékos emelkedést mutatnak. Ezek olyan számok, olyan tények, amelyeknek nem lehet nem örülni, amelyekre nem lehet nem büszkének lenni.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ugyanebben az ötéves periódusban a 19 százalékos bevétel növekedéssel szemben 22 százalékos volt az iparági infláció. A szálláshelyeket, s különösen a szállodákat az előbbieken felül sújtja a nagyon komoly kapacitásbővülés. Az összes kereskedelmi szálláshelyen 8,4 százalékos kapacitásbővülést regisztrálhattunk, ezen belül a szállodai férőhelyek száma 19 százalékkal nőtt. A legtöbb fejtörést a 4 csillagos szállodák 48 (!) százalékos kapacitásbővülése okozza.
Fogalmazhatok úgy is, hogy a szakma nem velünk elégedetlen, hanem a kialakult gazdasági, üzleti környezettel.
Számításaink szerint még legalább kettő-négy éven át kellene legalább 10-10 százalékos forgalom és bevétel növekedést produkálnunk, ahhoz, hogy helyreálljon a 2007. évi jövedelmezőségi szint.
Milyen forrásai lesznek az MT. Zrt-nek ahhoz, hogy hozzásegítse az ország turizmusát a remélt növekedéshez?
Ha arra céloz, hogy lesz-e a jelenleginél több pénzünk, akkor azt kell mondanom, hogy lényegesen több forrás biztosan nem áll majd rendelkezésre, de azon vagyunk, hogy már az idei második félévben pótlólagos pénzekhez jussunk valamint, hogy 2013-ban meghaladjuk az idei 5 milliárdos szerződött keretet és a mintegy 1,5 milliárdot kitevő saját bevételt, illetve előző évről áthúzódó összeget.
Hol késik a budapesti önkormányzatok által megígért, mintegy 700 millió forintos keret, ami az általuk beszedett idegenforgalmi adó 25 százalékából képződne?
Folynak az egyeztetések, rövidesen a BÖSZ (Budapesti Önkormányzatok Szövetsége) elé tárjuk a főváros külföldi népszerűsítését célzó akciótervünket, s bízom benne, hogy ősszel már hozzájutunk az ígért pénz egy részéhez. De eddig is kiemelt helyen volt Budapest a mi kommunikációnkban, hiszen a turisztikai bevételek legalább kétharmada a fővárosban realizálódik, illetve még ennél is magasabb arányban a MICE-szegmensben.
Ha nem lesz több pénz, akkor hogyan tudnak majd versenyben maradni a konkurens országok marketing tevékenységével?
Még mindig vannak tartalékaink, amit jelentős részben annak köszönhetünk, hogy hihetetlen tempóban alakul át a turizmus területén mind a kommunikáció, mind az értékesítés. Két évvel ezelőtti hivatalba lépésemkor álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire gyors lesz a változás. Ma már nem, hogy a print kiadványok visszaszorulása a téma, hanem arról beszélünk, hogy a web2.0-nek is leáldozik, s a közeljövő a web3.0-as alkalmazásoké lesz. Ma már szinte nem számít, hogy mi mit mondunk magunkról, lassan a moderátori szerep is kicsúszik a nemzeti turisztikai hivatalok kezéből, hiszen egyre inkább az lesz a mérvadó, hogy mit mondanak rólunk a turisták. S itt azonnal érthetővé válik, hogy miért fontos a szolgáltatási színvonal, hogy miért nem lehet a miénknél nagyságrendekkel nagyobb büdzsével sem „eladni” egy országot, ha a turisták nem térnek haza elégedetten.
Egyébként szerencsénk van, a Magyarországra érkezők döntő része kellemesen csalódik, többet kap, mint amit várt. Nem véletlenül használunk majd nemsokára egy „Hungary, more than expected”, vagy hasonló szlogent.
Lehet, hogy az én korosztályom nem követi elég érzékenyen az internet újabb és újabb változásait, de hadd legyek szkeptikus. Egyre többször hallunk kritikát a mindenhatónak hitt közösségi oldalakról, immár a fiatalok is kezdenek elfordulni a Facebooktól, mert elegük van a tömegével kiposztolt kismacskákból és önreklámokból. Miért pont a turizmus lenne az a terület, ahol csak a többiek utazási élménye alapján válasszanak az emberek szállodát vagy desztinációt? Film, zene, vagy színház estében senki nem olvasgat privát véleményeket, mert kialakult és elfogadott a profi kritikusok léte, az ő véleményükre hallgat a többség, sőt léteznek kifejezetten kritikai fórumok, amelyek véleményformáló, mértékadó szerepet töltenek be. A turizmusban is elő kell kerülnie a profi kritikának, nem lehet egy szállodát annak alapján megítélni, hogy valaki másnak jól sikerült-e ott a nászútja, vagy sem?
Egyet is értek, meg nem is. A Tripadvisor típusú fórumok soha nem látott befolyást szereztek, én jelenleg nem látom a gyengülésüket. Ugyanakkor valóban megjelentek a sok tíz- vagy százezer követőt vonzó profi utazók, akiknek a hatása hasonlítható a Broadway-n színdarabokat megbuktatni vagy az egekbe röpíteni képes kritikusokéhoz. Nekünk is vendégünk volt már Varun Sharma, az Inside Luxury Travel népszerű műsorvezetője, s biztos vagyok abban, hogy az ő pozitív posztjai rengeteg turistát hoztak és hoznak Magyarországra.
De visszatérve a pénzre és a nyomtatott prospektusokra, katalógusokra, már 2011-ben is a korábbi, több száz millióval szemben csak 160-180 milliót költöttünk print kiadványokra, ebben az évben pedig 90 milliót sem fogunk, s ha így megy tovább, lassan elenyésző lesz a nyomdai költésünk.
Viszont nyár végére megújul a www.itthon.hu, ezen felül mobil applikációkkal is előrukkolunk majd, de minderről részletesen beszámolunk a közeljövőben.
A nyomtatott kiadványok háttérbe szorulása mellett milyen egyéb, hagyományos eszközök és módszerek szerepe csökkenhet? Mi lesz például a külképviselői hálózattal?
A külképviseletekre szükség van, legfeljebb nem ugyanolyan eszközökkel kell operálniuk, mint eddig. Jó példa a skandináv kísérletünk. Bátran állíthatom, hogy abszolút siker, ahogyan Székely György Budapestről vezényli a skandináv jelenlétünket. Igaz, hogy nem kevés repült mérföldet tudhat magáénak, amióta a Bartók Béla úton van az irodája, viszont nem látom, hogy bármiben is csorbát szenvedett volna az ottani jelenlétünk.
Egyfelől csökkenteni kell a működési költségeket, ha úgy tetszik, karcsúsítani kell a szervezetet, másfelől új feladatokat is kapott az MT Zrt. az Agrármarketing Centrum tevékenységének átvételével. Ezt miből és főleg kivel? Csak nem értenek a borhoz is a termékmenedzserek?
Átvettünk 15 dolgozót, akik az újonnan alakult Agrármarketing Centrum Vezérigazgatóság égisze alatt dolgoznak majd. Valamivel több, mint 1 milliárd forintot is „hoztak magukkal” a bor és a feldolgozott élelmiszerek marketingjéhez értő új munkatársak. Az új szervezeti egység nem lesz állam az államban, hanem megkeressük azokat a szinergiákat – kommunikációban, brandépítésben, kiállítási megjelenésekben stb. -, amelyek a bor és élelmiszer exportot, valamint a turizmust együtt erősítik.
A bor és gasztronómia önálló termékként is megjelenik majd, de valamennyi egyéb termékünknek is elengedhetetlen része.
Ehhez kapcsolódva külön szólnék a termék alapú marketingről. Néhány hónappal ezelőtt szerveztük át marketingtevékenységünket, s nagyon bevált, hogy nem régiók szerint, hanem termékek szerint szólunk a piachoz mind belföldön, mind külföldön. A hozzám beérkező visszajelzések szerint a szolgáltatók is jobban tudnak kapcsolódni a termékek szerint szervezett akcióinkhoz.
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: nem a vállalkozások helyett, hanem velük együttműködve akarjuk és tudjuk végezni a tevékenységünket. Egyszerű példát említve, nem fogunk standot felállítani olyan kiállításokon, ahol nem jelennének meg velünk együtt társkiállítók.
November közepén, a külképviselői értekezletre időzítve ismertetjük majd 2013-ik évi marketingtervünket, addig is arra kérem a szolgáltatókat, tanulmányozzák kollégáink trendriportjait, kövessék nyomon, hogy melyik piacon, milyen változások érvényesülnek, az egyes küldő országokban hogyan változik a kereslet, mert az egész világ turizmusa folyamatos változásban van, újabb és újabb foglalási és utazási szokásokhoz kell alkalmazkodnunk.
SZS