A 12. századi Magyarországra repít vissza a most átadott látogatóközpont Bugacon

Forrás: MTI

 2024. március 23. 10:13

Bugacon átadták az Aranymonostor Látogatóközpontot, amely az ott feltárt, 12. századi Árpád-kori monostort mutatja be.

Pénteken átadták a mintegy 1,4 milliárd forint magyar és európai uniós forrásból épült bugaci Aranymonostor Látogatóközpontot, ahol a Bugac határában több mint tíz éve folyó ásatássorozat eredményeként feltárt Árpád-kori monostort és a körülötte elterülő település életét, valamint az ott talált leleteket mutatják be.

Az átadóünnepségen Szabó László, Bugac polgármestere elmondta: a bugaci önkormányzat a Bács-Kiskun Megyei Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft.-vel konzorciumban megvalósuló beruházás első üteméhez – a látogatóközpont kialakításához – a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program pályázatán nyert forrást. A látogatóközpont kialakítása nemcsak Bugac, hanem a vármegye turisztikai életében is mérföldkő – hangsúlyozta.

Tájékoztatása szerint júniusban várhatóan befejeződik a látogatóközpont második ütemének fejlesztése. A harmadik ütemre, amely egy kilátó, egy kemping és egy fogadóépület kialakítását, valamint a romterület rendezését foglalná magába, további forrásokat kell szerezniük. Ezt követi a negyedik ütem: a monostor megépítése Árpád-kori technológiákkal.

Átadták az Aranymonostor Látogatóközpontot Bugacon

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

A tájba illeszkedő fogadóépület külső megjelenése, építészeti megformálása lapos, kerek, rovátkolt ezüst oldalával a homokban fellelt pénzdarabot idézi. Formája utal még az egykori kolostorok kerengőire is. Az épület földszintes kialakítása miatt teljesen akadálymentes, korszerű technológiai és szerkezeti megoldásai következtében pedig energiahatékony.

Az egykori Péterin az 1050-es években indult az élet, minden bizonnyal királyi telepítés következtében. A rendi monostort 1130 és 1140 között alapította a kor kiemelkedő főúri családja, a Becse-Gergely nemzetség.

A fontos hadi és kereskedelmi út mentén fekvő stratégiai helység a 12-13. század fordulójára a Duna-Tisza köze szakrális és gazdasági központjává nőtte ki magát. A korszakot tekintve hatalmas kiterjedésű és városias település életének végét az 1241-42. évi tatárjárás okozta. A helyszínen folyamatosan zajló régészeti feltárások tömegesen hozzák felszínre az Árpád-kori Magyarország kiemelkedő gazdagságának, nagyhatalmi státuszának bizonyítékait.