A megrendelőt is sújthatja a reklámadó

2014. augusztus 15-én lépett hatályba a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény. A 2014. évi XXXIV. törvénnyel időközben módosított jogszabály az idegenforgalmi vállalkozásokat különösen abból a szempontból érintheti, hogy 2,5 milliós értékhatáron felül nemcsak a reklám közzétevője, hanem megrendelője is adóköteles, hacsak nem egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély. Mentesülni e kötelezettség alól csak úgy lehet, ha a reklám közzétevője nyilatkozik a megrendelőnek arról, hogy eleget tesz adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, vagy arról, hogy az adóévben nem terheli adófizetési kötelezettség.

Ki, mikor, mennyit fizet?

A NAV e témában született információs füzete szerint a megrendelő számára mindegy, hogy a közzétevőnek végül kellett-e adóznia az adóévben vagy sem, ha megvan a nyilatkozat, a megrendelőnek nem kell sem bevallania az adót, sem megfizetnie. Ha viszont nincs nyilatkozat, az adót – egymástól függetlenül –, mindkét félnek meg kell fizetnie. Lényeges az is, hogy ha a megrendelő reklámügynökségen keresztül rendeli meg a hirdetést, és a reklámügynökség saját nevében köt szerződést a reklám közzétevőjével, az adó alanya a nyilatkozat hiányában az ügynökség lesz.

Ha tehát nincs nyilatkozat, az adó alapja a megrendelő számára a törvény hatályba lépését követően megrendelt reklámközzétételek alapján az adott hónapban kézhez vett számlákon szereplő, áfa nélküli összesített ellenérték 2,5 millió forintot meghaladó része. Az adó mértéke az adóalap 20 százaléka. Az adót a bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig kell összesítve bevallani a 1494. jelű nyomtatvány 04-es lapján és megfizetni.

A megrendelő tehát először a 2014. augusztus 15-én vagy azt követően megrendelt reklám után vall be és fizet adót, ezért leghamarabb 2014. szeptember 20-i határidővel kell teljesítenie ezt a kötelezettséget. Ha a szerződés már a törvény hatályba lépése előtt megszületett – például 2014 júniusában egy év végéig tartó hirdetéssorozatra –, nincs adókötelezettség. Nullás adattartalmú bevallást pedig nem kell benyújtani.

A megrendelőt nyilatkozat hiányában az a hátrány is éri, hogy korrigálnia kell társasági adóalapját: a társaságiadó-törvény értelmében ilyenkor a reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség, de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül.

Az önreklám is számít

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ha az adózó önreklámot (saját termékére, szolgáltatására vonatkozó reklámot) tesz közzé, ez után is keletkezik kötelezettsége. Ebben az esetben az adóalap a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség, aminek részét képezi a beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa, ha az az adott ügylet kapcsán nem levonható. Az adóalany az önreklám vonatkozásában közzétevőnek minősül és félmilliárd forint felett keletkezik adókötelezettsége a törvényben meghatározott adómértékekkel.

Hasonlóképpen közzétevőnek minősül a szálloda, étterem vagy utazási iroda, amikor maga válik  reklámhordozóvá, adókötelezettsége pedig ugyanakkora összeghatárnál keletkezhet, mint az  önreklámnál.

Elvileg mindenki érintett

A törvény csak a nagyobb marketingbüdzsével rendelkező idegenforgalmi vállalkozásokat érinti érdemben, azonban még a legkisebbeknek is foglalkozniuk kell vele, ha valamilyen formában hirdetnek.

A Danubius Hotelsnél augusztus végén javában folyt a törvény értelmezése. „Óriási a bizonytalanság, az egyes szakértők és partnereink különbözőképp értelmezik a törvény rendelkezéseit, a törvény jelenlegi formájában számos, a médiapiacon működő modellt nem szabályoz, értelmezése nem minden kérdésben egyértelmű, illetve az sem mindig világos, hogy mi minősül reklámnak és mi információszolgáltatásnak” – mondta el megkeresésünkre Semperger Judit marketingigazgató. A szállodavállalatnak az is nagy nehézséget okoz, hogyan válasszák szét a „túlnyomórészt magyar nyelvű”, illetve a nem magyar nyelvű felületeken megjelenő hirdetéseket. A fentiek miatt egyelőre még azt sem tudták biztosan, mekkora értéket tesz ki a törvény hatálya alá eső havi reklámköltségük. Jelenleg úgy alakítják át a nyilvántartást, hogy az új törvény rendelkezéseinek megfelelően is követhetőek legyenek a hirdetések.

Az önreklámok átvilágítása egyszerűbb, de hosszadalmas feladatnak tűnik, mivel az egyes megjelenéseket formailag és tartalmilag is át kell vizsgálni, illetve itt is nehézséget jelent a külföldi és belföldi reklámok szétválasztása. Az önreklámok tekintetében érvényes félmilliárdos határt biztosan nem érik el, de nyilvántartást ettől függetlenül fognak vezetni.

A szállodavállalat próbálja elérni, hogy a törvény hatálybalépése után kötött szerződésekhez minden közzétevőtől megkapják a nyilatkozatokat, ez alól kivétel a Google és a Facebook, amelyek nem állítanak ki ilyen nyilatkozatot.

A számos médiummal, közszolgáltató és kereskedelmi tv-csatornával, országos és regionális rádióval, lappal, közterületi reklámokat és egyéb reklámfelületet értékesítő ügynökséggel kapcsolatban álló IBUSZ Utazási Irodák Kft. havi marketingköltsége jelentősen meghaladja a két és félmillió forintot.

„Cégünk külön jogi osztályt működtet, amelynek nem okozott nehézséget a törvény értelmezése. Ezenkívül – az átláthatóság miatt is – csak olyan cégekkel dolgozunk, amelyektől be tudjuk szerezni a nyilatkozatot, tehát ezzel sincs problémánk” – tudtuk meg Termes Nóra hálózati és marketingigazgatótól. Foglalkoznak a törvény önreklámról szóló részével is, ám a cég összes önreklámjának költsége még náluk sem éri el az 500 millió forintos határt, ami után reklámadót kellene fizetniük.

Médiaszolgáltatásban, Magyarországon kiadott vagy terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben, szabadtéri reklámhordozón, bármely járművön, nyomtatott anyagon – akár reklámcélú pólón, kitűzőn is (de pl. a levélpapíron és a dolgozók munkaruháján nem) –, ingatlanon, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon megjelent reklámok. (Bővebben: NAV Információs füzetek)