Burgundia és Champagne is a világörökségi helyszínek között

A világörökségi listára 5 természeti, 31 kulturális és egy vegyes helyszínt jelöltek idén. A 37 nevezésből csak mintegy húsz kapta meg tanácsadó testületek előzetes támogatását.

Az európai helyszínek között van az Elba partján fekvő raktárváros, a hamburgi Speicherstadt egykori raktárépületei, amelyekben ma irodák, bankok, galériák és exkluzív lakások találhatók. Egy másik világörökséggé vált ipari létesítmény a Norvégiában a 20. század elején felépült Rjukan-Notodden műtrágyagyár. A skóciai Forth vasúti hídja, a világ leghosszabb konzolos vasúti hídja is felkerült a világörökségi listára.

Dániából két helyszínt nyilvánítottak világörökséggé, Christiansfeldet, a herrnhuti vallási közösség 1733-ban alapított települését. 1722-ben Csehországból és Morvaországból mérsékelt husziták vándoroltak a szász fejedelemségbe, ahol N. L. Zinzendorf gróf Hernnhut nevű birtokán letelepítette őket. A gróf vezetésével vallási, gazdasági és testvéri közösséget alkottak. A másik helyszín a Koppenhágától 30 kilométerre északkeletre található Észak-Zealandi vadászterület, a dán királyok egykori vadászterülete, amely a 16. században élte fénykorát. 
Törökországból a Felső-Tigris folyó medencéjében fekvő Dijarbakiri erőd és a Hevsel kertek váltak világörökségi helyszínné, a térség a hellének óta fontos kulturális központ. 
A franciaországi Burgundia borvidékét és a pezsgőről híres Champagne pincészeteit is világörökséggé nyilvánította az UNESCO bizottsága.
A texasi San Antonio missziós állomásai és a jeruzsálemi Bet Searim nekropolisz is világörökségi címet nyert, csakúgy mint két ősi iráni település Szusza, amely a perzsa és a fárszi kultúra jelképe, valamint Majmand.
A Szingapúr szívében fekvő, 1859-ban létesített botanikus kert és a dél-koreai Pekcse történelmi terület, valamint a szibériai tajga szívében fekvő mongóliai Nagy Burkan-Kaldun hegység, Dzsingisz kán állítólagos születési és temetkezési helye is felkerült a világörökségi listára. 
Az UNESCO világörökségi listáján a bonni tanácskozás előtt 161 országból 1007 helyszín volt, a listára való felkerülés megkönnyítheti a pénzhez jutást a helyreállításhoz, a működtetéshez és az idegenforgalmi fejlesztéshez.