Össztűz a közösségi szálláskiadókra

Nyáron elkészült a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) aktualizált tanulmánya arról, hogyan hatott a közösségi gazdaság terjedése Magyarország, különösen Budapest szálláshelypiacára.

Az MSZÉSZ tavaly már megjelentetett egy hasonló tanulmányt, amely javaslatokat is tett a szállodák számára előnytelenül alakuló viszonyok rendezésére. Ezeket a turizmus állami irányítása a szövetség sajnálatára az elmúlt időszakban nem vette figyelembe.

Bekeményítenek a külföldi városok

Az idei, július végén lezárt tanulmányban újra szerepelnek a szakmai szövetség javaslatai, amelyeket a mellékletben nemzetközi példákkal is alátámasztanak. A jellemzően az elmúlt egy-két évben bevezetett vagy az elkövetkező hónapokban bevezetésre kerülő külföldi szabályozások elég szigorúak, erősen redukálják vagy akár meg is szüntetik a lakáskiadók eddigi előnyét.

Franciaországban például legfeljebb 120 napra lehet majd lakást rövid távon kiadni, a New York-i tervezet szerint a kiadás időtartama nem is lehet 30 napnál rövidebb, Berlinben pedig hivatalos regisztráció nélkül már nem lehet teljes lakásokat szerepeltetni online portálok kínálatában. Los Angelesben és New Orleansban a szálláshelyportáloknak rendszeresen adatot kell szolgáltatniuk a lakások tulajdonosairól, bérbeadóiról, a realizált vendégéjszakák számáról és a bevételekről, Barcelonában pedig 600 ezer euróra is büntethetik az engedély nélküli lakáskiadó portálokat.

Így szabályozna a szállodaszövetség

Itthon a fő probléma továbbra is az, hogy a rövid távra kiadott magánlakások az összehasonlíthatatlanul alacsonyabb működési költségek miatt aránytalan versenyelőnyt élveznek a szállodákkal szemben. A magánlakások rövid távú bérbeadását az MSZÉSZ álláspontja szerint nem betiltani, hanem újraszabályozni kellene, hogy a működési feltételek közelítsenek egymáshoz. A szövetség szerint a lakáskiadás kétségkívül jelentős forgalmat generál, éppen ezért pozitív jelenség, még ha a rovására is lehet írni, hogy Budapest „olcsó desztináció" imázsa tovább erősödött.

Idén nyáron az Airbnb-n több mint ötezer budapesti lakás szerepelt
Fotó: airbnb.com

A tanulmány szerint szükség van a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára, valamint kiegészítésére fogyasztóvédelmi és a vendégek biztonságát garantáló kritériumokkal. A szállodákéhoz hasonló bejelentési kötelezettséget írnának elő a magánlakások rövid távú kiadóinak is, a társasházakban pedig a többi tulajdonos hozzájárulását is javasolják feltételként.

Megfontolásra ajánlják azokat a külföldi példákat, amelyek limitálják az éves bérbeadási napok számát és a kiadások hosszát.

Az akár 50-100 lakást szállodaszerűen üzemeltető lakáshotelek hatósági vizsgálatára külön felhívják a figyelmet.

A tanulmány indokoltnak tartaná – legalábbis Budapesten – a szobánkénti évi 32 ezer forintos átalányadó összegének felülvizsgálatát, arra hivatkozva, hogy egy lakásra éjszakánként 25-40 ezer forintos árat lehet elérni.

A lakásokat kiközvetítő portáloknak előíratnák, hogy kizárólag engedéllyel rendelkező ingatlanokat szerepeltessenek, valamint szolgáltassanak adatokat a hatóságoknak. Ezenkívül javasolják a KSH-adatszolgáltatás átalakítását is.

Szélsebesen szaporodó magánszállások

Az MSZÉSZ tanulmánya kiemeli, hogy Budapesten a KSH adatai szerint 2010 és 2015 között négyszeresére nőtt a magánszállások száma, tavaly 4047 vendéglátó összesen 8848 szobát adott ki.

Idén nyáron az Airbnb portálján 5000 feletti, a Bookingon több mint 2000 budapesti lakás szerepelt. A magánlakásokat kereső vendégek körében szélsebesen nő Budapest népszerűsége, ezt illusztrálja például, hogy a skift.com 2016. májusi elemzése szerint 2015-ben az Airbnb-n Erzsébetváros volt a 13. legtrendibb úti cél, az előző évihez képest 145 százalékos forgalomnövekedéssel.

A fővárosban 2010-ben a magánlakásokban regisztrált külföldi vendégéjszakák a szállodákban regisztrált vendégéjszakák 2,7 százalékát tették ki, 2015-ben már 15,5 százalékát (a fekete-lakáskiadások természetesen tovább árnyalják a képet).

Forrás: MSZÉSZ-tanulmány

Főleg a belső kerületekben megjelentek a belföldi és külföldi befektetők, akik bérbeadás céljából vásárolnak ingatlanokat, akár többet is, de gyakori jelenség az is, hogy több lakást vesznek bérbe, azokat egyéb üzleti szálláshelyként regisztrálják, de valójában szállodaként működtetik. Az egyik ilyen kft. tavaly már 90 lakást üzemeltetett, forgalma egy év alatt 36 százalékkal, 731,8 millió forintra nőtt (ebből a külföldi forgalom 665,5 millió forint volt).

Közepesen szigorú a NAV

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a szálláshely-szolgáltatás területén elsősorban operatív ellenőrzéseket végez, elemzi a hivatalból rendelkezésre álló adatokat és az online foglalási oldalakon elérhető információkat – tájékoztatta lapunkat az adóhatóság.

Azt nem lehet tudni, hogy mely portálokról van szó, mivel nevük az Art. (adózás rendjéről szóló törvény) szerint adótitoknak minősül.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint egy közösségi szálláshelymegosztó-portál adatainak elemzéséből kiderült, hogy májusban 441 településen 5206 bérbeadó 8299 ingatlant kínált. Tételes átalányadózásra 3925-en jogosultak. Voltak olyan magánszemélyek is, akik több mint 20 ingatlant hasznosítottak, esetükben az előzetesen becsült bevétel mintegy havi 50 millió forint.

A vizsgálatok mélységéről nem adtak tájékoztatást. A közlemény szerint a NAV kockázatelemzői a rendelkezésükre álló információkat összevetik a hónapról hónapra begyűjtött adatokkal. A hivatal ellenőrzést csak akkor rendel el, ha valaki még ezt követően sem teljesíti megfelelően adófizetési kötelezettségeit.

Megosztó Airbnb

A BBC augusztusban Lauren Comiteau tollából hosszabb cikket jelentetett meg arról, hogyan állnak hozzá egyes európai és amerikai városok a közösségi szálláshelykiadás jelenségéhez.

Amszterdam például különösen erélyesen lép fel azok ellen, akik nem a szabályok szerint adják ki rövid távra a lakásukat. Az illegális szálláshelykiadók felkutatására jelentős tételt különítettek el a város költségvetésében. A szigorú ellenőrzés eredményeként átlagosan heti két alkalommal kerül sor feketén működő hotelek bezárására. A kemény lépésekre azért szánta rá magát a városvezetés, mert a lakáskiadás mára óriási méreteket öltött, és úgy érezték, meg kell védeni a várost az illegális hoteltulajdonosoktól, akik úgyszólván kiárusítanak egyes utcákat. A szabályok is szigorúak, egy lakást évente legfeljebb 60 napra, egyszerre maximum négy személynek lehet kiadni.

Amszterdam különösen erélyesen lép fel az illegális szálláskiadók ellen

Berlinben akár 100 ezer eurós bírságot is kockáztatnak a szabályok ellen vétő szálláshelykiadók. A cikk bemutat egy férfit, akinek megváltoztatta az életét a rövid távú szobakiadás: három és fél évvel ezelőtt még munkanélküli volt, a családjától kapott 6000 eurós tőkével szállt be az üzletbe, és becslése szerint ebben az évben 110 ezer eurós forgalma lesz.

Reykjavíkban magánszemélyek évente legfeljebb 90 napra adhatnak ki lakást rövid távra. Ez a vállalkozás keretében végzett tevékenységre nem vonatkozik, a cikk meg is említ egy Airbnb-n keresztül hirdető vállalkozó családot, amelynek tíz bérbeadó ingatlanban van érdekeltsége. A család képviselője szerint az izlandi fővárosnak szüksége van a közösségi szállásmegosztóra, az egyre növekvő turisztikai keresletet ugyanis nem tudta követni a szállodai kínálat. Nem csoda, hogy a városbeli lakáskiadók előtt óriási lehetőségek állnak.

New Yorkban ezzel szemben egy új döntés értelmében egyenesen tilos az Airbnb-n hirdetni, egy korábbi San Franciscó-i rendelet pedig kimondta, hogy a hivatalos regisztrációval nem rendelkező szálláshelyeket törölni kell a közvetítő portál honlapjáról.

Egy a cikkben hivatkozott előrejelzés szerint a legnépszerűbb szálláshelymegosztón 2020-ban nem kevesebb, mint félmilliárd éjszakát lehet majd lefoglalni. A kereslet ugyanis óriási a szállodánál meghittebb és olcsóbb lakásokra.

A cikk a Turizmus Panoráma 2016. szeptemberi számában jelent meg. Ön még nem előfizetőnek? Kattintson ide!