Interjúk

Szíve-lelke a TDM

Ha a TDM-rendszer iránt leginkább elkötelezett szakemberek toplistáját kellene összeállítani, Nagy Júlia minden bizonnyal benne lenne az első háromban. Tokaj után most Miskolcon dolgozik a desztináció sikeréért.

Szerző: Németh Andrea | Forrás: Turizmus Panoráma | 2014. március 7. péntek 14:04 nyomtatás

– Nem hízelgésből, de tényleg téged látlak az egyik legnagyobb teljesítményt nyújtó TDM-menedzsernek, teli lelkesedéssel és lendülettel. Mi vonz ennyire ebben a munkában?

– Munka? Nekem ez a hobbim! Szép és sokoldalú feladat a desztinációmenedzsment, olyan terület, ahol az ember merhet nagyot álmodni, a sikerhez nagyon sok krea­tivitás, fantázia kell. Szeretem, hogy sokféle érdeklődésű és tudású emberrel dolgozhatom együtt, úgy a munkaszervezetben, mint a szövetségünkben, vagy éppen a szolgáltatókkal, vendégekkel való kapcsolattartás alkalmával. Az is szép ebben a munkában, hogy a kiindulóponttól a célig nagyon sok szálon el lehet jutni, de mégsem egy „projekt” a TDM, hanem a munka során folyamatos monitoringra és annak alapján szüntelen innovációra van szükség a cél eléréséhez.

– Ez nagyfokú rendszerszemléletet is feltételez – ilyen típus vagy?

– Teljes mértékben, amivel időnként a férjem és a gyerekek agyára is megyek… Szeretek stratégia mentén haladni. Nagyon sokféle gondolkodásmódot és véleményt kell a tevékenységünkbe integrálni, ezért is örülök, ha olyan kollégák vesznek körül, akik szintén többféle végzettséggel és képességgel rendelkeznek. Az egyik kollégám például kiváló orosz nyelvű idegenvezető, de szezonon kívül a termékfejlesztésben is számíthatok rá, bölcsészként pedig nagy segítség a tartalommenedzsmentben.

– Elképesztő odaadással beszélsz a desztinációmenedzsmentről. Mióta érzed ennyire magadénak a turizmust?

– Eredetileg magyar–könyvtár sza­­kon végeztem az ELTE TFK-n.
Rajongok a 18-19. századi irodalomtörténetért, több könyvem is megjelent például a 18. századi halottbúcsúztató versekről, a Miskolci Egyetemen a 18. századi kollégiumi irodalom volt a doktori témám, s tanársegédként is ezt a korszakot oktattam. Nagyon szerettem kutatni, ez egy kicsit hiányzik, ahogyan a régi kéziratok illata is. Mellette azonban vágytam valami gyakorlatiasra, akkor kezdtem terület- és településfejlesztési menedzsmentet tanulni.

Miskolci születésű vagyok, a gimnazista éveimet még itt töltöttem. A nagymamám tokaji szőlőjéből rálátni a Nagykopaszra, gyerekkoromban mindig valamiféle misztikus helyként élt a képzeletemben, amely vonzott, ahová vágyódtam. Amikor Tokajba kerültem, ez vált valóra, akkor viszont Miskolc kezdett hiányozni. Az ellentmondás akkor oldódott fel, amikor már a miskolci TDM-szervezet menedzsere és ügyvezetője lettem, viszont a család továbbra is Tokajban maradt.

– A bűvös három betű mikor vált a naponta leggyakrabban használt szavaddá?

– Valamikor 2006-ban kezdődött. A szolgáltatói összefogás és a hatékony desztinációmenedzsment iránt már korábban is felmerült az igény, amellyel 2005-től a Tourinform Tokaj vezetőként én is szembesültem. Éreztük, hogy valami hiányzik, a kérdéseinkre a TDM-rendszer és a nyugat-európai modellek megismerése adott választ.

– Tokaj TDM-esedése példaértékű. Mi volt a siker kulcsa? Hogyan tudod ezt most Miskolcra átültetni?

– Tokaj csak akkor tud sikeres lenni, ha erős a szolgáltatói összefogás, hiszen nagy attrakciók helyett a pici településeken szétszórt borászatok és a természet jelentik a vonzerőt, így a szállások, éttermek és borászatok egymásra vannak utalva. Ezt próbáltuk mi is erősíteni, a Tourinform, később a TDM kapocs a szolgáltatók között, így sok esetben közösen indulhatott el a termékfejlesztés, az egyes szolgáltatások – vízi, aktív, kulturális és borturizmus – pedig szépen egymásra épülhettek. Miskolcon is ezt a vállalkozói bizalmat kell elsőként kiérdemelnünk. Amikor 2012 őszén idekerültem, 8-10 tagja volt a szervezetnek, ma már közel 60 – azt hiszem, ez jó jel.

Miskolcon is először a kommunikációs csatornákat próbáltuk megerősíteni a tagság, a szakma és a nagyközönség felé. Most tudunk végre a termékfejlesztésre koncentrálni. Folyamatban van a hosszú távú fejlesztési stratégia kialakítása, viszont közben készen kell állnunk a vendégek fogadására – gondolok itt a Tourinform működtetésére, csomagok, túrák kidolgozására, vagy a kiadványok elkészítésére. Idén – éppen a szolgáltatók kérésére – miskolci kiindulóponttal csillagtúrákat is összeállítunk a környék TDM-szervezeteivel közösen, hiszen innen Eger, Tokaj, Mezőkövesd és Aggtelek is csak 40 kilométer. Kassával határon átnyúló projekten dolgozunk együtt.

A kommunikációban szeretnénk valami újszerűt megvalósítani. Ennek része, hogy az első desztináció vagyunk, amelyiknek kilenc közösségimédia-oldala van, és honlapunkon is öt nyelven kommunikálunk a vendégekkel. Elkészült a mobilapplikációnk is, amely szintén ötnyelvű. Idén pedig még kiadunk egy matricás albumot a családosok elérésére.

– Emellett a Magyar TDM Szövetségben is aktív tag vagy.

– Elnökségi tagként és régiós koordinátorként próbálom segíteni a kollégákat, például a nyugat-európai jó gyakorlatok bemutatásával. A kezdetektől benne vagyok a szövetségben, amelyet anno nemcsak azért alapítottunk, hogy képviselje a TDMSZ-ek érdekeit, hanem hogy háttérkutatásokkal, a jó gyakorlatok összegyűjtésével és átadásával segítséget nyújthassunk egymásnak is.

– Hogyan bírsz ekkora terhelést a család mellett?

– Jó férjjel és jó gyerekekkel. A férjem Miskolcon a városfejlesztésen dolgozik, korábban Tokajban többek között turisztikai projektek megvalósításában vett részt kistérségi irodavezetőként, tudja, mivel jár a munkám. Ugyanígy 12 éves Lilla lányom és 7 éves Csongor fiam is, akik már ebben nőttek fel – egyikkel sem voltam gyesen, Csongornak pici korában például egy kiságya volt bent a Tourinform-iro­dában. Mindketten látják és most már értik is a munkámat, sőt sokszor tanácsokat adnak, hiszen gyerekszemmel egészen másképp festhet valami, mint ahogy mi felnőttként látjuk.

– Van értelme megkérdeznem, hogyan kapcsolsz ki?

– Mire tippelsz? A családdal, a gyerekekkel. Sokat vagyunk együtt, nagyokat kirándulunk. Utazni is szeretek, a kedvenceim Olaszország, Lengyelország és Erdély.

 



PROFIL

Iskolák: ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar – kiegészítő képzés és PhD, Miskolci Egyetem GTK, OKJ-s boltvezető, valutaváltó, idegenvezető

Zene: Per Gynt

Könyv: vers – Csokonai összes; próza – mostanában leginkább Mikszáth és Jókai

Film: My Fair Lady (1964)

Színész: „nehéz kérdés a Miskolci Nemzeti Színház szomszédságában”

Sport: úszás (talán)

Szabadidõ: a gyerekekkel bármit, bárhol

Kedvenc étel: palacsinta

Kedvenc ital: tokaji száraz furmint

Csillagjegy: Rák

 



 


Megosztás:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás. A hozzászóláshoz