Aki maradt még egy napot

Szerző: Németh Andrea

 2012. március 14. 15:43

Interjú a Sun & Fun Holidays magyarországi ügyvezetőjével, Tolga Deniz Sariyücével.

Ha jól számolom, már öt éve vagy jelen a magyar utazási szakmában, mégis meglehetősen keveset tudni rólad. Honnan származol, hol nőttél fel?

Izmirben születtem, amely Törökország harmadik legnagyobb és legmodernebb városa az Égei-tenger partján. Két nővérem van, én vagyok a legkisebb a családban. Édesapám gimnáziumi igazgató volt, édesanyám a háztartást vezette, az egyik nővérem tanárnő, a másik könyvelő lett, mindannyian ma is ott élnek, egymástól két-háromszáz méterre, Izmirben.

Én is ott végeztem az iskoláimat, csak a gimnázium négy évét töltöttem másutt, Bursában, méghozzá egy katonai iskolában. Ahogy minden fiúgyermeket abban a korban, engem is vonzott az egyenruha, az iskola szellemisége. Később rájöttem, mégsem nekem való ez a világ. Miután a gimnázium német nyelvű volt, a katonai akadémia helyett az izmiri egyetem germanisztika szakát választottam. A turizmushoz ekkor még nem sok kapcsolat fűzött, sokkal inkább vonzott a szinkrontolmácsolás és a műfordítás. Egész kicsi koromtól imádtam olvasni, legyen szó novellákról, regényekről, versekről. Ma is az irodalom az egyik legkedvesebb hobbim: szeretek eltűnődni az emberi természeten és karaktereken, az olvasás kikapcsol, és mindig tanulok valami újat az életről.

Néha úgy érzem egyébként, hogy a német nyelv ma már jobban megy, mint a török! Tizenhárom éves korom óta németül beszélek és 1998 óta Törökországon kívül élek.


Mikor kerültél kapcsolatba a turizmussal, és hogyan vezetett az utad végül Budapestre?

A nagyapámnak volt egy kicsi, 30 szobás szállodája Ankarában. Hét-nyolc éves koromban nála töltöttem a nyarakat. Arra számítottam, hogy szünidőre hív, végül kiderült, bizony segítenem is kell a hotelben, ami akkor persze nem nagyon tetszett. Mindig tanulnom kellett valami újat, például, hogy hogyan kell beágyazni, szobát takarítani, a vendégeket fogadni. Így visszagondolva hasznos volt, és ez volt az első találkozásom is a turizmussal.

Később, az egyetem alatti nyári szünetekben a legkézenfekvőbb pénzkereset a szinkrontolmácsolás volt, a turisztikai cégek előszeretettel alkalmaztak minket. Transzfereket vittünk a reptér és a hotelek között, később aztán guide lettem. Egy idő után a főnököm úgy látta, többre is képes vagyok, és felajánlott egy contract and product manageri állást az irodában részmunkaidőben, a német GTI Travelsnél. Így kezdődött. Hamar megszerettem a szakmát. 4 év törökországi munka után a GTI révén kerültem később Németországba, Düsseldorfba, Egyiptommal és Tunéziával is ekkor kezdtem foglalkozni. A mostani társtulajdonosaimat abban az időben ismertem meg, régi barátságokról van tehát szó. Ma övék az egyik legnagyobb beutaztató iroda Egyiptomban. Izgalmas időszak volt, Hurghada kis turisztikai falu volt még, akkor indult fejlődésnek. Egy év után a GTI Lengyelországban nyitott, ekkor, mint assistant general manager Varsóba költöztem, még mindig elég fiatalon. Nagy kihívásként éltem meg. Majd az orosz Pegas Touristic ügyvezetésére kértek fel, melyet, mint társtulajdonos, elvállaltam. A következő lehetőség az MNG Holding részéről talált meg, társtulajdonos és a Bentours ügyvezetője lettem Lengyelországban. A cégcsoport később csak a német és az orosz cégét tartotta meg, így Moszkvába költöztem. Két évig éltem ott, amíg a Bentours eladta a céget, de most már elárulhatom, ezt élveztem eddig a legkevésbé. Innen érkeztem Budapestre, amikor elindítottuk a Karya Tourt.


Ma hogy látod, mi okozta a Karya Tour vesztét?

2007-ben optimistán és nagy lendülettel indultunk el Magyarországon, és ma is úgy látom, nem alaptalanul, mivel a magyar piacban még mindig jelentős potenciál rejlik.

Akkori tulajdonostársammal, Hakannal – akinek 90 százalékos részesedése volt a cégben, míg nekem 10 – kezdetben nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, igazi sikersztori volt az elején, a legnagyobb török utazásszervező céggé váltunk Magyarországon. Később azonban ez az összhang valahogy megbomlott, az üzleti filozófiánk nem egyezett, ezért én ki is szálltam egy év múlva, mivel az ő üzletpolitikája egyre inkább a nagyon olcsó utak értékesítésére korlátozódott. Ezzel a döntésével az orosz és az ukrán piacon is nagyot hibázott. Nem volt szerencsés egyébként az időpont sem, hiszen a cég elindítását követően röviddel beütött a gazdasági válság, az utaztatói iparág azóta sem tudott igazán magára találni. De más okok is álltak a háttérben. Nagyon kiélezett verseny zajlott Ukrajnában és Oroszországban, a cég valójában az ottani veszteségek miatt billent meg.

Amikor eljöttem a Karya Tour-ból, akkor még nem tudtam, hogy visszatérek majd Magyarországra, és a korábbi cégem versenytársa leszek egyszer.


Te magad milyen üzleti elvekhez ragaszkodsz?

Nem vagyok híve az alacsony áraknak és a silány terméknek. Sokkal izgalmasabb egy kifinomult, exkluzív, jó minőségű produktumot eladni. Ezt szeretné megvalósítani a Sun & Fun Holidays is.

A Karya Tour után rövid volt a szünet, hamarosan újra tárgyalóasztalnál találtam magam, majd 2009-ben elhatároztuk a Sun & Fun itthoni piacra lépését. 2009 decemberében indítottam el a partnereimmel a Sun&Fun Holidays Utazási Irodát, amely lépés az üzleti életemet tekintve kicsit vicces, hiszen ezzel a korábban alapított cégem konkurenciájává váltam.

A Karya Tour 2010-ben bekövetkezett bedőlése nem tett jót a piacnak, de nincs is olyan csőd, amely bármely piacnak jót tenne. Erre példa a Malév közelmúltbeli leállása is, amely szintén nincs jó hatással a jelenlegi piaci helyzetre.

A Sun&Fun Holidays magyarországi irodanyitása egyébként az én döntésem volt, amit nem bántam meg, bár még mindig nem a legszerencsésebbek a gazdasági körülmények.

Úgy gondolom, azóta sok innovációban élen jártunk, ilyen volt például az online foglalási rendszerünk, az okostelefonokra letölthető applikációnk fejlesztése vagy idén a szállodák összehasonlításának megteremtése a weboldalunkon.


Erélyes ember hírében állsz, annak tartod magad egyébként?

Soha nem a kollégákkal vagyok szigorú, hanem a munkával szemben. Biztos van, aki magára veszi, pedig ez soha nem személyes. Olyan a hivatásunk, hogy muszáj pontosnak, precíznek lennünk, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibázzunk! Az utazásszervező álmokat vált valóra, amire csak egyszer van lehetőség. Ha ez nem sikerül, nem lehet helyrehozni, nincs második esély a javításra. Ezért is fontos, hogy minden a helyén legyen, olajozottan, profin működjön, mert a legkisebb hiba eredménye is az lehet, hogy az utas nem élvezi a nyaralását.

Emberekkel dolgozni, összefogni őket mindig a legnehezebb, a mi munkánk már csak ilyen. De hála istennek, fantasztikus csapatom van, akik családi hangulatban nagy professzionizmussal dolgoznak. Amikor Budapestre jöttem, elsőként a magyar mentalitást, a magyarok stílusát, észjárását, kellett megismernem, hogy megértsem őket, benneteket. Ez is kell ahhoz, hogy csapatként tudjunk együtt dolgozni, ami a siker egyik legfőbb kulcsa egy utazásszervezőnél.


Hogyan telik a napjaidnak az a része, amikor nem dolgozol?

A munkámat és a magánéletemet szeretem külön választani, akik ismernek, tudják, hogy este még a telefont sem szeretem felvenni. A barátaim is jellemzően szakmán kívüliek. Az üzletben muszáj keménynek lenni, a magánéletben viszont teljesen más vagyok, megértő, toleráns és nagyvonalú, „easy”.

Azt is tudomásul vettem, hogy az életstílusunk megváltozott az internettel, és ehhez alkalmazkodnunk kell.

Jó időben kerekezem, de a „vérbeli biciklisek” nagy bosszankodására elektromos kerékpárral! Szeretek utazni, olvasni, új helyeket felfedezni, Magyarországon is mindenfele jártam már vidéken. Eger, Pécs és Villány a kedvenceim.

Megpróbálom valóra váltani az álmaimat. Korábban a hangsúly azon volt, hogy magamért dolgozzak, ma viszont igazán az tesz boldoggá, hogy munkát és egész tisztességes fizetést tudok nyújtani az embereimnek.


Sokfelé éltél, sokféle ember között. Melyik náció áll hozzád legközelebb, hol érzed otthon magad?

Őszintén? Budapesten. Azt mondják, az ember ott van otthon, ahol az ágya van, s ezt nekem ma már Budapesten jelenti. Jól érzem magam, el tudom képzelni itt az életem hosszú távon, talán családot is itt alapítok, nem kizárt, hogy ennek is lassan eljön az ideje.

Úgy tapasztalom, a magyarok igen nyitott, barátságos, intelligens, kifinomult emberek. Igazi felfedezők, szeretnek új kultúrákat megismerni. Lenyűgözött az a zseniális, okos, humoros történelmi szlogen, amellyel a Magyar Turizmus Zrt. kampányolt valamelyik évben: a rómaiak 400 évig maradtak, a törökök 150 évig, a szovjetek 40 évig. Miért ne maradna egy éjszakával tovább?

Talán a magyaroknak fel sem tűnik, de ez az egyszerű mondat olyan szofisztikált, és annyira szépen mutatja, mennyire toleráns és innovatív nép a magyar! Ha ebből indulunk ki, mondhatnánk azt is: Tolga tovább maradt egy napnál…


Profil

Iskolák: Ege University Faculty of German Language and Literature, Törökország,University of Salzburg Business School, Ausztria

Zene: Coldplay, Pink Floyd, Adele

Könyvek: Jussi Adler-Olsen - Schändung, Nazim Hikmet, Günter Grass, József Attila (németül), Umberto Eco

Film, színészek: The Women in Black, Tower Heist, Meg Ryan, Quentin Tarantino

Sport: kerékpár

Szabadidő: olvasás, utazás, főzés

Csillagjegy: vízöntő