A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium értelmezése a közvetítői díjról

 2014. április 14. 15:35

Kényszerítő erejű-e az új Ptk. azon rendelkezése, miszerint a közvetítőnek minden esetben jár közvetítői díj a megbízó és harmadik személy közötti szerződések megkötése után? Továbbá a közvetítői díj mikor jár a közvetítőnek az új szabályok szerint?

Ezzel kapcsolatban kért értelmezést a Turizmus Panoráma a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, a válasz alább olvasható.

A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv (új Ptk.) szerződési jogi szabályai többnyire nem kényszerítő jellegűek – a jog nyelvén: nem kógensek –, azaz nem olyan szabályok, amelyektől a szerződő felek egyező akarattal a szerződésükben ne térhetnének el. Azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyektől a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek, a jogi szaknyelv diszpozitívnak nevezi.

Az, hogy egy, az új Ptk. által rögzített szerződési szabály kógens-e vagy sem, az alapján dönthető el, hogy a törvény szövege az adott szabálytól való eltérést kifejezetten tiltja-e, vagy pedig – tilalom hiányában is – egy konkrét törvényi rendelkezésbe ütköző, vagy azt megkerülő szerződéses kikötést semmisségi (érvénytelenségi) jogkövetkezménnyel sújt-e. További támpontul szolgál a kógencia, illetve a diszpozitivitás vizsgálatánál az is, hogy vajon egy szerződéses eltérés a törvény által szabályozott jogintézmény olyan lényegi magvát érinti-e, amely nélkül a jogintézmény már nem lenne az, ami.

Az új Ptk. új szerződéstípusként szabályozza a közvetítői szerződést, a közvetítői szerződést nem szűkíti le bizonyos áruk (dolgok) vagy szolgáltatások közvetítésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogrendszer ne tartalmazhatna speciális szabályokat bizonyos típusú közvetítői szerződésekre, mint például az utazásközvetítésre vonatkozóan is. Ahol az utazásközvetítésre léteznek speciális rendelkezések és azok kimerítő jellegűek, ott az új Ptk. közvetítői szerződésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nem is kerül szóba.

Az új Ptk. a közvetítői szerződésre vonatkozó szabályokat aszerint választja külön, hogy a jogviszony eseti vagy tartós jellegű-e. A törvény általános szabályként – amely nem csak az egyedi, hanem a tartós jogviszonyokra is vonatkozik, amennyiben a tartós jogviszonyra az adott kérdésben speciális szabályozás nincs – a közvetítő képviseleti jogának a hiányát, a közvetítőt terhelő tájékoztatási kötelezettséget és a díjazás szabályát fogalmazza meg. E szabályokra is igaz, hogy alapvetően diszpozitív jellegűek, magának a szerződésnek a fogalmi jegyei kivételével, amelyek azzá – és nem mássá – teszik a szerződéstípust, amivé. A közvetítői szerződés az új Ptk. 6:288. §-a alapján fogalmilag a következő: „Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díj fizetésére köteles.”

A közvetítői szerződésnek tehát fogalmi eleme a megbízó díjfizetési kötelezettsége. Az új Ptk. értelmében a közvetítői szerződés nem ingyenes, azonban az arra vonatkozó új Ptk.-beli szabályok, hogy a díj mikor és hogyan jár, diszpozitívak, e törvényi rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek.

Ha a közvetítői szerződés alapján létrejött jogviszony nem eseti, hanem tartós jellegű, akkor ún. tartós közvetítői szerződésről beszélhetünk. A tartós közvetítői szerződésnek az új Ptk. 6:293. §-a alapján szintén fogalmi eleme a díjazás, tehát ettől szerződéssel érvényesen eltérni a tartós közvetítői szerződés keretében nem lehet.

A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítőt megillető jutalékról szóló 65/2014. (III. 13.) Korm. rendeletet kell alkalmazni abban az esetben, ha az új Ptk. szerinti tartós közvetítői szerződés alapján a felek a közvetítő díjazását részben vagy egészben jutalék formájában kötötték ki. Jutaléknak minősül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített szerződések száma vagy értéke szerint változik. A felek megállapodása szerint ettől eltérő jutalék-fogalom esetén a Korm. rendelet szabályait természetesen nem kell alkalmazni. Nem kell alkalmazni a Korm. rendeletet akkor sem, ha jogszabály az új Ptk. szerint tartós közvetítői szerződésnek minősülő szerződés vonatkozásában másként rendelkezik. A Korm. rendelet meghatározott rendelkezései továbbá abban az esetben sem alkalmazhatóak, ha maga a Korm. rendelet bizonyos szolgáltatást nyújtó közvetítőkre kifejezetten így rendelkezik.

A Korm. rendelet 4. §-a értelmében a Korm. rendelet szabályai – a 8. § (2) és (4) bekezdését, valamint a 9. § (1) és (2) bekezdését kivéve – diszpozitívak. Amennyiben a felek a kivételi szabályoktól a szerződésükben mégis a megengedett eltérési lehetőségtől eltérően – azaz nem a közvetítő javára, hanem hátrányára – rendelkeznének, akkor az ilyen kikötések helyére a Korm. rendelet kógens rendelkezései, azaz a 8. § (2) és (4) bekezdése, valamint a 9. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezések lépnek.

Tehát az új Ptk. szerint tartós közvetítői szerződésnek minősülő szerződések esetén is kógens az a szabály, hogy a közvetítő – szerződésszerű szolgáltatása fejében – díjazásra jogosult. A díjazás módját és feltételeit azonban a felek – a Korm. rendelet jutalék fogalmának megfelelő jutalék-formájú díjazás kógens szabályait kivéve – szabadon határozhatják meg. A fentiek értelmében arra ugyan nincs lehetőség az új Ptk. alapján, hogy a szerződő felek ingyenes közvetítői szerződést kössenek, ám annak nincs akadálya, hogy a felek szerződése – tartalmától függően – ingyenes megbízási szerződésként minősüljön. A megbízási szerződés ingyenes alakzatát az új Ptk. 6:280. §-a szabályozza.

 

A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítőt megillető jutalékról szóló 65/2014. (III. 13.) Korm. rendelet 8. §. (2) és (4) pontja:

 

8. § (2)  A jutalék legkésőbb akkor esedékes, amikor a harmadik személy teljesítette a szerződést, vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna.

8. § (4)  A harmadik személlyel kötött szerződés nemteljesítése esetén is megilleti a jutalék a közvetítőt, kivéve, ha a szerződés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amelyért a megbízó nem felelős.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium értelmezése a közvetítői díjról

Kényszerítő erejű-e az új Ptk. azon rendelkezése, miszerint a közvetítőnek minden esetben jár közvetítői díj a megbízó és harmadik személy közötti szerződések megkötése után? Továbbá a közvetítői díj mikor jár a közvetítőnek az új szabályok szerint? Ezzel kapcsolatban kért értelmezést a Turizmus Panoráma a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, a válasz alább olvasható.

A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv (új Ptk.) szerződési jogi szabályai többnyire nem kényszerítő jellegűek – a jog nyelvén: nem kógensek –, azaz nem olyan szabályok, amelyektől a szerződő felek egyező akarattal a szerződésükben ne térhetnének el. Azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyektől a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek, a jogi szaknyelv diszpozitívnak nevezi.

Az, hogy egy, az új Ptk. által rögzített szerződési szabály kógens-e vagy sem, az alapján dönthető el, hogy a törvény szövege az adott szabálytól való eltérést kifejezetten tiltja-e, vagy pedig – tilalom hiányában is – egy konkrét törvényi rendelkezésbe ütköző, vagy azt megkerülő szerződéses kikötést semmisségi (érvénytelenségi) jogkövetkezménnyel sújt-e. További támpontul szolgál a kógencia, illetve a diszpozitivitás vizsgálatánál az is, hogy vajon egy szerződéses eltérés a törvény által szabályozott jogintézmény olyan lényegi magvát érinti-e, amely nélkül a jogintézmény már nem lenne az, ami.

Az új Ptk. új szerződéstípusként szabályozza a közvetítői szerződést, a közvetítői szerződést nem szűkíti le bizonyos áruk (dolgok) vagy szolgáltatások közvetítésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogrendszer ne tartalmazhatna speciális szabályokat bizonyos típusú közvetítői szerződésekre, mint például az utazásközvetítésre vonatkozóan is. Ahol az utazásközvetítésre léteznek speciális rendelkezések és azok kimerítő jellegűek, ott az új Ptk. közvetítői szerződésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nem is kerül szóba.

Az új Ptk. a közvetítői szerződésre vonatkozó szabályokat aszerint választja külön, hogy a jogviszony eseti vagy tartós jellegű-e. A törvény általános szabályként – amely nem csak az egyedi, hanem a tartós jogviszonyokra is vonatkozik, amennyiben a tartós jogviszonyra az adott kérdésben speciális szabályozás nincs – a közvetítő képviseleti jogának a hiányát, a közvetítőt terhelő tájékoztatási kötelezettséget és a díjazás szabályát fogalmazza meg. E szabályokra is igaz, hogy alapvetően diszpozitív jellegűek, magának a szerződésnek a fogalmi jegyei kivételével, amelyek azzá – és nem mássá – teszik a szerződéstípust, amivé. A közvetítői szerződés az új Ptk. 6:288. §-a alapján fogalmilag a következő: „Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díj fizetésére köteles.”

A közvetítői szerződésnek tehát fogalmi eleme a megbízó díjfizetési kötelezettsége. Az új Ptk. értelmében a közvetítői szerződés nem ingyenes, azonban az arra vonatkozó új Ptk.-beli szabályok, hogy a díj mikor és hogyan jár, diszpozitívak, e törvényi rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek.

Ha a közvetítői szerződés alapján létrejött jogviszony nem eseti, hanem tartós jellegű, akkor ún. tartós közvetítői szerződésről beszélhetünk. A tartós közvetítői szerződésnek az új Ptk. 6:293. §-a alapján szintén fogalmi eleme a díjazás, tehát ettől szerződéssel érvényesen eltérni a tartós közvetítői szerződés keretében nem lehet.

A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítőt megillető jutalékról szóló 65/2014. (III. 13.) Korm. rendeletet kell alkalmazni abban az esetben, ha az új Ptk. szerinti tartós közvetítői szerződés alapján a felek a közvetítő díjazását részben vagy egészben jutalék formájában kötötték ki. Jutaléknak minősül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített szerződések száma vagy értéke szerint változik. A felek megállapodása szerint ettől eltérő jutalék-fogalom esetén a Korm. rendelet szabályait természetesen nem kell alkalmazni. Nem kell alkalmazni a Korm. rendeletet akkor sem, ha jogszabály az új Ptk. szerint tartós közvetítői szerződésnek minősülő szerződés vonatkozásában másként rendelkezik. A Korm. rendelet meghatározott rendelkezései továbbá abban az esetben sem alkalmazhatóak, ha maga a Korm. rendelet bizonyos szolgáltatást nyújtó közvetítőkre kifejezetten így rendelkezik.

A Korm. rendelet 4. §-a értelmében a Korm. rendelet szabályai – a 8. § (2) és (4) bekezdését, valamint a 9. § (1) és (2) bekezdését kivéve – diszpozitívak. Amennyiben a felek a kivételi szabályoktól a szerződésükben mégis a megengedett eltérési lehetőségtől eltérően – azaz nem a közvetítő javára, hanem hátrányára – rendelkeznének, akkor az ilyen kikötések helyére a Korm. rendelet kógens rendelkezései, azaz a 8. § (2) és (4) bekezdése, valamint a 9. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezések lépnek.

Tehát az új Ptk. szerint tartós közvetítői szerződésnek minősülő szerződések esetén is kógens az a szabály, hogy a közvetítő – szerződésszerű szolgáltatása fejében – díjazásra jogosult. A díjazás módját és feltételeit azonban a felek – a Korm. rendelet jutalék fogalmának megfelelő jutalék-formájú díjazás kógens szabályait kivéve – szabadon határozhatják meg. A fentiek értelmében arra ugyan nincs lehetőség az új Ptk. alapján, hogy a szerződő felek ingyenes közvetítői szerződést kössenek, ám annak nincs akadálya, hogy a felek szerződése – tartalmától függően – ingyenes megbízási szerződésként minősüljön. A megbízási szerződés ingyenes alakzatát az új Ptk. 6:280. §-a szabályozza.

A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítőt megillető jutalékról szóló 65/2014. (III. 13.) Korm. rendelet 8. §. (2) és (4) pontja:

8. § (2)  A jutalék legkésőbb akkor esedékes, amikor a harmadik személy teljesítette a szerződést, vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna.

8. § (4)  A harmadik személlyel kötött szerződés nemteljesítése esetén is megilleti a jutalék a közvetítőt, kivéve, ha a szerződés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amelyért a megbízó nem felelős.