Mit hoz az új Ptk. az utaztatóknak és a szállodáknak?

 2014. február 16. 17:06

dr. Salamon András konkrét esetekkel megmutatja, hogyan érinti az utaztatókat és a szállodákat a március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv (Ptk.). Húsbavágó, hogy a közvetítő kártalanításra jogosult az utazási szerződés megszűnése után, jutalék lemondás vagy vis maior esetén is jár neki.

A 2013. évi V. törvénnyel megalkotott vadonatúj jogszabály formájában is különbözik a régitől: terjedelmesebb, mert többek között magában foglalja a gazdasági társaságokról szóló törvényt és családjogi törvényt. Újdonság, hogy a megszokott „§” jel megszűnik, és helyette a pontok és alpontok (például: 6:137) rendszerét alkalmazza.

Ezeknél is lényegesebbek a tartalmi változások. Az új Ptk. sok korábbi jogintézmény érintetlenül hagyása mellett módosít, újraértelmez, és újakat vezet be.

 

Vagyoni kártérítés helyett sérelemdíj

Teljesen új fogalom és szabályozás a korábbi, „nem vagyoni” kár és kártérítés helyébe lépő sérelemdíj, amely a törvényben példálózó jelleggel felsorolt személyiségi jogok megsértésekor jár. A sérelmet szenvedőnek csak a személyiségi jog megsértését kell bizonyítania, az így keletkezett „nem vagyoni” kár nagyságát már nem, azt a bíróság maga állapíthatja meg.

Igaz ugyan, hogy ebben a felsorolásban az „örömtelen utazás” nem szerepel, ám az Európai Bíróságnak a Leitner-ügyben meghozott ítélete alapján ezen a jogcímen kötelezheti a bíróság az utazási irodát a sérelemdíj megfizetésére.

Szállodák esetében a bírói gyakorlat alakítja majd ki, hogy például a nászutas szoba helyett adott standard szoba személyiségi jog sértésének számít-e vagy sem?

 

Közbenső szerződésszegés

Nóvum a közbenső szerződésszegés is, amelyet az a fél követ el, aki elmulaszt megtenni olyan intézkedést vagy nyilatkozatot, amely ahhoz szükséges, hogy a másik fél teljesíthesse szerződéses kötelezettségét.

Utazási irodák esetében valószínűleg ilyennek minősül az, amikor az iroda nem szólítja fel az utast a hátralék befizetésére – függetlenül attól, hogy egyébként így rendelkezik az utazási feltételeiben. Ez persze fordítva is igaz lehet: közbenső szerződésszegés, amikor az utas késik az esedékes díj vagy részlet befizetésével, és erről nem értesíti az irodát.

Szállodáknál közbenső szerződésszegést valószínűsít az, amikor a hotel a szobákba való beköltözés (check in) előre meghirdetett időpontjára nem tudja az utazásszervező utasai rendelkezésére bocsátani a megrendelt szobát, és erről nem értesíti kellő időben az irodát.

 

A szokás ereje

A szokás mint a szerződés része régebben nem szerepelt a Ptk.-ban. A friss szabályozás szerint minden olyan szokás vagy gyakorlat, amelyben a felek korábban megegyeztek, vagy amit egymás között kialakítottak, a szerződés tartalmává válik. Ugyancsak a kontraktus része lesz az adott üzletágban a felek között széles körben ismert és alkalmazott szokás is, hacsak, ennek alkalmazása indokolatlan lenne az adott felek között.

Ez a rendelkezés elsősorban az egymással tartós üzleti vagy szerződéses kapcsolatban álló feleket érinti. Ha az utazásszervező és a törzsutas között már kialakult egy, mindkét fél által elfogadott szokás – például az utazásszervező megengedte, hogy a törzsutasok csak az indulás előtti ötödik napig fizethessék be a részvételi díj hátralékát –, akkor ez a törvény erejénél fogva az utazási szerződés része lesz még akkor is, ha nincs benne az írott utazási feltételekben. De nem kizárt, hogy ezt egy bíróság másként látja majd.

Szállodák esetében akár az egymás közötti, akár utazásszervezővel, akár vendéggel megkötött szerződés tartalmi elemévé válhat például egy HOTREC-iránymutatás vagy a HOTELSTARS minősítési kritériumai.

Az aláírás az írásban megkötött szerződéseknél a régi Ptk. szerint nem volt érvényességi feltétel, azaz parafálás nélkül is érvényes volt az utazási szerződés. Az új szabályozás viszont megköveteli a szerződő felek szignóját, e nélkül érvénytelen a szerződés.

 

A tájékoztatási kötelezettség új elemei

A tájékoztatási kötelezettség új elemekkel egészült ki a régi Ptk.-hoz képest.

Az utazási irodák és a szállodák szempontjából lényeges lehet, hogy az érintett fél, azaz az utas vagy a vendég, nem hivatkozhat az iroda vagy a hotel tájékoztatási kötelezettségének megsértésére olyan tényekkel, adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, illetve közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett. A bíróságok fogják saját ítéleteikben kialakítani, hogy mi számít majd ismert vagy más forrásnak, és milyen tartalmú, mélységű tényekről, adatokról nem kell tájékoztatni az utast.

Ehhez persze szükséges, hogy az irodák és a szállodák ne habozzanak a bírósághoz fordulni, amikor szerintük a sajtóban, más médiában megjelent cikk vagy az interneten olvasható hír, tájékoztatás ismert más forrásnak tekinthető és ezekből az utas/vendég megismerhette a szükséges tényeket, adatokat.

 

A közvetítő kártalanítása

A közvetítői, illetve tartós közvetítői szerződés – amely úgyszintén az új törvény szülötte – az utazási irodákat (szervezőket és közvetítőket egyaránt) érintheti közelről.

A közvetítő tartós jogviszony keretében önállóan eljárva köteles megbízójának, azaz az utazásszervezőnek a szerződéseit harmadik személyeknek (az utasoknak) közvetíteni, illetve azokat meg is kötheti. Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha a megbízó és a közvetítő erről külön megállapodnak.

A közvetítő kártalanításra jogosult a szerződés megszűnése után. Ennek lényege, hogy a közvetítő tevékenysége a szerződés megszűnése után is hasznot hozhat a megbízónak, az utazásszervezőnek. Például incentive utazások esetén úgy, hogy a megbízó a közvetítő által megszerzett gazdasági területen újabb utasokkal, ügyfelekkel köthet szerződést. Így a közvetítői szerződés megszűnése után a közvetítő hátrányos helyzetbe kerülhet, jutalékát elvesztheti, ezért a törvény a megbízót kötelezi (persze kivételekkel és korlátozásokkal), hogy részesítse méltányos kártalanításban a közvetítőt.

Nem jár kártalanítás például, ha a szerződést a közvetítő mondja fel, illetve amikor az utazásszervező (megbízó) az ellenőrzése során olyan körülményt állapít meg, ami megalapozza a kártalanítás kizárását. A törvény nem szól e körülményekről, ezért egyrészt a szerződésben kell ezekről rendelkezni, másrészt majd a bírói gyakorlat igazolja vissza e kikötések helytállóságát.

Vitára adott okot eddig, hogy jár-e a jutalék a közvetítőnek, ha az utas lemondta az utazást, vagy mondjuk vis maior miatt nem utazott el. A közvetítői szerződések esetében az új Ptk. egyértelműen rendelkezik erről: a jutalék a közvetített szerződés megkötése időpontjában esedékes. Tehát ha a közvetítő létrehozza az utazási szerződést, akkor annak további sorsától függetlenül jár neki a jutalék.

 

A hatálybalépés sajátosságai

Az új Ptk.-t hatályba léptető törvény, az úgynevezett Ptké. azt az általános szabályt fogalmazza meg, hogy a hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel, azaz szerződéses kötelezettségekkel kapcsolatban a hatálybalépés után keletkezett tényekre, jognyilatkozatokra a hatálybalépés előtti jogszabályokat kell alkalmazni. Tehát például arra a szállodai szobarendelésre, amelyet a felek februárban kötnek meg, de a teljesítés, azaz a bejelentkezés csupán júliusban lesz, a régi Ptk. szabályait kell alkalmazni, és csak a szerint bírálható el.

Kivétel ez alól az az eset, ha a felek megállapodnak abban, hogy a 2014. március 15. előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik. Ha az utazás vagy a szállodai szolgáltatás az új Ptk. hatálybalépésekor már megkezdődött vagy folyamatban van, akkor is a régi törvénykönyv rendelkezései az irányadók, amennyiben az utazás vagy a szállodai szolgáltatás 2014. március 15. után fejeződik be, illetve e dátumot követően keletkeznek a károk.