A TDM-szívű lovag

A történelem-német szakos bölcsészségtől jó messzire sodródtál…

Valójában nem bölcsészként találkoztam a turizmussal, hiszen édesapám a Vas megyei Idegenforgalmi Bizottság elnöke volt, ő vezette a Savaria Touristot, így 14 éves korom óta – elsősorban a nyelvtudásom okán – mást sem csináltam, mint különféle turisztikai projekteknél segítettem szervezéssel, tolmácsolással. Láttam, mivel jár ez az egész, és el is döntöttem, akármilyen szép, életemben nem szeretnék ezzel foglalkozni! El is szaladtam jó messzire, Debrecenbe, ahol orvosi ambícióimat félretéve történelem-német szakot végeztem. Közben vettem egy könyvet és megtanultam olaszul, aztán kevésbé jól angolul…

Az egyetem után mégis rögtön a bükfürdői Danubius-házban találtam magam, majd diplomás bölcsészként nyithattam meg egy olasz logisztikai cég itteni leányvállalatát. Nem sokkal később telepített idegenvezető lettem Jesolóban, ahol öt szezont töltöttem el, s rendszeresen megkérdezték tőlem: Carlo, hogyhogy ilyen jól beszéled a magyart?! Tavasztól őszig kint éltem, itthon meg tanítottam Szombathelyen a nemzetközi tanulmányok egyetemi szakon és a német tanszéken. Emellett az összes szabadidőmet tolmácsolással, idegenvezetéssel töltöttem, elég extrém időszak volt, elegem is lett belőle egy idő után.

Később egy svájci utazási iroda szeretett volna magyar céget alapítani a beutaztatáshoz, ezt bízták rám. Tízezer éjszakát hoztak Bükre és Sárvárra annak idején, 4 évig voltam a cég ügyvezetője. Majd ennek az időszaknak is vége lett.

Abban az időben dolgozott egy barátom Írországban, hívott, menjek én is. Mentem. Voltam taxis, pizzafutár, dolgoztam golfhotelben. Amikor idős nagyszüleim miatt hazajöttem, a bükfürdői Birdland golfklub élére hívott Birkás László barátom, az akkori igazgató, majd a Bükfürdő Turisztikai Egyesület TDM-menedzseri pozíciójával kínáltak meg …

…amit gondolkodás nélkül elfogadtál?

Dehogy! Először nemet mondtam, látszott, hogy milyen hálátlan feladat. Kialakuló rendszerről van szó, iszonyatos munkával kell egy új dolgot felépíteni, miközben annyi érdeknek kellene megfelelni, hogy a menedzser eleve nem lehet elég jó. Viszont a pályázat miatt sürgőssé vált a szervezet felállítása, úgyhogy mégis belevágtam. Ugyanebben az évben gyorsult fel a TDM szövetség alapítását megelőző munka is. 2010 végén, a december eleji közgyűlésen és konferencián meg is alakítottuk a szövetséget valamikor hajnalban, egy átbeszélgetett éjszaka után, éppen Bükfürdőn.

A szakma kemény és szókimondó embernek ismer, aki nem rest konfrontálódni. Valóban ez jellemez?

Nem feltétlenül! Inkább a túlfejlett igazságérzet. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig igazam is van. Elég, ha én annak érzem… A konfliktusokat például kifejezetten gyűlölöm. Viszont rettenetesen fel tud dühíteni a rosszindulat, amikor hátsó szándékok hátráltatják a közösségi érdekeket. Ilyenkor valóban kendőzetlenül szoktam fogalmazni, és felveszem a kesztyűt. Veszíteni is azért nem szeretek, mert nem a saját, hanem a közösség veszteségeként élem meg. A közösségi célokért mindig is sokaknál többet voltam hajlandó tenni és áldozni. Itthon viszont még mindig sokszor az egyéni érdekek diktálnak, a rövidlátó politika, na meg a pénz. Ahogy mondani szoktam, Magyarország az a banánköztársaság, ahol még az idő is pocsék. Pedig a TDM-rendszer egy nagyon logikus, nagyon egyszerű, nagyon polgári és versenyképes rendszer lenne.

Figyellek egy ideje, bármilyen semleges témából képes vagy két lépésben a TDM-rendszernél kilyukadni…, mint a TDM-esek szószólója, akár egy modernkori TDM-lovag. Ennyire a szívügyed?

Igen, mert tényleg hiszek benne, és a látszat ellenére optimista is vagyok! Úgy gondolom, ez az egyetlen út afelé, hogy az ország egyébként kiváló adottságokkal rendelkező turizmusa abba a helyzetbe kerüljön, ami megilletné. Úgy tűnik, hogy erről nem gondolkodnak egyformán a kormányzati és az önkormányzati vezetők, holott a központi szándék is az, hogy a TDM-rendszer legyen az új turisztikai intézményrendszer. Ám ezt nem elég csak hangoztatni, kompetenciákat és forrást is rendelni kell hozzá, és megoldani, hogy az egyébként alulfinanszírozott önkormányzatok ne az idegenforgalmi bevételeket vegyék célba! Nem hobbiról, hanem komoly iparágról és százezrek megélhetéséről van szó ugyanis. Remélem, ezt a jogalkotó is belátja, amikor újra előveszi majd a turizmus-vendéglátás törvényt.

A szakmai tevékenységedet valószínűleg sokan ismerik, mostanában szerencsére a csapból is a bűvös betűszó folyik... Tudsz másra is koncentrálni, mint a turizmus, meg a helyi és országos TDM-ügyek?

Nehezen! Jó néhány barátommal már hónapok óta nem tudunk összehozni egy valamire való esti borozást vagy sütögetést, pedig csak egy ugrásra lakunk egymástól. Ebben féléves Kornél fiam is ludas, aki egyébként csoda, hogy ennyi munka és elfoglaltság mellett összejött! Igyekszem minél több időt vele tölteni. Volt egy időszak az életemben, amikor százhúsz százalékkal pörögtem hol a szórakozáson, hol a munkán, ennek mára vége. Képes vagyok este kikapcsolni a telefont, okosan egy olyan határmenti faluba sikerült költöznöm, ahol térerő is alig van… Az viszont más kérdés, hogy fürdetés és altatás után még több órára kénytelen vagyok visszaülni a laptop elé. De a hétvégéket egyre kevésbe vagyok hajlandó beáldozni.

A trónörökösön kívül mivel lazítasz leginkább?

Néha jólesik leragadni egy jó mozi, vagy valamilyen tudományos, ismeretterjesztő dokumentumfilm elé, ezek igazán kikapcsolnak. Na és a kertészkedés. A fű nő, nyírni is muszáj, és szeretek ültetgetni is ezt-azt, a magam tempójában persze. Az a jó, hogy arrafelé olyan a talaj és az egyéb viszonyok, hogy gyakorlatilag minden kipusztul, így egy idő után kezdhetem elölről.

Régebben sokat jártam el a barátokkal. Fogtuk magunkat pénteken és négyen-öten bevágtuk magunkat egy kocsiba, aztán irány a tengerpart. Két-háromhetente jártunk Olaszországba, minimál költségvetésből. Igazi „menőmanó” voltam, sok emlékezetes sztorin nevetünk még ma is, de ez az idő elmúlt. Az utóbbi években inkább munkamániásnak voltam mondható, de az sem egészséges, ha az ember hét napból hetet dolgozik. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a család és a munka között, mostanában semmi másra nincs is időm.

Ritkán és keveset osztasz meg a privát életedből a környezeteddel, pedig a TDM-es kollégák óriási szeretettel és barátsággal vesznek körül. Bizalmatlan vagy, vagy egyszerűen csak szereted különválasztani a munkát és a magánéletet?

Bár van bennem egy kis óvatosság, alapvetően közvetlen és nyitott embernek tartom magam. Ha úgy tűnik, nem engedem közel magamhoz a kollégákat, az inkább csak annak tudható be, hogy néha egyszerűen nem tudok annyifelé figyelni, mint szeretnék.

Sokfelé megfordultál, hol élnél legszívesebben?

Bár azt mondhatnám, hogy itthon! Ha mindenképpen választanom kéne, Észak-Olaszországot mondanám. Nem azért, mert akkora ott a jólét, mert ez nem igaz. Nekem a magas életminőség nem az anyagiakban nyilvánul meg, hanem a társadalmi közegben. Azon túl, hogy hihetetlen környezeti és kulturális, épített örökséggel rendelkeznek, az olaszok a maguk zsiványságával együtt is valahogy nagyvonalúak, kedvesek, őszinték. Ez az, ami itthonról hiányzik!

Profil:

Iskolák: KLTE Debrecen, BGF

Zene: Ír punk-rock

Könyvek: Galaxis útikalauz stopposoknak

Film, színészek: Igazából szerelem

Sport: kertészkedés

Szabadidő: gyomirtás

Kedvenc étel: hortobágyi húsos palacsinta

Kedvenc ital: spritz

Csillagjegy: halak