Három ponton múlt

Szerző: Németh Andrea

 2011. december 14. 14:52

Interjú Szabó Mihállyal, a Napfényfürdő Aquapolis igazgatójával.

Ha utánaszámolok, legalább négyszer módosítottuk a randevúnk időpontját. Örülök, hogy végre összejött, még ha nem is az eredetileg tervezett, borozgatós este formájában… Mindig ilyen elfoglalt vagy?

Igen, és mostanában még inkább. Tavaly Hódmezővásárhelyen rengeteg munkával járt a Hotel Gingko Sas nyitásának előkészítése, májustól augusztusig muszáj volt mindent megoldani az üzemelési kérdésektől, tendereztetésektől, engedélyezésektől kezdve a humánerőforrás problémákig. Most fürdőt „nyitok”, a cél első körben, hogy a fő célcsoport, maguk a szegediek jobban megismerjék és elfogadják a fürdőjüket, ami még máig sem teljesen történt meg, hiába működik  a létesítmény már másfél éve.

Sajnálom, hogy az eredeti tervünk, a borozás most a sok tennivaló miatt elmarad. De igazából nálam ez majdhogynem hagyomány már: akármilyen későn is végzek egy-egy tárgyaláson vagy rendezvényen Budapesten, inkább nem iszom, beülök az autóba és hazavezetek, akár az éjszaka közepén is. Szeretek a saját ágyamban aludni.


Ehhez gondolom, van némi köze annak is, hogy két kislány vár otthon …

Jól látod. Nagy hangsúlyt fektetek arra – bár ezt lehet, hogy a feleségem nem mindig erősítené meg –, hogy a magánéletre is jusson idő. Ahova lehet, viszem magammal a családot, egyrészt, hogy szagoljanak bele, mivel is foglalkozom, hátha megtetszik nekik, másrészt nekik is élményt jelent.

A kisebbik lányom első osztályos, a nagyobbik negyedikes. A nőuralom teljes nálunk, mert még a tíz hetes labradorunk is lány…

Egyébként a pályaválasztást is eldöntötték már: a nagyobbik építészmérnök lesz, ő tervezi majd meg a kicsi szállodáját, ahol a kislányom lesz az igazgató, apa meg a londiner. Most, hogy átjöttem a fürdőbe, már bővült a szálloda egy kis wellness részleggel is… Komoly premizálási rendszert is átültettünk már a családba a zsebpénz és az osztályzatok összefüggésében.


Elég idillikusan hangzik, biztosan szépen, nyugodtan éltek…

Szépen és boldogan. De hogy nyugodtan, az túlzás… Ez a két munkahelyváltás ilyen rövid időn belül eddig nem volt jellemző rám, nem az a típusú ember vagyok, aki nem fér a bőrébe és évről évre keresi az új kihívásokat.

Egy szállodát sem egy évig tart egyébként megnyitni és piacra vinni, normális gazdasági körülmények között is kell hozzá minimum két-három év. De azért álltam fel nyugodtan, mert tudtam, hogy a munkámat lelkiismeretesen elvégeztem, és jó kezekben hagytam ott a házat, nem hagytam cserben őket. A Novotelnél annak idején szintén ez volt a helyzet.


A szállodás tapasztalataidból mi az, amit a fürdőben kamatoztatni tudsz?

Minden. Alapvetően itt is, ott is vendégeket szolgálunk ki, csak mást adunk el, és máshogy alakítjuk ki az árakat. De mindkét helyen fontos a magas színvonal, embereket kell irányítani és kontrollálni - bízni és ellenőrizni, ahogy egy néhai kedves kollégám mondta. Szigorú egyébként nem vagyok.

A fürdő hétmilliárdos projekt eredménye, mégis gyakran olyan negatív kritikák érik, hogy kong az ürességtől és drága. Úgy érzem, leginkább a fürdő imázsát szükséges javítanunk és vonzerejét kell hangsúlyoznunk, illetve át kell még tekinteni a munkafolyamatokat, a pluszban kínálható szolgáltatások körét is.  Szeretnék a jelenleginél sokkal jobb eredményeket elérni, de ez is több év múlva fog csak igazán megmutatkozni.


Hihetetlenül pörgős életet élsz, állandóan emberek között, mindig középpontban.

Pedig azt tudni kell rólam, hogy nem szerettem ám mindig beszélni. Iskolai rendezvényeken, ha ki kellett állnom akár csak egy mondatot is elmondani, olyan szinten voltam lámpalázas, hogy teljesen belevörösödtem. Akkor még nem is képzeltem, hogy ilyen szinten foglalkozom majd emberekkel. Most több mint 90 alkalmazottat kell irányítanom, és nyilván a kommunikáció az alapja mindennek. A „hallgatagság” még a pályám elején is jellemző volt rám, annak ellenére, hogy értékesítési vezetőnél sem hátrány, ha jól beszél. Kicsit nehezemre esett eleinte, de aztán belejöttem.

A szakma humán részén szerintem nagyon sok múlik. Mindig azt vallottam, hogy nem elég egy szép termék, azt élettel kell megtölteni, amire viszont csak az emberek, a kollégák képesek. Ez Vásárhelyen úgy érzem, működik. Sikerélmény volt számomra, hogy nem csak a számok alakultak szépen, amelyeket persze mindenki figyel, hanem a munkatársak is jól érzik magukat, büszkék rá, hogy ott dolgoznak, megbecsülik a helyüket, tisztelik a főnöküket… Ezek mind legalább olyan fontos értékek számomra, mint hogy a GOP meglegyen. Nem szeretek úgy dolgozni, ha rossz a munkahelyi légkör, az emberek fúrják egymást és pletykák keringenek a folyosón. Jöjjenek inkább be hozzám, bármikor nyitva az ajtóm. Sokan meg is teszik!

A másik, hogy mindig azzal biztatom a kollégákat, azt keressék, mit hogyan lehet megoldani, ahelyett, hogy miért nem. Csak ez visz előbbre.


Valamit biztos jól csinálsz, mert a szakmabeliek közül mindenki nagy szeretettel beszél rólad…

Mivel én is kedvelem az embereket. Az lehet az oka, hogy szinte mindenkivel meg tudom találni a hangot. Kezdő koromban meg is kaptam a kollégáimtól, hogy túl jószívű vagyok. Éreztem, hogy ebben van igazság, kellett is kicsit változtatni ezen, de azért nem estem át a ló túloldalára, nem lóg szöges korbács az irodám falán.

A másik, hogy következetesen követni kell a szabályokat, sztenderdeket. Az Accornál ezt alaposan megtanultam, „jó katona” voltam. Nem is a forradalmi elképzeléseim miatt jöttem el a lánctól, csak a csábításnak nem lehetett ellenállni.


El tudod képzelni, hogy visszakanyarodjon az életed a szállodaiparhoz, akár Budapestre?

Én most is érzem magamban a szállodás mivoltot, de lehet egyszer majd a beosztásom szerint is újra az leszek, viszont most a fürdőben van rám szükség. A Turisztikai Managerek Szövetségében is tovább viszem a szállodás tagozat vezetését, bár őszintén szólva meglepődtem, amikor a választás rám esett, hiszen nem vagyok fővárosi. De hiszek a közös célokban, jó együtt tenni a szakmánkért.

Budapestre viszont egyelőre nem vágyunk, ha valaha is költöznénk a szűken vett régiómból, ahol nagyon jól érzem magam, akkor azt tudnánk esetleg elképzelni, hogy egyszer, ha a gyerekek már felnőttek, kipróbáljuk, milyen külföldön.


Karriered nyílegyenes, mostanáig a szállodás vonal is állandó volt. Családi példa terelt a pályára?

Szállodás nincs a családban, de a nagyszülők anyagi ágon vendéglátósok voltak. Vezettek éttermet, cukrászdát, fagyizót, pékséget. Gyerekkoromban húzgáltam a szakajtókat hajnali ötkor a pékségben, amikor nagypapa sütötte a kenyereket, álltam söntésben és a főzőüst mellett, vattacukrot is készítettük a strandon… Természetesen minden cukrászipari terméknél én voltam az előkóstoló, meg aztán szerettem számolni a bevételt is a nap végén, amikor a mama kiborította az asztalra a forintosokat és filléreket.

Jártunk a szüleimmel nyaralni, a balatoni vakációk maradtak meg leginkább, a SZOT üdülőkben. Volt egy jellegzetes illata annak a háznak, és évekkel később, amikor visszamentem, ugyanaz az illat fogadott. Megtetszett a csillogás, a nyüzsgés, és persze a jó kereset, a borravaló reménye.

Gimnázium után jogra jelentkeztem egyébként, három ponton múlt, hogy végül itt kötöttem ki, de egy percig sem bántam meg.

Jól érzem magam ebben a szakmában, nyugdíjas koromig hasznosan el tudom benne tölteni az időmet. A maga előnyeivel és hátrányaival együtt olyan ez, mint egy nagy család; mindig van kire számítani.



Profil:

Iskolák: Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola Szolnok, Vendéglátó és Szálloda Szak

Munkahely: Napfényfürdő Aquapolis Szeged, ügyvezető igazgató

Lakhely: Szeged

Zene: Queen, Jon Bon Jovi, Edda, Bikini

Könyv: Légy jó mindhalálig

Film: A piszkos tizenkettő

Sport: foci és motorsport

Szabadidő: motorozás