Innováció és listaírás

Szerző: Németh Andrea

2012.09.17.

Interjú Rápolthy Edittel, a Hungexpo Zrt. kiállítás igazgatójával.

Nyílegyenes volt az utad a rendezvényszervezés felé. Családi örökség? Hiszen édesapád Rápolthy István, a jó hangulatú vendéglátásáról híres Tuba Tanya gazdája...

Tudatosan alakítottam így, mindig ez érdekelt. Ebben nyilván volt szerepe annak is, hogy gyakorlatilag ebben nőttem fel,  18 éve működik a Tuba Tanya, sokat dolgoztam ott nyaranta. Amiben tudok, mai napig bármikor segítek, ezek mostanában elsősorban marketinges dolgok. A mentalitást, ami a vendégfogadáshoz, az emberekkel való bánásmódhoz szükséges, már gyerekkoromban magamba szívtam, ez tény. De a főiskolán az utolsó féléves gyakorlatom is meghatározó volt, amit Köves Tamásnál töltöttem Budapesten. Nagyon sokat tanultam tőle, és később Faragó Hildától is.

Akkor nem tudtam rögtön a kongresszusszervezésben elhelyezkedni, ami egyébként nagyon vonzott. Helyette az Aquaticum Termál & Wellness Hotelben találtam magam, guest manageri poszton, ahol a teljes munkakört gyakorlatilag nekem kellett kialakítani. Akkor nyílt meg az élményfürdő, a családosok felé fordult a szálloda, úgyhogy a programszervezésből is bőven kijutott.

Aztán, amikor a Kölcsey Központ nyitása közelgett, éreztem, ott a helyem. Siklósi Csaba, a korábbi főnököm lett a komplexumot üzemeltető Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. programigazgatója, s amikor elhatároztam, hogy átigazolok, nála kopogtattam, sikerrel. Egyszerre volt vonzó és nehéz feladat a nulláról felépíteni az ország második legnagyobb konferenciaközpontjának működtetését, értékesíteni, bevezetni a piacra. Kongresszusoktól, a céges és kulturális rendezvényekig gyakorlatilag minden típusú eseményre rálátásom nyílt, s ott voltak még hozzá a Főnix Csarnokban zajló sportesemények.


Aztán a második legnagyobból a legnagyobba igazoltál át…

Szerencsés volt a konstelláció: én is épp új kihívásokra vágytam, s a Hungexpónál éppen erősíteni akarták a helyszínértékesítési üzletágat, minél több nemzetközi rendezvény megcélzásával. Először tehát a helyszínértékesítést vittem corporate területen a tavalyi év végéig, amikor egy belső szervezeti átalakítás nyomán a kiállításokat kaptam meg, nagy örömömre. Négyen vagyunk felelősek huszonegynéhány kiállításért. Izgalmas és összetett területről van szó, mely nagy kreativitást követel, sok tanulási lehetőséget rejt magában Óriási előny, hogy gyakorlatilag minden iparág képviselőivel kapcsolatban állunk, illetve, hogy nemzetközileg is kitekintést nyerünk a piacra és van lehetőség networkingre, továbbképzésekre, nemzetközi tapasztalatcserére. Épp a napokban vettek fel egyébként az UFI nemzetközi szervezet Marketing Bizottságába.


Nem érzed, hogy süllyedő hajóra kerültél volna? Nem tartasz attól, hogy az internet térhódításával folyamatosan alábbhagy a kiállítások jelentősége?

Nem gondolom, bár tény, hogy szerepük változóban van. Ma már kevés, ha csak ott állnak a standok egymás mellett, ahol a cégek bemutatják a szolgáltatásaikat. A kiállításoknak egy adott szakma találkozóhelyeivé kell válniuk, ahol személyek és üzletek egymásra találhatnak, szakmai tudást és újdonságokat kell közvetíteniük, információhoz és kapcsolatokhoz juttatva a résztvevőket.

S bár sokféle fórum létezik az üzletszerzésre és a kapcsolatok ápolására, mégis, a networkingnek ez a formája véleményem szerint ma is alapvető fontosságú. Kiállításszervezőként ehhez kell minél professzionálisabb hátteret nyújtanunk.


Mindez elvárás is volt, amikor ide kerültél?

Feladatunk, hogy új lendületet vigyünk a kiállításokba, s hogy az imént említett szemléletet minél inkább átültessük a gyakorlatba, illetve, hogy a szervezeti átalakulást végigvigyük ezen a területen is. Eddig ugyanis projektteamek vittek a termékfejlesztéstől a lebonyolításig mindent, de ez nem bizonyult elég hatékonynak: a piac átalakulása miatt az értékesítés is az utolsó pillanatig zajlik. Most az egyes feladatkörök szétválnak, így jobban oda tudunk figyelni a partnerekre. Nemzetközileg is ez trend egyébként.

Nekem az Utazás az egyik fő kiállításom a társkiállításaival együtt, melyekhez újként csatlakozik jövőre a Vital Expo, szintén az Utazással egy időben. Ugyancsak hozzám tartozik az őszi „csokorból” az idén október 16-18. között megrendezésre kerülő  Hoventa, a Service Expo – mely szintén egy új kiállításunk és a BTS, közös szervezésben a Turizmus Kft.-vel.


Mi az, amit legfontosabb útravalóként hoztál magaddal otthonról, aminek ma is hasznát veszed a munkádban?

Büszke vagyok a családi vállalkozásunkra, édesapámra, hogy olyan sikeres abban, amit csinál, s ez a szakmai elhivatottságon felül annak is köszönhető, hogy mindig a tisztesség jegyében és nyitott szívvel tette a dolgát. Ezek azok az értékek, amelyeket én is a magaménak vallok. Az egyenesség, őszinteség és korrektség számomra sem csupán szavak. De ugyanígy apai örökség talán a nyitottság, a kedvesség, a kapcsolatteremtő készség is. Ebben nőttem fel, ezt láttam tőle mindig.

Ugyanakkor a kölcsönös bizalomnak is óriási szerepe van a munkánkban, az eredményes együttműködés szempontjából ennek megléte elengedhetetlen a partnerekkel.


A vásárok körül adódó temérdek tennivaló mennyire köti le az energiáidat?

Meglehetősen, hiszen változó intenzitással ugyan, de a projektek folyamatosan futnak. Viszont a területnek legalább az az előnye megvan a szállodával szemben, hogy nekünk is akkor kell „húzni”, amikor más is dolgozik, tehát nem a hosszúhétvégéken vagy az ünnepekkor. Persze, amikor a vásárok hajrája van, akkor még álmomban is dolgozom, munkával fekszem és kelek, ezek bizony kemény időszakok. De máskor azért bele lehet férni a normál munkaidőbe, jut időm feltöltődésre is.

Inkább az a nehéz, hogy folyamatosan sokfelé kell figyelni. Erre nekem a listaírás vált be, szigorúan a kézzel írott listákra esküszöm!


Ugyanilyen pörgősen éled a magánéleted is? Kialakult már a baráti köröd Budapesten?

Pár napnál tovább nem igen tudok egy helyben maradni, szeretem aktívan tölteni a szabadidőmet. A főzés például az egyik kedvencem, ennek hétköznap is hódolok, akár este kilenckor is nekifogok. Kikapcsol és szórakoztat, és ki nem állhatom a menzakosztot. Szeretem a magyaros ízeket, de alapvetően könnyebb ételeket főzök: imádom a mediterrán konyhát, és gyűjtöm a szakácskönyveket Kedvelem a borokat is. Külföldről pedig mindig az ottani ízekből hozok haza valamit.

Szeretek utazni, kirándulni, koncertekre, színházba járni. A zene pedig mindig szól körülöttem, otthon és munka közben is, ha nincs épp nagy hajtás.

Budapest nem jelentett nagy változást, hiszen korábban is sokszor jártam itt, és több barátom él már a fővárosban, mint otthon, még rokonok is. Ha meg nem akarom, akkor nincs körülöttem a város... Zuglóban lakom ugyanis, kertvárosi környezetben, tehát el tudok bújni a nyüzsgés elől, ha épp erre vágyom.


Jövőbeni tervek?

A legközelebbi szakmai kihívás most egy sikeres Utazás kiállítás, amit már az új rend szerint bonyolítunk le. A termékfejlesztésben már az új elvek érvényesültek. Hosszabb távon pedig a kiállítások felfuttatása, presztízsük növelése a cél. Ennek része egy szemléletformálás is a kiállítók körében. Szeretnénk több innovatív, ingyenes eszközt bevezetni számukra, hogy ezzel is fokozzuk a megjelenésük eredményességét. Készítünk majd például egy tippadó füzetet, amellyel abban segítünk, hogy hogyan készüljenek fel sikeresebben egy-egy vásárra, de ezt a célt szolgálja az időpontfoglaló rendszer is. Nyugat-Európában rengeteg jól bevált, átültetésre váró gyakorlat létezik.

Hosszabb távon is úgy gondolom, megmaradok a rendezvényterület mellett. Az is megfordult már a fejemben, hogy egyszer majd szívesen tanítanám is az új generációknak.

 

Profil

Iskolák: Debreceni Egyetem, Szolnoki Főiskola

Zene:Thievery Corporation

Könyvek: szakácskönyvek

Film, színészek: Johnny Depp

Sport: síelés, futás

Szabadidő: kirándulás, főzés, zene

Kedvenc étel: sok van…

Kedvenc ital: pezsgő

Csillagjegy: nyilas