Katedra az ugródeszkája

Szerző: Horváth Ágnes

2012.02.12.

Interjú Takács Péterrel, a Malév Air Tours igazgatójával.

Amikor utoljára beszélgettünk, hasonlóképp zilált voltál, épp a Malév Air Tours átszervezése kapcsán. Most is két telefonnal a füleden érkeztél, de mi a helyzet az irodával?

Köszönöm, hál’istennek jó évet zártunk, és van okunk optimizmusra idénre is, amúgy este még rohanok vissza a Könyves Kálmán körútra. De mikor is beszélgettünk utoljára, úgymond, hivatalosan?


A jegyzeteim szerint 2009 nyár végén, amikor a Petőfi Sándor utcai irodátokban tájékoztattad a szaksajtót az átszervezésről, rémlik?

Persze, emlékszem, szerencsére azóta is jók az adatok, 2010-ben is nyereséggel zártunk, a 2011-es  kilátások még jobbak. Eközben én folyamatosan próbálom utolérni magam – mert ugye nem elég a benti hajtás, még a Turisztikai Menedzserek Szövetségében is szerepet vállalok, szóval pihenésre nem sok időm marad. Ha valaki nem tudná: az utazási szakma non-stop elfoglaltságot ad, és nem csodálkozom azon se, ha szombaton éjszaka kell valamit sürgősen megoldani.


Mi volt az, ami legutóbb nem várhatott másnapig?

Egy utasunk átszállással tartott a célállomására, de elveszett a csomagja, benne a másnapi VIP fogadásra szánt méregdrága koktélruhája… munkaidőn kívül sürgősen meg kellett találni a megfelelő embert, hogy biztosítsa a bőröndje további útját.


Amikor jó néhány éve először találkoztunk, még nyelvi utaztatóként dolgoztál. Azóta elég komoly fordulatot vett az életed. De hogyan kerültél egyáltalán erre a pályára?

Alapvetően mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, így első munkahelyemként rögtön a szolgáltatóipart céloztam meg, a Katedra nyelviskolához kerültem, úgymond retekfejűként.


Retekfejűként????

Ezt még a középiskolai igazgatóm mondta a ballagásunkkor, amikor azt magyarázta, hogy négy éve retekfejűként kerültünk oda, most meg majdhogynem komoly emberként távozunk. Ez nagyon tetszett akkor, azóta is használom…. remélem nem veszi rossz néven az igazgató úr!


Utána, már komoly emberként, hova vezetett az utad?

Akkoriban a Katedra árulta a Study Tours termékeit, és egész véletlenül én voltam a referens. Egy idő után azonban úgy éreztem, hogy nem csupán eladni, hanem szervezni is szeretném az utakat, ezért átigazoltam hozzájuk, és nyolc évig, egészen 2006-ig ott is maradtam. Aztán inkább úgy döntöttem, hogy saját utamat kívánom járni, az addig alvó cégemet felélesztettem, és belevágtam a rendezvényszervezésbe és vendéglátásba.


Elég merész kanyar! Milyen sikerrel?

Nem buktam bele, sőt… többek között elnyertem a Hungaroringen a Renault World Series teljes cateringjét. A kezdet nem volt könnyű, ugyanis volt korábban a Hungaroringen olyan Forma 1-es futamhoz kötődő vendéglátás szervezésem, amihez az ÁNTSZ első körben nem akarta megadni az engedélyt. Végül kikönyörögtem a papírt, utána pedig ők gratuláltak, hogy ennyire higiénikus rendezvényt még nem láttak az ottani körülmények között.

De szerveztem mindenféle eseményt, céges rendezvénytől Cserháti Zsuzsa emlékkoncerten át privát buliig, és valljuk be, nagy szükségem volt kreativitásra és problémamegoldó-képességre. Azt mindenképp fontosnak tartom megemlíteni, hogy mindig csapatban, remek társakkal dolgozhattam.


Mint például?

Egyszer egy budai villa szilveszteri magánpartiján este jelezte a házigazda, hogy kaviárral lepi meg vendégeit a vacsora előtt, amihez majd fehér kenyeret kér. Természetesen csak finom pékáru volt nálunk. December 31-én este a hegyről kellett 20 perc alatt fehér kenyeret szereznünk. Megoldottuk, friss, meleg vekni került az asztalra…


Aztán jött a Malév Air Toursos felkérés. Hogyan kerültél náluk került a képbe?

Egyik ismerősömön keresztül jött a megkeresés, teljesen váratlanul. Sokat gondolkodtam rajta, végül abban maradtunk, hogy készítek egy tanulmányt a cég helyzetéről, a lehetséges kitörési pontokról, a veszteségek leküzdéséről. Ez aztán annyira tetszett, hogy felkértek a megvalósításra is, ám pénzt nem nagyon kaptam hozzá.


Szép kihívás… miként csináltál a veszteségből nyereséget?

Átszervezéssel, teljesen új termékkörrel, újrapozícionálással, csapatmunkával. A veszteség egy részét az anyacég átvállalta, a többit tagi kölcsönből finanszíroztuk, de idén őszre visszafizettünk mindent. A kockázatok minimalizálása mellett átmentünk klasszikus légitársasági utazási irodába, ami nem kizárólag az anyacégre fókuszál, bár erősen előtérben van a Malév. A tulajdonosunkat alternatív termékekkel segítjük – leginkább csomagtúrákkal, de szállásfoglalással, utazási biztosítással, autóbérléssel is foglalkozunk –, hosszabb távon pedig regionális babérokra törünk, főleg az online megoldásokkal. Mivel a kínált termék típusunk kereskedelme leginkább az interneten zajlik, célunk volt, hogy a mi kínálatunkat is elérhetővé tudjuk tenni on-line. Ennek érdekében 2011-ben számos fejlesztést hajtottunk végre. Szerencsére találtunk olyan – ráadásul magyar – informatikai céget, akivel kimondottan jól megértjük egymást.

Az on-line megoldást használva, a beutaztatásra nagy hangsúlyt fektetünk, azon belül is az egyéni vendégekre koncentrálunk, ez a szegmens ugyanis valahogy kikerült a hazai tour operatorok látóköréből.


Nem lep meg az online fókusz, ha jók emlékszem a hírekből, a Malév is ugyanebbe az irányba mozdult el 2011-ben. Ugye nem véletlen az egybeesés?

Ha azt akarod kérdezni, hogy szokunk-e beszélgetni, egyeztetni, akkor a válaszom egyértelműen igen, működik nálunk a közös gondolkodás.


Hogyan kerültél a Turisztikai Menedzserek Szövetségének alapítói közé?

Ez is, mint az életemben sok minden, a véletlennek köszönhető. Először Lászlók Szilárddal találkoztam – akinek a testvérét ismertem egy korábbi közös munkánkból –, majd Polgár Andrással ültünk le beszélgetni. Kiderült, hogy nagyon sok a közös meglátásunk. A nagy leterheltség miatt először ódzkodtam a komolyabb szerepvállalástól, de miután mindannyian ugyanebben a cipőben járunk, ez végül nem lehetett kifogás, így döntöttem a csatlakozásról. Persze tudom jól, hogy ha nem akarunk gittegylet lenni, akkor rengeteg energiát kell megmozgatni, és igyekszem ezt továbbra is betartani. Nem hivatalosan egyébként 2010 őszén alakultunk, de végül 2011 késő tavaszán láttuk úgy, hogy ideje a nyilvánosság elé lépnünk és bemutatkoztunk a szállodaszövetségi közgyűlésen.

Már készülünk például a síkupára február végén, utána pedig március 24-én hívjuk egy városismereti versengésre a szakmát, amely napközben játékot, networkinget, este pedig hatalmas bulit jelent majd.


A családod hogy viseli a korántsem nyugodt életedet?

A gyerekek már nagyok – van ugyanis egy 21 és egy 24 éves nevelt gyerekem, akiknek az életébe korai kamaszkorukban kapcsolódtam be. Együtt éltem végig velük a felnőtté válás korántsem könnyű korszakát, de szerencsére kimondottan harmónikus a kapcsolatunk. Mindketten kézilabdáznak, és a fiam már dolgozik – bár néha elgondolkodik egy főiskolai diplomán – a lányom pedig harmadéves  a Harsányin, mondanom sem kell, idegenforgalmi és vendéglátás szakon.

A párom korábban maga is az idegenforgalomban dolgozott, ezért ismeri ezt a világot, de ő időközben pályát váltott és orvosi műszerekkel foglalkozik. Ettől függetlenül szerencsére nagyon megértő, és nem morgolódik, ha a szombat esti programunkba becsörög egy nem várt telefon…


Profil

Iskolák: Bólyai János Elektronikai SZKI, OKJ-s idegenforgalmi ügyintéző, BGF-KVIFK Vendéglátó és szálloda közgazdász

Munkahely: Malév Air Tours

Lakhely: Budapest, III. ker.

Zene: mindenevő vagyok, kivéve a metál és a tüc-tüc

Könyv: a kedvenc mindig, amit olvasok, most épp a Zabhegyező

Film: a legmélyebb benyomást a Schindler listája tette rám

Sport: foci, sí, futás

Szabadidő: vadles, színház, gokart