Lovag a XXI. században

Szerző: Németh Andrea

2011.11.15.

Interjú Koloszár Krisztiánnal, az Airport Hotel Budapest ****superior szállodaigazgatójával.

Levettél a lábamról, amikor a szállodádba megbeszélt interjúra készülve egyeztettünk, és udvariasan csak annyit mondtál: hova küldjem érted az autót? Kedves gesztus volt, nagyvonalú!

Igazán semmiség… azt hiszem, otthonról hoztam ezt az értékrendet.


Szerencsés vagy. Emlékszem, egy asztalnál ültünk, amikor a szállodások tavaszi közgyűlésén átvetted Az Év ifjú szállodása díjat. Megható volt, ahogy elsőként a szüleidnek írtál sms-t, hogy megköszönd nekik. Ilyen fontos az életedben a család?

Igen, nagyon. Sokat jelentett nekem ez a díj, és tényleg lepergett előttem, mennyi mindent tettek értem. Nagyon jó viszonyban vagyok édesanyámmal és édesapámmal is. Mivel ma is Sopronban élnek, sajnos ritkábban találkozunk, de napi szinten beszélünk, és igyekszem legalább havonta hazautazni hozzájuk, na és persze Vili nevű kiskutyámhoz, aki egy sima szűrő foxi.

Nem titok, hogy magam is hasonló családmodellt szeretnék, ha egyszer megtalálom hozzá a megfelelő lányt. A szüleimnek most volt a 36. házassági évfordulójuk, hasonló életet képzelek el magamnak én is. Eddig persze nem ez volt a középpontban, az életemet a nagyjából 24 órás munka töltötte ki. Azonban sikerült itt olyan csapatot felépítenem, és olyan vezetőket találnom, hogy most már magamra is több időt fordíthatok.


Annak idején „a szállodaipar Stan és Panjaként” ismert meg benneteket Tölli Bálinttal a szakma, még a Hotel Fagusban. Messze sodrótatok azóta egymástól, hogyan emlékszel vissza erre az időre?

Évekig dolgoztunk együtt Bálinttal, s bár más irányt vett a pályánk, azokra az időkre mindig jó visszagondolni. A Fagusban sok kihívással kellett megbirkóznunk, én magam értékesítési vezetőként ugyanúgy hordtam a tányérokat és pakoltam a bútort, ha éppen rendezvényünk volt, pörgős, intenzív időszak volt szakmailag. Egy ilyen egymásrautaltságban fontos, hogy jól együtt tudjon dolgozni a csapat.

Ide, az Airport Hotelbe nyitás előtt fél évvel kerültünk 2008-ban, és egészen 2010-ig együtt dolgoztunk, amikor Bálint családi okok miatt visszaköltözött Sopronba. Engem akkor neveztek ki itt igazgatónak.


Azóta igazoltad a beléd helyezett bizalmat, hiszen szép eredményeket értél el ezzel az egyébként csöppet sem szokványosan értékesíthető házzal.

Köszönöm, ha így látod. A kollégák munkájának hála, elég sok díjjal és elismeréssel lettünk gazdagabbak, a recepció falán lassan már el sem férnek! Megkaptuk a Magyar Turizmus Minőségi Díjat, idén elnyertük a 4 csillag superior minősítést a Hotelstars Union rendszerében, 2010-ben Az év vidéki business szállodája lettünk. Ez még jobb teljesítményre sarkall bennünket. A csapatom munkájának elismerését látom egyébként Az év ifjú szállodása díjban is. Az ügyvezetéstől szerencsére minden segítséget megkapok, ilyen körülmények között pedig nem nehéz jól dolgozni.


Egy ideje a szállodában is laksz, furcsa lehet a 24 órás szolgálat…

Kicsit az, de amikor reggel 7-re jártam és éjfélig bent voltam, sőt, néha munkaidőn kívül is be kellett jönnöm, úgy gondoltuk az ügyvezetéssel, hogy teljesen felesleges fenntartani egy lakást. Amúgy ennek is vannak előnyei, teljesen más a fegyelem egy házban, ha az igazgató bármikor felbukkanhat. De természetesen nem ülök be az étterembe vacsorázni vagy reggelizni, és igazából nincs is már szükség a folyamatos jelenlétre, jó a csapat. Igyekszem szigorú, de humánus vezető lenni, s talán sokat várok el, de csak olyat, amit magamtól is.

Unatkozni pedig sosem szoktunk, mindig történik valami. Egyszer például sikerült 120 százalékos töltöttséget produkálni, amikor egy amerikai katonai gép hajnalban bejelentkezett, hogy váratlanul le kell szállnia Budapesten, és a 48 üres szobára hoznának 177 embert! Visszamondani nem akartam, így elintéztük, pótággyal, matracokkal. Az is előfordul időnként, hogy járattörlések miatt egy nap kétszer is kiadunk egy szobát… mindent meg kell tudni oldani.


Ritkán találkozni ilyen elhivatottsággal. Volt esetleg családi példa előtted? Mikor döntötted el, hogy szállodás leszel?

Véletlenül alakult így. Édesapám a GySEV-nél dolgozott, ő állította össze a csaknem 200 mozdonyvezető beosztását, sokat ültem a vezetőfülkében, szóval nem volt kérdés, hogy én is masiniszta leszek. Édesanyám erre azt mondta, semmi akadálya, amint meglesz a diplomám, elmehetek mozdonyt vezetni.

Így aztán a vendéglátó középiskola után az idegenforgalom és szálloda szakra sodródtam, de igazából a gyakorlati idő alatt tetszett meg a szakma, akkor tűztem ki célul, hogy egyszer majd szállodaigazgató leszek.

A főiskola idején gyakorlatként Bükfürdőn töltöttem el néhány hónapot a Danubiusnál, onnan a kerültem a soproni Lövérbe az értékesítésre, ahol néhány hónap múlva sales vezető lettem. Itt már annyira szerettem ezt a világot, hogy már pénteken alig vártam, hogy hétfő legyen, és újra mehessek dolgozni, ezt ma sem érzem tehernek. Egy év után jött egy kis kitérő, Mosonmagyaróváron nyitottam meg és vezettem be a Proko Travel fiókirodáját, de a szállodás pálya jobban vonzott. Akkor nyílt a Fagus, ahol értékesítési menedzserként kezdtem, majd a tulajdonosok által kitűzött százalékokat elérve hamarosan értékesítési igazgatónak neveztek ki.

Általában is jellemző rám a maximalizmus, mindenben 110 százalékot szeretnék elérni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy rosszabbak legyenek az eredmények. Ezért még többet dolgoztam, és nyilván a magánélet szorult a háttérbe, akkor maradt abba 11 év után a játékvezetősködés is…


…Úgy érted, focimeccseket vezettél? Na, hallod, te aztán tudsz meglepetéseket okozni!

Gyerekkoromban teniszeztem, de azt idő hiányában abba kellett hagynom, még a gimi alatt. Aztán valahogy kikeveredtem egy futballmeccsre édesapámmal, és egyszerűen megtetszett. Láttam egy hirdetést, jelentkeztem. A 16. születésnapom előtt egy héttel volt az első mérkőzésem, szakadó hóesésben. Több mint fél évig asszisztensként működhettem csak, és az első önálló mérkőzésem miatt még az osztálykirándulásról is lemondtam, mert ugyanarra a napra esett a kettő. Később a megye első osztályban és az NB III-ban vezettem.

Fiatalként duplán kellett teljesítenem, hogy elfogadjanak, de sikerült. Két-három év után egyszer véletlenül meghallottam az öltözőben, hogy az edző felkészítésképpen azt mondta a játékosainak: „a Koloszár vezeti ma a mérkőzést, szóval senkit nem szeretnék meghallani, hogy szövegel a pályán a játékvezetőnek…”.


Mit köszönhetsz a bírói működésednek?

Több mindent! Megtanított például határozottnak lenni. Muszáj volt akár ezer ember előtt is vállalni a döntésemet, akkor is, ha az esetleg utólag tévesnek bizonyult. Emlékszem, előtte jóval félénkebb voltam, középiskolában nem mertem odamenni ahhoz a lányhoz, amelyik tetszett… A biztosabb fellépésnek a munkámban is jó hasznát vettem, talán ez is hozzájárult, hogy 24 évesen értékesítési vezető lehettem.

No és az sem haszontalan, hogy megtanultam elengedi a fülem mellett, amit el kell… Hál’ isten édesanyám és minden felmenőm egészséges, tízévnyi játékvezetés ellenére!

A bíráskodást a mai napig nagyon szeretem, szabadidőmben most hétvégénként a játékvezetők ellenőreként fogok újra futballmeccsekre járni.


Ez egyfajta gőzkieresztésként is működik nálad?

Valahogy úgy, igen. Mindig fontos volt számomra a sport, segít kikapcsolni. Nagyon jó gondolatok születnek futás, edzés közben. Azonban sok mást is szívesen csinálok, ha épp nem dolgozom, koncertekre, fürdőbe, színházba járok, vagy csak összefutok a barátaimmal, akik most már sokkal inkább itt vannak Budapesten, nem pedig Sopronban. Néha beiktatok egy-egy wellness hétvégét, imádok utazni.


Tíz év múlva hogyan képzeled el az életed?

Bár elég hihetetlenül hangzik, de egyáltalán nem bánnám, ha ugyanebben a szállodában lennék, ugyanebben a pozícióban. És szeretnék addigra egy boldog családot magam körül, akár két-három kisgyerekkel.


Profil

Iskolák: Vendéglátó Szakközépiskola Sopron – idegenforgalmi technikus, Veszprémi Egyetem Kihelyezett Képzési Hely Nagykanizsa - közgazdász idegenforgalom és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon (5,0-ás minősítéssel)

Munkahely: Airport Hotel Budapest ****superior, szállodaigazgató

Lakhely: ugyanott

Zene: Will Young és minden, ami jó

Könyv: minden, ami Dan Brown

Film: Louis de Funès minden mennyiségben

Sport: foci játékvezetés

Szabadidő: színház, mozi, kultúra, utazás, wellness