Megosztó élménytervező

A tanácsadók imázsának mintha kötelező kelléke lenne valamiféle megközelíthetetlenséget sugalló titokzatosság is. Esetedben erről szeretném lerántani azt a bizonyos leplet, ha beleegyezel…

Állok elébe. Viszont ezzel most komolyan megleptél, nem akartam ilyen imidzset kreálni! De nem is olyan rossz, majd dolgozunk még rajta!

Szinte semmit nem tudnak rólad a szakmabeliek, legalábbis, ami nem a munkáidat illeti. Mesélj magadról, hogyan csöppentél a turizmusba?

Gyulai születésű vagyok, így akár mondhatnám azt is, hogy a fürdőkkel, a gyógyvízzel, wellnesszel már gyerekkoromban összefonódott a sorsom. De nem indult jól a kapcsolatunk, mandulagyulladásom lett a gyulai víztől, mindig beteg voltam tőle… A családban mindenki hentes és mészáros volt, a turizmushoz senki nem kötődött. Az első találkozásom a témával a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen történt, azt gondoltam, ha már mindenképpen árulni kell valamit, az lehetőleg ne szappan legyen, hanem valami komplexebb. Akkor indult ott az első és egyetlen turizmus szakirány Lengyel Mártonnal (akinek igen sokat köszönhetek személyesen és szakmailag is), ezt választottam.

Amikor ennek vége lett, a PhD következett, ám még mindig nem körvonalazódott pontosan, mi is lesz igazán nekem való munka. Beiratkoztam az Iparművészeti Főiskola menedzser képzésére, később volt olyan időszakom, amikor táncosokat menedzseltem. Mellesleg van egy koreográfusi diplomám is, ez a terület azóta is közel áll hozzám. Mindig is sokféle dologgal foglalkoztam párhuzamosan, örökké kell, hogy valami stimuláljon, inspiráljon. Ha valami nagyon monoton, azt elunom.

Az évek során kipróbáltam, milyen utazási irodánál dolgozni, utána pár évig a Corvinus Egyetem turizmus kutatócsoportjának voltam a tagja, amiben volt kutatás, tanácsadás, tanítás, és futottak mellette a művészeti témák is. Amikor a kutatócsoport megszűnt, a Kodolányin tanítottam, aztán kerültem a KPMG-hez. Három évig tartott,  nekem annyi elegendő volt.

A szakma által leginkább ismert tanácsadói szakasz az életemben 2001-ben kezdődött, ám emellett is futnak egyéb, „párhuzamos dimenziók”.

Beavatnál?

Sokat írok nemzetközi szakfolyóiratokba, készül egy új könyv is, előadásokat tartok külföldön. A Magyar Hotel Monitor is ellát munkával, ami harmadik éve működik, mára 142 adatközlő hotel csatlakozott, ebből 75 Budapestről. A Turisztikai Tanácsadók Szövetségével is indítunk egy minden szakterületet érintő, Versenyképesség 8 pontja című sorozatot, az elsők a fürdők lesznek.

Emellett hamarosan egy holisztikus központot nyitunk a feleségemmel a fővárosban, Budapest Urban Retreat néven, ami a városlakók regenerálódását szolgálja majd. Megvan már a helyszín, a tematika, úgyhogy a célegyenesben tartunk.

Mozgalmas évek állnak mögötted. Hogy viselted a sok váltást?

A nagy változásoktól mindenki tart, pedig igazából ez segít, hogy ne ragadjon benne az ember valamiben. Mert nemcsak lezárulnak fejezetek, hanem új lehetőségek is megnyílnak, amelyek előbbre visznek.

Optimistán hangzik, ez egyébként is jellemző rád?

Nem mondhatnám, inkább realista vagyok, és szeretem racionálisan, két lábbal a földön állva szemlélni a dolgokat.

Azt gondolom mindenki, így a tanácsadók is érzik a saját bőrükön, hogy a hazai piac eléggé leállt. Pedig épp ilyenkor kellene sokat költeni tanácsadóra. Az már kiderült, hogy az eddig járt utak nem működnek, de nem fektetnek energiát annak kitalálásába, hogy mire a piac újraéled, milyen versenyképes újdonsággal álljanak elő. Mindenki a rövidtávú túlélésre koncentrál. A kilábalás után aztán azzal szembesülünk majd, hogy nincsenek új termékek. Ez zajlik már évek óta, holott rég lépni kellett volna.

Az is mindig megdöbbent, hogy a magyar szakemberek csak nagyon ritkán vannak ott a nemzetközi szakmai eseményeken! Szerintem arrogáns provincializmus, hogy nem vesszük a fáradtságot, hogy megnézzük, mi zajlik a világban, sőt sokakat nem is érdekel! Sokszor az attitűd is felháborító.

Egyébként a jelenlegi, Malév utáni piaci helyzet is megérne egy komplett kutatást, döbbenetes változások várhatók véleményem szerint.

A sok és sokféle munka hogyan fér bele az idődbe?

Sosem az időt tartottam szem előtt, engem az érdekel, hogy a munka rendesen el legyen végezve. Hogy ez délelőtt vagy éjszaka történik-e, az már kevésbé izgat. Mindig a tartalom a fontos, és nem az, hogy annak előállítása meddig tart. Ha valamit két óra alatt el lehet végezni, az attól még lehet ugyanolyan értékes, mintha húszat dolgoztam volna rajta!

Egyébként sem az eszközöket, hanem a célokat szeretem szem előtt tartani, a privát életben is igyekszem a praktikum felől megfogni a dolgokat. Viszont általában meglehetősen kritikus vagyok.

Ezt el is képzeltem rólad. Talán éppen ezért vagy megosztó személyiség a szakmában, amivel nyilván magad is tisztában vagy.

Igen, valószínűleg így van, nem vagyok meglepve. De ez nem egy kitervelt stratégia vagy póz a részemről, egyszerűen ilyen vagyok. Nem szeretem, ha értéktelen, felesleges dolgokkal rabolják az időmet, és ennek általában kíméletlenül hangot is adok. Ezért szeretek az északi népekkel együtt dolgozni, ott nincs kertelés. Viszont azt is fontos tudni, hogy mindig szakmai alapokon mondok véleményt, amit viszont sajnos sokan személyesnek vesznek. Elismerem, ilyen szempontból tipikus skorpió vagyok, brutálisan szókimondó tudok lenni  ahogyan a feleségem mondja ‒, és ha valakit meg akarok sérteni, az illető tudni fog róla… De alapvetően soha nem a vitáért önmagáért vitatkozom, sőt, a személyiségtesztek alapján konfliktuskerülő vagyok. Ha viszont elkezdenék megjátszani valami egészen mást, arról nagyon hamar kiderülne, hogy nem őszinte a részemről, és az úgysem menne.

Mindemellett a finom humort és a kreativitást kifejezettem értékelem! Milyen ragyogó ötlet például, hogy az angolok számára nyilvánvalóan kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű Cserszegi Fűszerest az egyik pincészet azon a néven dobta a brit piacra, hogy „The Unpronouncable Grape”, azaz a „kiejthetetlen nevű szőlő”.

Kevesen tudják, hogy mindeközben gyakorló kétgyermekes családapa is vagy…

Bizony. A feleségem brit, a Greenwich-i Egyetem tanára volt korábban, aztán oktatott a Corvinuson, most pedig a BGF docense. Menet közben jött egy fiatalember, Levente, aki most lesz 6 éves áprilisban, aztán egy másik, Ferdinánd, aki pedig most 2,5 éves.

Hozzáteszem, nem volt egyszerű úgy nevet választani, hogy az angol és a magyar nagymamáknak és nagypapáknak se okozzon gondot a kiejtése! Dupla mássalhangzók eleve szóba se jöhettek, a brit nagyszülők azt mondták, az olyan lenne, mintha az unokájuk a Star Trek egyik szereplője lenne! De jól választottunk, a nevek eléggé illenek a srácokhoz.

Ami a nyelvet illeti, a gyerekekkel magyarul beszélek, ők a mamival angolul kommunikálnak, s mi közösen szintén angolul. Nehezebben kezdtek beszélni, jó félévnyi hátránnyal indultak, de mostanra remekül belejöttek, a nagyobbik (remélhetőleg) hamarosan két tannyelvű iskolába fog járni.

Milyen vagy, amikor elengeded magad és kikapcsolsz?

Sosem voltam egy nagy partikedvelő, a harsány szórakozóhelyeknél nekem mindig is többet ért egy csöndes baráti beszélgetés vagy vacsora. Ráadásul kevés alkoholtól is álmos leszek, akkor meg minek. A zenét nagyon szeretem, főleg a világzenét és a klasszikus jazzt. Nagyon sokáig zongoráztam, a diszharmonikus zenétől azonban borsódzik a hátam.

Olvasni viszont mostanában ritkán szoktam, engem nem kapcsol ki, hiszen egész nap betűkkel foglalkozom: vagy írom, vagy olvasom őket. Az angol komédiákat imádom, az önironikus tükörtartás nekem borzasztóan tetszik, és ebben az angolok nagyon jók.

Ha utazom, a városok atmoszférája jobban vonz, mint a természet, a kertes házat sem nekem találták ki. Nem szórakoztatna, hogy üldözzem a vakondokat, bőven elég, hogy a gyerekekkel leszedjük az epret az erkélyen.

Kulturális élményfogyasztónak aposztrofálnám magam, próbálunk is egyébként az ilyen igényeket kiszolgáló élménytervezéssel foglalkozni.

Profil

Iskolák: Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula), Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Magyar Iparművészeti Főiskola, Magyar Művelődési Intézet

Zene: Depeche Mode, Natasha Atlas, Buddha Bar, Loreena McKennit, Diana Krall

Könyvek: Are you experienced?, Politically Correct Bedtime Stories

Film, színészek: Sok hűhó semmiért, Amelie csodálatos élete, Veszedelmes viszonyok, Az ötödik elem, Gosford Park

Sport: úszás, vitorlázás

Szabadidő: (az mi is?) kulturális atmoszféra fogyasztás, zenehallgatás

Kedvenc étel: bármi, ami túrós

Kedvenc ital: Coconut Caipirinha

Csillagjegy: skorpió