Húzóember: Kovács Balázs, akinek a számok jó barátai - TP 2016. június

Szerző: Németh Andrea

Forrás: turizmus.com

2016.06.15.

Több mint két évtizede igazolta le a Danubius, amelyhez azóta is hűséges Kovács Balázs, a szállodavállalat vezérigazgató-helyettese.

– Édesapád, Kovács István révén, aki évtizedekig volt a Hyatt igazgatója, most pedig az MSZÉSZ főtitkára, teljesen egyértelműen vezetett az utad a szállodaiparba?

– Azt hiszem, igen. Emlékszem, sokszor bementünk hozzá december 31-én. A szállodai szilveszter abban az időben különleges, nagyszabású rendezvénynek számított, izgalmas volt belelátni. Gimnazistaként többször dolgoztam is a Hyattban nyári gyakorlaton, például boyként is, az ASTA-kongresszuson pedig tolmácsoltam. Jó kedvcsináló volt, nem tudott elrettenteni – végül vendéglátóipari főiskolát végeztem.

Meghatározó élmény volt 1992-ben a sevillai világkiállítás is, ahol a 150 magyar diák egyikeként felszolgálóként dolgoztam, két éttermet üzemeltettünk.

Diploma után elvégeztem még egy posztgraduális képzést Manchesterben, de utána rögtön a Danubiushoz kerültem, a Hilton értékesítésére, 1993-ban.

– Vagyis több mint két évtizede hűséges vagy a lánchoz. Hogyan lehet ugyanannál a cégnél megújulni?

– Szerencsés vagyok, mert amikor eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem volna keresgélni, mindig kaptam valamilyen új lehetőséget cégcsoporton belül.

Az első fontos lépés az értékesítési igazgatói kinevezésem volt a Hiltonban, ahol összesen 12 évet töltöttem. 2006-ig dolgoztam ott, remek iskola volt, ráadásul közben elvégezhettem a szállodalánc nemzetközi vezetőképzését is.

Ezután több lehetőséget is kaptam külföldi Hilton szállodáktól, de mégis hazai pályán maradtam: a cégem felkért, legyek a Hélia igazgatója. Ez jó kihívásnak bizonyult, izgalmas, szerteágazó feladatokkal. Viszont az élet úgy hozta, hogy egy évig maradhattam csak, mert akkor Deák Imre (a Danubius vezérigazgatója – a szerk.) azt mondta, szerinte egy másik székben még hasznosabb lehetnék a vállalatnak – így kerültem a mostani pozíciómba.

Lehet, hogy kicsit konzervatív vagyok, de sosem hittem a szerencselovagokban, akik 2-3 évente váltogatják a munkahelyüket. Volt lehetőségem külföldön kipróbálni magam, de nincs bennem nyughatatlan vágy, hogy huzamosabb ideig külföldön dolgozzak és éljek. Itt van a családom, a barátaim, és olyan munkát van szerencsém végezni, amelynek, ha jól megnézzük, nincs is itthon alternatívája.

– Mi minden tartozik hozzád?

– Minden, ami bevétel. Az egész cégcsoport sales, marketing és revenue management területének irányítása, valamint a disztribúció. Sokrétű a munkám, hiszen a gyógyszállodáktól a balatoni üdülőhoteleken át a budapesti csoportszállodákig nagyon sokféle a paletta.

Az utóbbi években rendkívüli módon felgyorsult a digitális világ változása, amit nehéz követni. Az én feladatom, hogy rátermett, ügyes csapatot rakjak össze, amelyik ehhez nagyon ért. A központban ez most 25-30 fős. Mindig arra törekszem, hogy nagyon okos, gyors és felkészült emberek legyenek a munkatársaim.

Az értékesítési terület egyébként az első perctől kezdve érdekelt, a számok mindig a barátaim voltak, és van bennem affinitás az elemző, analitikai munkához is.

– Mennyire központosított mindez a Danubiusnál?

– Bizonyos feladatokat sokkal célszerűbb központosítani, mert azokat nem lehet szállodai szinten hatékonyan, kifizetődő módon ellátni. Ráadásul a hotelek könnyen egymás konkurenciájává is válnának, például, ha párhuzamos marketingkampányokat indítanának ugyanazokkal a kulcsszavakkal.

A proaktív értékesítés egy részét is érdemes központosítani, de a bevételek felelőse továbbra is a szállodaigazgató. Nem szerencsés elvenni a házaktól a döntést és a felelősséget, elvégre a puskapor illatát a harcmezőn lehet igazán érezni.

– Szigorú vezető vagy?

– Az biztos, hogy maximalista vagyok, annak minden pozitív és negatív vetületével. Tény az is, hogy abszolút sikerorientált vagyok. A szigor szót nem szeretem. Hiszek viszont a korrektség és a következetesség erejében.

– Nagyon energikusnak látszol. Hogyan lehet ezt folyamatosan fenntartani?

– Szeretni kell azt, amit csinálunk. Persze nem lehet mindennap egyformán aktívnak lenni. De tény, hogy elég magas fordulatszámon pörgök, soha nincs megállás. Ez abban is megmutatkozik, hogy mindegy, hol vagyok, soha nem jelent problémát átfutni az e-mailjeimet, és eldönteni, foglalkozom-e vele, legyen akár este, vagy hétvége. Inkább ezt választom,  mintsem, hogy szabadság után egyszerre zúduljanak rám a problémák.

– Szerinted mi a legnagyobb kihívás manapság a Danubius Group számára?

– Jó kérdés, ilyen több is van. Az például óriási kihívás, hogy a válság alatt nem volt a cégnek anyagi lehetősége költeni a szállodákra. A rekonstrukciókat azóta ugyan elkezdtük már, megújult a Hilton, megkezdődött a margitszigeti hotelek és a hévízi Aqua fejlesztése, új szobákat kapott a Marina. Hamarosan indul a Béke rekonstrukciója, és modernizáljuk a Hélia konferenciaszintjét is, de még nagyon sok a munka.

Az üzemeltetésben nálunk is iszonyú probléma a munkaerőkérdés, szerencsére az értékesítést ez nem érinti.

A gyógyszállodákban nagy kihívás, hogy ez elmúlt néhány évben folyamatosan csökkent a német ajkú vendégek száma, és az orosz válság miatt orosz vendégekkel sem tudtuk pótolni őket. Meg kell találnunk, honnan szerezzünk gyógyvendégeket, hiszen vannak szabad kapacitásaink: ott van az infrastruktúra és a sok szakember.

Budapest kihívása, hogy a forgalom ugyan bővült, de a vendégkör minősége nem ugyanaz. Döntő a szabadidős turisták aránya, miközben csökkent a jól költő üzleti utazóké és konferenciavendégeké.

A mi specialitásunk, hogy sokfélék vagyunk. Ez nehézség, ugyanakkor előnyt is jelent, hiszen több lábon állunk, és valami mindig megy.

– Gyanítom, a családi ebédeken is terítékre kerül a szállodaipar mint téma. Kikapcsolsz azért néha?

– Jól érzed. Ha édesapámékkal együtt ebédelünk, óhatatlanul előkerül a szakma. Feleségem nem szakmabeli, de már megszokta, hogy ha valahova elutazunk, szállodás szemmel nézem a helyet, mit csinálnak rosszul, vagy éppen nagyon jól. Sőt, ezt mára ő is átvette tőlem.

Ha szabadidő, akkor utazás. Nagyon szeretek például síelni, illetve egyszer egy évben mindenképpen el kell jutnunk Olaszországba is. A másik nagy kedvenc pedig az USA a maga sokféleségével. Különösen szeretem a nyugati partot, Chichagót, New Yorkot, Floridát. De ha a családdal utazunk, a 7 és 1,5 éves gyerekeimet még nem „büntetem” városnézéssel, olyankor inkább nekik is tetsző programot választunk.

Ami még nagyon fontos számomra, az a sportolás. Squash, futás, konditerem, másképp talán nem is bírnám ezt a feszített tempót.

 

profil

Iskolák: KVIF, Manchester Metropolitan University

Zene: opera és Andrea Bocelli

Könyv: Ken Follett és Jeffrey Archer

Film: Keresztapa-trilógia

Színész: Robert De Niro, Al Pacino

Sport: játszani squash, nézni foci

Szabadidõ: utazás

Kedvenc étel: egy jó steak vörösborral

Ital: prosecco

Csillagjegy: Vízöntő