Toulouse-tól Montpellier-ig - Délnyugati kalandok Franciaországban

Szerző: Horváth Ágnes

Forrás: Turizmus Panoráma

 2016. május 15. 14:40

Április 5–6-án Montpellierben találkoztak egymással a franciaországi beutaztatásban érdekelt szolgáltatók és a világ minden tájáról érkező tour operatorok a Rendez-vous en France alkalmából.

A Rendez-vous en France beutaztató workshop házigazdája idén a régiós határok változása következtében egyesülő, nagyjából két Belgiumnyi területű Languedouc Rousillon Midi Pyrénées volt. Egy tavaly nyári kormánydöntés értelmében ugyanis az eddigi 22 régió száma 13-ra zsugorodott. Az igencsak hosszú név helyett még most keresnek új, ezt a régiót megfelelően képviselő elnevezést.

A hatalmas régió több mint 40 ikonikus helyszínnel és útvonallal, valamint 8 világörökségi helyszínnel rendelkezik. Tavaly Languedouc Rousillonba 15, Midi Pyrénées-be 10 millió turista érkezett, akiknek több mint kétharmada belföldi volt. A vidék felfedezésére összeállított túraútvonalak számos ötletet adnak az ide irányuló túrák szervezőinek. Ezekből válogattunk.

 

A Pireneusoktól északra

Midi-Pyrénées öt világörökségi helyszín – a Canal du Midi, Albi püspöki városa, a Szent Jakab-út franciaországi vonala, a Causse du Larzac (a Massif Central különleges mészkő-képződményei), valamint Gavarnie mély kanyonokkal szabdalt magashegyi nemzeti parkja – hazája. Felfedezését mindenképpen Toulouse-ban ér­demes kezdeni, amely maga is két UNESCO-védett építménnyel büszkélkedhet. Ezek egyike a Földközi-tengert az Atlanti-óceánnal összekötő Canal du Midi csatorna, amely a városon is végigvezetve, 360 kilométeres hajózható útvonalával a 17. század második felében komolyan hozzájárult az ipari forradalomhoz.

A másik, a Saint-Sernin bazilika a kontinens egyik legrégibb, de kétségtelenül legnagyobb román kori temploma, amely a 11-12. század fordulójának építészetét és művészetét szinte változatlan formában mutatja meg ma is, és része a Szent Jakab-útnak.

Toulouse persze más szempontból is izgalmas, hiszen Franciaország ötödik legnagyobb városa, egyben az európai repülőgépgyártás központja. Az Airbus gyárába akár látogatásokat is szerveznek, ám a vendégek az üzleti titkok védelme miatt csak a nyilvános részekbe léphetnek be, fényképet készíteni tilos. Egy másik légiközlekedési attrakció a tavaly év elején nyílt Aeroscopia múzeum, amely az Airbus modelljein keresztül mutatja be a repülés történetét.

Kiválóan rendben tartott belvárosával, templomaival és műemlékeivel (például Saint-Exupery egykori lakásával), pezsgő kulturális életével és izgalmas gasztronómiájával Toulouse hosszasabb tartózkodásra csábít. A városban nyolc Michelin-csillagos étterem található (kettő közülük két Michelin-csillagos), de bárhova betérhetünk megkóstolni a helyi specialitásokat, a fehérbabos-kolbászos cassoulet-t, a kacsamellet, a libamájat, a véres és májas hurkákat, valamint az ibolyából készült termékeket. És a valódi helyi élmény kedvéért mindezt elkölthetjük a Canal du Midin közlekedő étteremhajók fedélzetén is.

Szintén a Szent Jakab-út tagja a Soreze-i királyi apátság, és Albi sem csak Toulouse-Lautrec szülőhelyeként (és a műveit őrző múzeum városaként) várja a kulturális ritkaságokra éhes látogatókat: a 13. századból származó Sainte-Cécile katedrális hatalmas méreteivel nyűgöz le a remek állapotban megőrzött középkori óváros szomszédságában.

Conques-ban (amely méltán került fel Franciaország legszebb településeinek listájára) szintén román kori emlék, Millau-ban viszont egy több évszázados mesterség, a kesztyűkészítés hagyományai érhetők tetten a modern építészeti mesterműnek számító, több mint 300 méter magas Viaduc de Millau közelében.

 

D’Artagnan nyomában

Gascogne „fővárosában”, Auch-ban életnagyságú szobor állít emléket a legendás muskétásnak, aki – a helyiek szerint – a királynő testőrségének egyedüli létező tagja volt, míg Athos, Porthos és Aramis csupán Alexandre Dumas képzeletének szüleményei. A Charles de Batz néven Castelmore-ban született nemes emlékműve a szintén világörökségi, különleges műalkotásokat felvonultató Szent Mária-katedrális előtt áll.

Gascogne-ban a hedonisták is pompásan érezhetik magukat. A régió fontos borvidék és az armagnac szülőhazája – az itteni borpárlat magas minőségét szigorú eredetvédelmi szabályok garantálják. Ez számos helyi ital alapja is, hiszen pezsgővel keverve Pousse Rapiere, szőlőlével hígítva Floc de Gascogne, almalével pedig Manzanac néven kerül a poharakba.

 

Villamossal a tengerpartra

Montpellier ugyan még csak negyedmilliós lakossággal büszkélkedhet, de a kimondottan élhető, kiváló infrastruktúrájú városnak az elmúlt évtizedekben sikerült kikerülnie a Földközi-tenger partján Barcelonáig vezető út „átmenő forgalmából”, és már önállóan is képes megállítani, sőt napokra itt marasztalni a turistákat. A növekvő forgalom kiszolgálása érdekében épp ottjártunkkor jelentették be a repülőtér 2020-ig tartó fejlesztési tervét, amely 40 millió eurós beruházással jelentős kapacitásbővítést hozhat.

A belváros gyalogszerrel is könnyen bejárható, hogy megtekintsük a modern vagy éppen romjaiból feltámasztott lakónegyedeket, a történelmi részeket vagy felkapaszkodjunk a helyi, diadalív tetejére, ahonnan az Alpok és a tenger egyaránt jól látható.

És aki eddig nem hallott volna Montpellier vízilabda- vagy kézilabdacsapatáról, gyorsan rájön, hogy itt milyen komoly szerepet kap a sport – a fent említetteken kívül futball- és rugbyjátékosai is sikereket érnek el, míg uszodája a francia nemzeti bajnokságnak is otthont ad. Konferencia- és a szomszédságában álló kiállítóközpontja pedig több ezer fős nemzetközi rendezvények méltó helyszíne a repülőtér közelében.

Montpellier különleges meglepetéseket is tartogat. A helyi turisztikai hivatal által szervezett túrák résztvevőinek megmutatják az egyik belvárosi ház alagsorában feltárt mikvét, az egykor itt élő népes zsidó közösség kevés megmaradt emlékének egyikét.
A Musée de Fabre pedig lenyűgöző gyűjteményt kínál a környékbeli festők műveiből, számos olyan alkotással, amely a világhírnévre szert tett „nagyok” inspirációjaként is szolgált.

A város tengerpartjára akár villamossal is utazhatunk, hogy megcsodáljuk az itteni lagúnákat, amelyek a költöző madarak kedvenc állomásai. A lagúnák világában egy példamutató kezdeményezéssel is találkozunk: a 11. századi eredetű Maguelone katedrális mellett egy alapítvány kiválóan kapcsolja össze a szociális missziót a gazdasággal. A Compagnons de Maguelone ugyanis fogyatékkal élőket foglalkoztat 370 hektáros területen, a szőlészetben-borászatban, valamint az osztrigafarmon, termékeiket pedig saját tengerparti éttermükben is kínálják a vendégeknek.

 

Negrette és malbec a pohárban

Toulouse számos borvidék felfedezésének is kiindulópontja lehet. Tőle 20 kilométerre található Fronton, amely egyedi, szinte fekete szőlőfajtájával, a negrette-tel a hazai piacon már komoly nevet szerzett magának, most a parányi falu gazdái nemzetközi elismertségre törnek.

Cahors esetében viszont épp fordított a helyzet: a malbec szülőhazáját alaposan megtizedelte a 19. századi filoxéra, amely azonban megkímélte az Argentínába szállított tőkéket, így a fajta a 20. század végére már a dél-amerikai ország leghíresebb termékévé vált. A cahors-iak kezét sokáig megkötötte a szigorú francia, a terroir-t a fajtával szemben előnyben részesítő bortörvény, amelynek néhány évvel ezelőtti enyhülése komoly lehetőséget hozott számukra, hogy a malbecet zászlajukra tűzve megjelenjenek a nemzetközi – többek közt a magyar – piacon is. Cahors egyébként mint bájos kisváros és a közeli, szarvasgombában gazdag erdői okán is figyelemre érdemes.

A Tarn folyó partján fekvő Gaillac szőlőből helyi és világfajtákat kínál igen nívós színvonalon, itt a vörösborok dominálnak.