– A fogászati turizmus fejlesztése egyöntetű szakmai támogatást kapott, még akkor is, ha voltak olyan hangok, hogy a kormány túldimenzionálja ennek a szegmensnek a jelentőségét. Akkor viszont végképp a szkeptikus hangok erősödtek fel, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök családjának a fogorvosa, dr. Bátorfi Béla az egyik alapítója az Orvosi Turizmus Iroda Zrt.-nek, amely hirtelen a nemzeti turisztikai marketingbüdzsé egynegyedét kapta ajándékba. Nem érzi ezt aránytalannak?
– Az Orvosi Turizmus Iroda Zrt. nem kapta ajándékba a turisztikai büdzsé egynegyedét, sőt az Orvosi Turizmus Iroda Zrt. egyetlen állami forintot sem kapott. A pénz a Turisztikai Célelőirányzatba került a fogászati turizmus fellendítése céljából, s tudtommal majd csak később dönt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a felhasználásáról. Az egymilliárd forint mögött a kormány egészségturizmusba, és ezen belül is a fogászati turizmusba vetett bizalmát látjuk, de a mi első négyéves üzleti tervünk szerint a Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Program 22 milliárd fejlesztési költségű, vagyis nekünk huszonkétszer ennyi kockázati vagy működő tőkét kell megszerezni.
Ellenben letettünk a szakma asztalára egy 3000 munkahelyet teremtő, 10 év alatt közel 250 milliárd forint plusz államháztartási bevételt generáló és 1000 fogorvost itthon tartó ágazatfejlesztési programot, mellyel az ország hosszú távon megőrizheti európai piacvezető szerepét. A fogászati turizmusban körülbelül 400 szolgáltató 650 ezer szállodai vendégéjszakát generál már ma is. Nem mindenki tudja, de amíg egy külföldi átlagosan 2,6 napot tölt Magyarországon, addig egy fogászati turista 10-12 napot. Szerintem ez kellőképp értékelhető potenciál. A fogászati turizmus marketingje pedig pozitív hatással van a magyar turizmus egészére, hiszen egy hiteles és professzionális szektor imázsa segíti az országmarketinget is.
A fogászati turizmus már bizonyított, s biztos vagyok abban, hogy valós kitörési pont lehet. Az egyéni vagy kiscsoportos igényeknek itt nincs helye, mert programunkat a lehető legszélesebb összefogás és komoly szakmai konszenzus hozta létre. Ebben dr. Bátorfi Bélának – aki a fogászati turizmus egyik úttörője, s aki ezért 2010-ben Pro Turismo-díjat kapott – oroszlánrésze volt. Tíz évvel ezelőtt két budapesti rendelő vágott bele a fogászati turizmus fejlesztésébe, az egyik az övé volt. Miért kellene szégyellnünk a kemény munkát, a 20 év alatt megteremtett eredményeket és a szektorban rejlő üzleti potenciált? Magunkénak tudjuk a szakma és a kormány támogatását, kész gazdaságfejlesztő modell áll rendelkezésünkre, piaci alapokon nyugvó finanszírozási konstrukcióban gondolkodunk és a kapcsolódó ágazatok is részesedhetnek a program eredményeiből.
– A szakmabeliek már a Gellért Szállodából ismerhetik önt. Hogyan kanyarodott érdeklődése a fogászati turizmus felé?
– Rengeteg dologgal foglalkoztam 1988 óta, mióta először beléptem a Gellért Szállóba, de azóta is, amióta 2000-ben kiléptem a Margitszigeti Szállodák személyzeti portáján. Valamikor 2008-ban kértek tőlem egy tanulmányt a fogászati turizmusban rejlő lehetőségekről, s megkerestem kb. húsz, az ágazatban érdekelt szereplőt. Négyen voltak hajlandóak válaszolni, s közülük egy volt az, aki azonnal tenni is akart. Ő volt dr. Bátorfi Béla, s bizony isten nem úgy kezdte a bemutatkozást, hogy „figyeljen ide, nekem van egy betegem, két év múlva miniszterelnök lehet”, hanem elkezdtünk beszélgetni, egyeztetni, s ebből egyre több vázlat és változat született, kutatásokat folytattunk. Két év előkészítés után alkottuk meg közösen a Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Programot, amely szerzői jogvédett ágazatfejlesztési modell, egyben példaértékű lehet más orvosi szolgáltatásokon alapuló egészségturisztikai területek számára is.
– Miért volt és miért lenne szükség a fogászati turizmushoz koncepcióra? Virágzik az üzlet, nem?
– Igen és nem. Az üzlet évtizedekig remekül ment a nyugati határ közeli városokban, tegyük hozzá, az ott működő praxisok olyan technológiát szereztek be, hogy a pesti egyetemisták is oda jártak gyakorlatra. Aztán elindultak a fapados járatok, amelyekkel már Budapestre is eljutottak a fogászati turisták, mi több, ma már Szegedre, Debrecenbe is. Hamarosan évi 60-70 ezerre nőtt a magyar fogorvosokat kereső turisták száma. A csúcsév 2007 táján lehetett, amikor már közel 90 ezer külföldi beteg üldögélt a hazai fogorvosi székekben.
Aztán jött a gazdasági válság: hirtelen már nem lett annyira fontos a csillogó fogsor, elmaradtak a betegek, miközben a szektorba beruházókat a drámaian emelkedő hitelek és a bankok azonnali fedezetigénye sem kímélte, hiszen, hogy versenyben maradjanak, óriási összegeket költöttek, költenek beruházásokra, fejlesztésekre, marketingre, piacszerzésre. A korábban zsúfolt rendelők kezdtek kiürülni, ugyanakkor megjelentek a fogászati ügynökök, betegközvetítők, akik különösebb befektetés nélkül minden egyes általuk küldött betegért leveszik a bevétel 25-30(!) százalékát. Ez az összeg minden évben kivándorol az országból. Így vannak ma már rendelők, amelyek az irreális jutalékszint miatt veszteséggel működnek. E kényszerhelyzeten szeretnénk változtatni, különben a magyar fogorvosok által kivívott európai piacvezető szerep máról holnapra semmivé lesz.
– Hogyan akarják kiszorítani a piacról az olyan jól bejáratott online közvetítőket, mint például a treatmentabroad.com?
– Nem szorítunk ki senkit. Mi egy komplex, 5 rétegű, rétegenként is több modulból álló fejlesztési koncepcióról beszélünk, s ebből csak egy a honlap/portál kérdés. Az európai fogászati turisták 40 százaléka ma még Magyarországra érkezik, s hagy itt évente mintegy 60-70 milliárd forint közvetlen fogorvosi szolgáltatásvásárlást, ami további kb. 15-20 milliárd addicionális bevételt jelent. Ezt az eredményt az általunk megalkotott struktúrával 3 éven belül meg lehet kétszerezni. 5 év alatt pedig megháromszorozni úgy, hogy közben a közvetítők 25-30 százaléknyi jutalékának a felét megpróbáljuk itthon tartani. Ez évi 10 milliárd forint, igaz, ennek felét azonnal „visszaadjuk” a fogorvosoknak. Nem vagyunk könnyű helyzetben: egymás után jelennek meg a piacon az új versenytársak, például az államuk által erősen támogatott török fogászatok, valamint a románok, a bolgárok, az észtek és tovább erősödnek a lengyelek. A fogorvosok bíznak bennünk, máris több mint 170 magánpraxis jelezte, hogy csatlakozik a Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Programhoz, amelynek közös marketingje és értékesítési politikája, az első ütemben négy nyugat-európai országban tíz irodából álló hálózata és egységes kereskedelempolitikája lesz. Mi a mai 25-30 százalékos betegközvetítői jutalékkal szemben a kezdetben 15, majd hamarosan 10,5 százalék közvetítői díjat kínálunk, egységes minőségbiztosítási rendszert vezetünk be; a piaci szereplők összefogása, a közös külföldi megjelenés, a jogvédelem, a pályázati lehetőségek professzionális kiaknázása modellként szolgálhat majd az orvosi turizmus más területein is.
– Miért van szükség jogvédelemre?
– Mert nálunk is megjelentek a kárturisták, ahogy anno a kaszinókban a csalók. Megkapják a kezelést, aztán különféle okokra hivatkozva nem fizetnek. Megállnak a rendelőben, és addig becsmérlik az orvost, míg az, csak hogy meneküljön a botrány elől, elengedi nekik a fizetést, sőt helyszíni kártérítést adnak. Ez az egyik oldala, a másik pedig, hogy az európai legnagyobb betegküldő országokban szabályos boszorkányüldözés folyik a külföldi, így a magyar fogorvosok ellen is. Egy fogorvos vagy egy rendelő képtelen magát megvédeni a látszatperekkel szemben egy adott ország kamarájánál vagy bíróságán. A fogorvosok nem jogászok, marketingesek, közgazdászok, minőségbiztosítási szakemberek stb. Ezek a kapcsolódó tudások hiányoztak eddig a szektorból. Mi most ezt pótoljuk.
– Nem tudjuk megkerülni a kérdést: valóban elvették Bátorfi doktor működési engedélyét Angliában, ahogy azt a bulvársajtó megírta?
– Bátorfi doktor működési engedélyét elképesztő kreált vádak alapján felfüggesztették, majd a másodfokú tárgyaláson, ott a helyszínen visszaadták. A doktor egyedül, ügyvéd nélkül győzte meg a 10 fős bizottságot, és győzte le a 96 százalékos sikeres eltiltási mutatóval rendelkező, vádat képviselő angol ügyvédi irodát! Valamikor 2005 végén Bátorfi doktor kezelt egy angol pácienst, aki még a kötelező éves kontrollokra sem jött el. Akkoriban már elég sokan jöttek hozzá Londonból, ezért 2006 nyarán belépett az angol fogorvosi kamarába (GDC) is, hogy a betegeit kint is elláthassa. Az angol működési engedélyhez alá kell írni egy úgynevezett csatlakozási nyilatkozatot is, amelyben az orvos felelősséget vállal korábbi betegeiért. Eltelt három év, 2008-ban jártunk, amikor jelentkezett a 2005-ös beteg, hogy annak idején szerinte Bátorfi doktor elrontotta a fogait, fizessen vagy beperli. A doktor hiába ajánlotta fel, hogy jöjjön el a rendelőjébe, majd később, hogy akkor ő megy Londonba, a páciens csak a tétet emelte, olyan nevetséges kifogásokra hivatkozva, hogy nem köszönt a limuzin sofőrje, a rendelőben megijedt a sötéttől, meleg volt az öblítővíz a műtőben. Most erre mit mondjak? Bátorfi doktornál nincs sötét, az öblítővizet is kezelő robottechnika pedig a fogászati székek Rolls-Royce-a, mely nemhogy a víz hőmérsékletét, de még a páciens szemébe jutó fény erejét is szabályozza. 14 hónapi meghurcolás után ért véget ez a méltatlan eljárás, ami mintegy 5-6 milliójába került Bátorfi doktornak. Persze kapott megrovást is. Ezt például azért, hogy 2005-ben miért nem olyan típusú adatlapot használt a betegtájékoztatáshoz, amit a 2006. év közepi GDC-be lépése után ismert csak meg…
– Miért éri meg Magyarországra jönni a fogászati kezelésre szorulóknak?
– Ha egy fogra számoljuk ki a fogpótlás – implantátum és korona – költségét, akkor ez Magyarországon nagyjából 1000-1200 eurót jelent. Angliában 3500-at, Franciaországban 3000-et, Németországban 2500-at. Angliában ráadásul az állami egészségügyben egy fogtömésre hat, egy „azonnali” húzásra is úgy két-három hónapot kell várni. Ha ez nem tetszik a betegnek, akkor elmehet a Harley Streetre, a magánfogorvosokhoz, akik úgy 40 ezer forintért tömnek és 120 ezerért húznak fogat… Úgy látjuk, hogy 3000 euró különbség az a küszöb, ami a betegből fogászati turistát csinál.
– Említette, hogy majdnem 200 magánpraxis jelezte csatlakozási szándékát. Nekik milyen kritériumoknak kell megfelelniük, s milyen anyagi áldozatot kell vállalniuk az indulásnál?
– Konkrétumokkal szeptemberben, a II. Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Konferencián tudunk majd szolgálni, hiszen addig lesznek meg az európai szintű piackutatási eredmények. Ezek fogják egyértelműsíteni a végső számokat nemcsak nekünk vagy a praxisoknak, hanem a kockázatitőke-befektető társaságoknak és az állami szektornak is.
– Mi lesz azokkal a fogorvosokkal, akik nem csatlakoznak? Ők ezentúl másodosztályú szolgáltatók lesznek a nyugat-európai piacon?
– Ellenkezőleg, megértjük őket, hiszen van olyan ügynök ma, aki 50-60 ezer eurós belistázási díjat kér azért, hogy felkerüljön a praxis egy listára, akárcsak egy hipermarketben... Ám ha az eredményeink meggyőzik őket, csatlakozni fognak, és erre lesz menet közben is lehetőségük.
– Eddig csak a fogászatról beszéltünk, de hol kapcsolódnak majd a turisztikai szakmához?
– 650 ezer szállodai vendégéjszaka, úgy 150 ezer retúrrepülőjegy, kb. 3 milliárd forint vendéglátó-ipari költés, évi 500 ezer taxiút és sorolhatnám. A turisztikai szektor fogászati turizmushoz kapcsolódó bevételét 15-20 milliárdra becsüljük, és ez 50-60 milliárdra nőhet.
– Végül, visszakanyarodva az első kérdéshez, honnan teremtik majd elő a 22 milliárdos büdzsét?
– A pénz ott van a piacon. Csak eddig senki nem gondolta végig, hogy itt igazából egyetlenegy réteg az, aki fizet, ez a páciens. Ha a beteg biztonságot, hitelességet és professzionalizmust kap, amihez a maihoz képest optimálisabb praxisműködési paraméterek kapcsolódnak, akkor tulajdonképpen mindenki nyer, még a mai betegközvetítők is, hiszen ha az egész piac nő, az nekik is jó. De Magyarországnak még jobb.
