Családban marad - Prónay Gyula, Ildikó és Bence

Szerző: Németh Andrea

2016. május 22. 12:48

Nyomtatás

Bebizonyították, hogy nem csak Budapesten lehet felfuttatni egy utazási irodát, hogy a körutazások műfaja igenis örökzöldnek számít, sőt azt is, hogy bizony el lehet viselni családtagjaink állandó közelségét, nem is akárhogy...

A csöppet sem szokványos Prónay családdal, a Proko Travel tulajdonosaival indítjuk Családban marad című sorozatunkat.

Ildikót és Gyulát az utazási szakma jól ismeri, gyakran találkozni velük szakmai eseményeken, sokszor párban. Szeretik őket, Ildi kedvességével és derűs személyiségével, Gyula humorával és találó meglátásaival veszi le általában a társaságot a lábáról. De egy harmadik Prónay is dolgozik a 1993-ban alapított cégben, kisebbik fiuk, Bence, aki 27 évesen közgazdászként és marketingszakemberként az analitikus szempontokat képviseli a „trióban". Úgy tanulta meg a szakmát, hogy közben nem is tudott róla, 10 éves kora óta tudja, ezt szeretné csinálni.

Biztos sokan megkérdezték már: honnan a Proko elnevezés?

Gyula: Játék a vezetéknevekkel. Én Prónay vagyok, Ildi Kotvits.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Ildikó: Igazi főiskolai szerelemként indult, és már 38 éve vagyunk házasok. Én másodéves matematika–kémia szakos voltam a szegedi tanárképzőn, Gyuszi harmadéves a földrajz–testnevelés szakon. Emlékszem, lyukas óránk volt. Mindketten beültünk a barátainkkal a főiskolával szembeni Béke tanszék nevű kiskocsmába, aztán Gyuszi odalépett hozzám, és megkérdezte: hideg a kóla? Később ugyanott újra összefutottunk, és akkor, ott el is dőlt minden.

Mi fogott meg benneteket egymásban?

Gy.: A szeme! Mondtam is neki, lehetetlen, hogy már másodéves, és eddig nem találkoztunk! De nagyon megragadott az intellektusa is.

I.: Szerencsénk volt egymással, és két év múlva már össze is házasodtunk. De nevetni fogsz, érdekből! Abban az időben nem járt nekem semmilyen szociális támogatás, és a tanulmányi osztályon valaki felvetette, házasodjunk össze, akkor más kategóriába esek. Ezt elmeséltem este Gyuszinak, aki már akkor is kellőképpen praktikus gondolkodású volt. Két hónap múlva megtartottuk az esküvőt. Aztán az összes pénzt, amit az alkalomra kaptunk, elutaztuk. Harminc napig jártuk Európát, hátizsákkal, nemzetközi vasúti bérlettel. Ez volt a mi első közös utazásunk, lenyomtunk egy teljes nyugat-európai nagykörutat.

Csak nem ekkor támadt bennetek a cégalapítás gondolata?

Gy.: Az később történt. Egy barátomnak sportáruháza volt Szegeden, és elhatározta, profilbővítést végez: egy épületben legyen sportszer, sportruházat, sportszer-javítás meg sí- és nyaralóutak értékesítése. Mivel az IBUSZ épp akkor zárta be a makói irodáját, melynek vezetője voltam, kapóra jött az ajánlat. Tehát egy sportboltban, egy picike asztallal kezdődött a tevékenységünk, leülni is alig lehetett.

Aranyos történet az első eladásunk. Két napja voltunk nyitva, amikor Tünde kolléganőm, aki ma a makói iroda vezetője, hív:

„– Gyula, el tudok valamit adni.

– Nagyon ügyes vagy, Tündi, és milyen utat?

– Nem utat, hanem a használt írógépünket.

– ?

– Bejött egy vevő, meglátta az írógépet, és azt mondta, hónapok óta ilyet keres! Nem adjuk el?

– ... Tünci, add el!"

Szóval utazási irodánk első bevétele a használt írógépünk eladása volt. Abban az időben minden forint számított.

Az utazás amúgy körbevette az életünket. Édesapám a Szeged Touristnál dolgozott, így mindig is érdekelt a terület, Ildit pedig nem volt nehéz rábeszélni.

Ildi mikor csatlakozott?

I.: Először csak nyaranta segítettem be, de apósom, férjem révén már előtte is beleláttam az idegenforgalomba. Az első csoportomat 1996-ban kísértem idegenvezetőként, ami rögtön mélyvizet jelentett. Nagyon megszerettem, ma már vizsgáztatok, és oktatom is az idegenvezetést.

Gy.: Hamar elkezdtünk bővülni, irodákat nyitottunk több vidéki városban, volt, amelyik életképes maradt, akadt, amelyik nem. Ma Szegeden kívül Békéscsabán, Budapesten és Makón működünk.

Mivel mentek egymás agyára?

Gy.: Sokat csiszolódtuk, így bármilyen furcsa, semmivel. Régebben ért olyan kritika, hogy rendetlen vagyok, de ezt állítólag „kinőttem".

I.: Ennyi idő után már tudja az ember, hogy mi fontos, és mi nem, és szerintem jól kiegészítjük egymást, mindhárman. Régen voltak viták a programok összeállításán, én inkább az utas szempontjait néztem, Gyuszi pedig az eladhatóságot. Mostanra közeledtek az álláspontok.

Bence: Én se tudok ilyet mondani, előfordult, hogy 3 hétig utaztam összezárva édesapámmal, nem támadt köztünk semmilyen konfliktus.

Hogy néz ki nálatok egy családi vacsora?

I.: Maximum 10 percnek kell eltelnie, és garantáltan előjönnek az irodai ügyek. De nem bánjuk, mi így élünk. A Proko Travel csak akkor nem kerül elő, ha az unokámmal foglalkozom, de ez is csak idő kérdése, mert ő is ebbe született bele...

B.: Legalább az biztos, hogy nincs a cégen belül kommunikációs probléma. Sokszor a hétvégén, akár piacra menet, vagy esténként, sőt szabadság idején is előkerül, hogy ez vagy az megoldódott-e.

Gy.: Sokat utazunk kedvtelésből is, de mindig azt nézzük, hol állhat meg a busz, mennyi idő kell a városnézésre, melyik szállodákat használjuk majd a program során. Egyetlen alkalom kivétel, a családi bridzs. Régebben hetente többször játszottunk, most, hogy a gyerekek külön élnek, ritkábban vesszük elő a paklit, de ha játszunk, akkor nagyon komoly csaták zajlanak. A családunkban senki sem tud veszíteni. Ezért is van az, hogy mindig a jobbra törekszünk.

Hogyan osztjátok meg egymás közt a munkát a cégnél?

Gy.: Ildi tartja a kapcsolatot a partnerekkel, és 12-15 csoportot kísér egy évben, Bence marketingmenedzser és 4-5 csoportot kísér, én pedig összefogom a céget, és mellette 2-3 csoportot viszek idegenvezetőként évente. Elvem, hogy nem szabad kiszakadni a mindennapok körforgásából.

Bence, ha szeretne valamit, úgy beszéli meg velem, mint bármelyik másik munkatárs. Ugyanúgy ledolgozza a nyolc óráját, annyi kiváltsága van, hogy őt hétvégén is dolgoztatom, ha valami SOS dolog van.

Nagyobbik fiunk, aki a Közgázon tanít marketinget, gyakran segít nekünk. Ő a legközelebbi külső segítségünk. Ildivel meg nagyon ritkán dolgozunk együtt, szinte folyton úton van, nincs is az irodában saját számítógépe és asztala.

Bence, nem furcsa, hogy az édesapád a főnököd is egyben?

B.: Ezt mások is kérdezték már, de mivel ebben nőttem fel, nem látok benne semmi szokatlant. Egy év spanyolországi munka után jöttem a céghez. Ugyanaz a bánásmód és az elvárás, számonkérés felém, mint más kolléga felé, talán a vitáink, érthető módon, kicsit másképp zajlanak. Ugyanannyi szabadságom van, sőt velem is vannak bértárgyalások évente.

Elejétől fogva a körutazásokra fókuszáltatok. Miért?

Gy.: Láttam, hogy folyamatosan nyílik meg a magyarországi piac a külföldi befektetők, vállalkozások előtt. Tudtam, hogy a nagy cégekkel lehetetlen versenyezni De nekik a nyaralás lesz érdekes, nem a körutazás. Könnyebb egy chartergépre feltenni 186 embert, a tengerparti szállodákba „leteríteni", majd egy hét múlva hazahozni, mit mindennap máshol altatva őket, szállásokat, buszokat, különféle programokat szervezni.

I.: Mi ezt szeretjük, igazi alkotó tevékenység. Úgy állítjuk össze az utakat, mintha magunknak szerveznénk. Ez is az oka, hogy rengeteg a törzsutasunk, a velünk utazók 60-70 százaléka.

Ezek szerint hisztek a műfaj fennmaradásában.

Gy.: Természetesen. Igaz, ma már nem amiatt keresik a csoportos társasutazásokat, mert nem beszélnek az emberek nyelveket, hanem azért, mert egyre inkább az élményt, az értéket keresik. Négy év múlva senki nem arra fog visszaemlékezni, milyen jót napozott a strandon, hanem arra, amit látott.

I.: Változott sok minden, ma a nagyvárosokat fel lehet fedezni egyénileg is, de a természeti értékeket, rejtett kincseket egyedül nehéz. Hatalmas a jelentősége a jó idegenvezetőnek!

Minden évben újítunk is valamit, idén például a népszerű televíziós sorozat forgatási helyszíneire építettük fel az Alpesi őrjárat című programunkat, az utasok kérése alapján. Arra is mindig figyelek, hogy a tempó és a hangulat is segítse az élmények átadását.

Örültök, hogy Bence is a családi cégnél kötött ki?

Gy.: Igen. Borzasztó érzés lehet, ha több évtized munkája semmibe vész, és ő szereti is a szakmát, motiválja őt ez a feladat.

I.: Különleges család vagyunk, azt hiszem, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Elégedett ember vagyok, s ezt a pozitív életszemléletet igyekszem egy-egy út során az utasoknak is átadni.

Német Andrea

Gyula

Csillagjegy: Vízöntő

Mely tulajdonságot kedveli leginkább a párjában (édesapjában/ édesanyjában/fiában/lányában stb. szereplőktől függ): Az intelligenciáját

Legnagyobb hatású könyv, amit olvasott: Ken Follett: A katedrális

Legkedvesebb elfoglaltság: Bridzs a családdal

Kedvenc város / ország: Amszterdam/Norvégia

Legszebb hely, ahol járt: Patagónia

Hol ette életében a legjobbat: Santiago de Chile

Ildikó:

Csillagjegy: Nyilas

Mely tulajdonságot kedveli leginkább a párjában (édesapjában/ édesanyjában/fiában/lányában stb. szereplőktől függ): Ötletességet