Utazás a Bruttó Nemzeti Boldogság földjére

Ebben a Magyarország felénél is kisebb ázsiai királyságban 730 ezren élnek, csak 1999 óta létezik televízió és internet, de már több mint félmillió embernek van okostelefonja. A mozikban csupán helyi gyártású filmeket vetítenek, de az internetről bármilyen film letölthető. Az egészségügyi ellátás és az alapfokú oktatás ingyenes. Szinte az ország egész területe nemzeti park. Nem céljuk a tömeges turizmus mindenáron való növelése, ezért is kell mindenkinek napi 200-250 dollárt fizetni azért, hogy itt tartózkodhasson, igaz, ebben minden költség benne foglaltatik.

Évente így is több ezer turista érkezik ide, köztük csupán 50-70 a magyar.

Az a hír járja, hogy aki egyszer is megfordult itt, az örökre beleszeret a Mennydörgő Sárkány földjébe, ahol a királyság ellenére igazi demokrácia működik – hallottuk az előadótól. Sőt, maga a király vezette be 2008-ban a demokráciát. Az országban egyetlen elektromos közlekedési lámpa működött, azt is megszüntették, mert nem szimpatizáltak vele a lakosok. Az ország több tekintetben hasonlít Nepálra és Indiára – ezekkel az országokkal van jelentős kereskedelmi kapcsolatuk – de a hétköznapokban mégis alapvetően különbözik.

Bhutánt Ázsia Svájcának is nevezik, hiszen az égbeszökő hegyek, a nemzeti parkok, a védett, endemikus állatfajok, a gyógynövénykertek, kolostorok, erődök, az imakerekek, imamalmok, Buddha szobrok együttese páratlan. Ráadásul a szomszédos országokhoz – mint például India vagy Nepál – képest biztonságosabb, nyugodtabb és tisztább vidék ez, és az életszínvonal is magasabb. A helybélieknek is megfizethetők az élelmiszerárak. Bhután szeretne 2020-ra teljesen átállni a biogazdálkodásra.