Mióta hordanak a nők rövid hajat? Milyen bajuszt viseltek a férfiak Bécsben? Hogyan lehet egy frizurának politikai jelentése, és milyen harcban volt fontos fegyver a rúzs? Ilyen és hasonló kérdésekre is választ ad a Wien Museum Karlsplatz napokban megnyílt kiállítása, amelynek középpontjában a bőr- és hajápolás áll a 18. századtól napjainkig.

Az emberek a 17. század végétől, a felvilágosodás korától tekintettek a testükre átalakítható erőforrásként - nem pedig mint valami sorsszerű adottságra, amely csak arra jó, hogy dolgozzanak vele. Ettől kezdve hihetetlen mértékben funkcionalizálták, regulázták és módosították a testüket, amely munkaeszköz helyett egyre inkább a munka tárgyává vált. A szépség tehát már nem adottság volt, hanem tudatos munka eredménye.

A testkép módosítása az idők során számtalan technikát, terméket és szakmát hívott életre – ilyen például a borbély, a fodrász, a kozmetikus vagy a parókakészítő. A Wien Museum Karlsplatz "Tetőtöl talpig. Fodrászkodni, borotválni, megszépíteni" című kiállítása ezeket a szakmákat és a modern testápolást mutatja be négy fejezetben, bécsi vonatkozással. A mintegy ötszáz kiállítási tárgy között éppúgy megtalálhatók Sisi szépségreceptjei mint Conchita egyik parókája, korabeli dauer-gépek vagy hirdetések és plakátok.

Tükör a hetvenes évek elejéről

Fotó: Wien Museum

A jövő év elejéig nyitva tartó tárlat négy különböző szemszögből veszi górcső alá az emberi testet és az átalakítására kialakult technikákat: történetiségében, mint tudatos munka eredményét, mint a társadalom elvárásainak címzettjét és mint jelentéshordozót. A megjelenésünk ugyanis árulkodik a társadalomban elfoglalt helyünkről, a státuszunkról, a nemünkről, a világképünkről, a vallásunkról, a szakmánkról, a politikai beállítottságunkról és még sok másról is.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!