A 472/2017 (XII. 28.) Korm. rendelet 21. § (3) bekezdésének vonatkozó része úgy szól: „... az utazó bánatpénz fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében – amennyiben a célállomás, vagy annak közvetlen környezetében a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján az „utazásra nem javasolt” utazási célországokat és térségeket megjelölő felsorolásba felvételre került – olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utazók célállomásra való szállítását." 

A Dubajban, Abu-Dhabiban átszálló utazók és utaztatók számára az idézett (3) bekezdés dőlttel jelölt része lehet érdekes és lényeges. 

Véleményem szerint úgy kell értelmezni a lényeges befolyásolást, hogy a körülmények vagy lehetetlenné vagy nagyon nehézkessé teszik az utas eljutását a célállomásra. Például ha a dubaji repülőtéren légtérzárlatot rendelnek el, vagy használhatatlan lesz a kifutópálya, vagy az Emirates több repülőgépe repülésre alkalmatlanná válik, tucatjával törli járatait vagy olyan sok utas reked a repülőtéren, hogy a földi személyzet nem tudja kezelni a helyzetet, vagy megoldhatatlanná válik a biztonsági ellenőrzés, akkor valóban felmerülhet, hogy ezek a körülmények lényegesen befolyásolják az utas szállítását a célállomásra. Mégpedig azért, mert feltételezhetően esetleg egy vagy több napot kell várni arra, hogy az utas továbbutazhasson.

Csakhogy jelenleg a dubaji repülőtér folyamatosan üzemel, az Emirates járatai többé-kevésbé menetrend szerint közlekednek, vagyis nincs olyan körülmény, ami lényegesen befolyásolná az utas továbbutazását a célállomásra. Az adott csatlakozó járat esetleges késedelmes indulása pedig semmiképp sem minősíthető „lényeges befolyásolási eseménynek”, ez csupán egy szokványos, rendszeresen előforduló repülési esemény. Olyan, amit egyébként a 261/2004/EK rendelet is „legális” magatartásnak, eseménynek ismer el azzal, hogy a 3 óránál kevesebb késést nem szankcionálja. 

Tekintettel arra, hogy célállomásra való szállítást lényegesen befolyásoló körülmény a rendelet hatályba lépése óta nem igazán került előtérbe (a covid-járvány idején merült fel alkalmazása), feltételezhető, hogy sokak fejében a korábbi, a 281/2008. (XII. 28.) Korm. rendelet megfogalmazása "... úti célt vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint..." rögzülhetett, és ezért gondolhatják, hogy a jelenlegi rendelet megfogalmazása gyakorlatilag ugyanaz, mint a korábbié. 

A lényeges különbség az, hogy az „útvonal” szó használata esetén a dubaji repülőtéri tranzit is a „nem javasolt” kategóriába esne, mert a dubaji repülőtér az útvonal része. Csakhogy a jelenlegi rendelet nem az útvonal szót említi, hanem a célállomást, az annak közvetlen környezetét és a szállítást lényegesen befolyásoló körülmény kifejezéseket használja. 

Nem az a lényeg tehát, hogy az útvonal beleesik-e a nem javasolt kategóriába, hanem az, hogy az utazó szállítását az utazási szerződés felmondásának napján lényegesen befolyásolja-e valamilyen rendkívüli körülmény.  

Sokak számára megtévesztő a 472/2027. (XII. 28.) Korm. rendelet 9. §-nak megfogalmazása. A 9. § úgy fogalmaz: „... ideértve azt az esetet is, ha az úti cél vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint, amely – az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötését követően – a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján az „utazásra nem javasolt” utazási célországokat és térségeket megjelölő felsorolásba felvételre kerül." 

A félreértés abban van, hogy a 9. § a rendelet II. fejezetében található; a fejezet címe pedig: Az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés közös szabályai. Ez a fejezet azt szabályozza, amikor egy iroda csak egyetlen szolgáltatást, például repülőjegyet, vagy csak szállást, vagy csupán autóbérlést, azaz nem utazási csomagot értékesít. 

Az utazási csomagot a III. fejezet szabályozza, amelynek címe: Az utazási csomagra vonatkozó szerződés különös szabályai. Ebben a fejezetben viszont már szó sincs az „ahhoz vezető útvonalról”.  Az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés és az utazási csomagra vonatkozó szerződés két külön jogintézmény, nem egymás szinonimái, egymással nem helyettesíthetők.

Stílszerű hasonlattal ez olyan, mintha az intonációt kevernénk össze a detonációval.  A II. fejezet 9. §-a nem alkalmazható a III. fejezetben szabályozott utazási csomagra, amit egyébként több jogerős ítélet is alátámaszt. Ha a 9. §-t kellene alkalmazni, akkor a dubaji repülőtér tranzitvárója valóban nem javasolt területnek minősülne, mert a célállomáshoz vezető útvonal része, így az utas erre hivatkozva bánatpénz miatt mondhatná fel az utazási szerződést. 

Mivel a III. fejezet 21. § (3) bekezdése nem útvonalról, hanem az utas szállítását lényegesen befolyásoló körülményről rendelkezik, ezért ha működik a dubaji repülőtér, menetrendszerűen közlekednek a légitársaságok járatai, akkor az utas bánatpénz nélküli felmondása nem megalapozott. 

Két lényeges tényezőt kell tekintetbe venni. Az egyik, hogy a rendelet statikus, a közel-keleti helyzet pedig rövid távon is eléggé változó. Minthogy a rendelet értelmében az utazó felmondásának napján fennálló körülményeket kell figyelembe venni, elvileg napról napra változhat, hogy mikor lesz bánatpénzzel terhelt és mikor a nélküli az utazó felmondása. 

A másik az utazási iroda üzletpolitikája. Természetes, hogy egy iroda üzletpolitikája felülírhatja a jogszabály adta lehetőséget, és bánatpénz ide vagy oda, az utazó érzelmi jól létére és testi biztonságára helyezi a hangsúlyt.

(A cikk szerzője utazási szakjogász) 

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!