Az interjú előtt a Balatonnál kirándultál. Mennyi élmény fért bele egy napba?

Rengeteg! Sokat dédelgetett álmunk volt Pokorny Liával, hogy „egy tankkal” körbeautózzuk a Balatont és felkeressünk régóta vágyott helyszíneket. Balatonfüred egyszerre idézi Blaha Lujza korát, ugyanakkor hozza Olaszországot és egy csipetnyi francia hangulatot is. Az Anna Grand Hotelben kávézás közben eljátszottunk a gondolattal: milyen lenne Füreden a Barabás Évi- vagy a Lia-villa? Miközben olvadt a szánkban a sütemény, a névadóját emlegettük. Tényleg szerette Jókai ezt a csipkebogyó-lekváros, mandulahabos csodát?

Füredről merre indultatok tovább?

A következő állomásunk Tihany volt, ahol a múltnak olyan varázslatos ereje van, amit, például a régi levendulásban barangolva, szinte a bőrömön érzek. Innen az új komppal mindössze hét perc alatt átértünk a déli partra – gyerekkoromban ez az út hosszabbnak tűnt. A kőröshegyi levendulásba érve végre megcsodálhattam a mesés panorámát, illetve a végeláthatatlan, a távolban a víztükörrel és az éggel összefolyó kék és lila sorokat. Fiatalkori álmom volt egy levendulakert létrehozása, így nagy örömmel nézem a hazai levendulakultusz újjászületését.

A Balatonnal rengeteg sportos élmény is összeköt. Mesélnél ezekről?

A Kékszalagon műsorvezetőként és mancsaftként is többször részt vettem, ültem dobogós és nyertes hajón, viharban és szélcsendben is. Egyszerűen imádtam a hangulatát és a hajósok szabad világát.

 Óriási élmény volt az is, amikor a Fókusz stábjával az Ultrabalatonon váltóban körbefutottuk a tavat. 

Nem maradhatott ki az életemből a Balaton-átúszás sem. Először sportolóként, jó formában és könnyedén úsztam át a tavat, néhány év kihagyás után viszont már nagy küzdelemmel. Remélem, ez az élmény még sokszor megadatik! A kerékpáros tókerülés még nincs kipipálva a bakancslistámon, viszont többször áteveztem már SUP-on Keneséről Balatonfűzfőre.

Gyerekkorodból fakad a sport iránti szenvedélyed?

Minden bizonnyal. Szerencsésnek tartom magam, mert „úszva” nőhettem fel Bonyhádon, a meszelt falú strandmedence jéghideg vizében. Úsztunk napsütésben, de esőben is, közben láttam az égen úszó felhőket és a nyárfák lombját. 

Balatonon, 14 évesen, a kéthetes családi nyaraláson mindennap szörfbérlésre költöttem a zsebpénzemet. Volt, hogy a nagy szélben fel sem tudtam húzni a vitorlát, máskor egy órán keresztül álltam a szélcsendben, de közben hihetetlen szabadságot éltem át. 

Windszörfös ugyan nem lett belőlem, de ajándék volt látni tavaly, amikor a korosztályos világbajnokságon ötszázan álltak deszkán egyszerre a vízen!

Imádod a kertet és a kertészkedést is. Hogy alakult ki ez a mély kapcsolat a természettel?

A bonyhádi telkünkön gyerekkoromban mindent megtermeltünk. Volt szőlőnk, apám az itteni bort tréfásan szecskai tatárrizlingnek nevezte: olyan rossz, hogy még a tatárokat is kiűzte Bonyhádról. Örök élményeket adott a víz is. Szeretem a lábamat a vízbe lógatni a Római-parton, közben arra gondolva, hogy a Duna a dédszüleink szerelmét és bánatát is látta, és az unokáinkét is fogja.

Gimnazistaként végigeveztem a Tiszát, később a Tisza-tavon a kutyámmal néztük a naplementét – minden emlék egy-egy csoda. Kutyás lévén rengeteget kirándulok, Picurral és Hugóval keresztül-kasul bejártuk már a Normafát, a Svábhegyet. A régi hangulatokhoz szintén kötődöm, legyen szó a régi kompról vagy a pingpongasztalokról a Balaton partján.

Évi kirándulási tippjei:

• Az Ófalu–Óbánya–Berekalja háromszög felfedezése a Mecsekben
• Kirándulás Pilisborosjenőn (Teve-szikla, egri vár másolata)
• Turistáskodás Budapest fürdőiben és a Normafán
• Naplementenézés Balatonakarattyán, a Magasparton

A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány Magyarország vár című magazinjában jelent meg.
A lap főtámogatója:

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!