Országjáró műsoraival generációk fedezték fel újra Magyarország ízeit és tájait. Ma már az Őrségben él és dolgozik, ahonnan csodás kertje nehezen ereszti. Ha mégis biciklinyeregbe ül, nem ismer határokat: három országon is átteker, csak hogy lássa, hol él tovább a vidéki életérzés csodája.
Annyi helyen jártál, hogy talán nehéz kérdés, de melyik táj áll a legközelebb a szívedhez?
A Bácska, és különösen a szülőfalum, Madaras, mert ott nőttem fel, ott kaptam meg mindent, ami azóta én vagyok. És persze az Őrség, hiszen most ott élek. De nincs olyan része az országnak, amit ne szeretnék. A Hortobágyot például azért, mert ott messzire el lehet látni, az ember szeme nem akad meg semmin, ami nagyon pihentető.
Van olyan hely, amely különösen megfogott, és úgy érzed, egyszer mindenkinek látnia kell?
Az Őrség kihagyhatatlan. Itt, az Alpokalján más a táj, a természeti környezet, az időjárás, a faluszerkezet, az építészet, még az emberek habitusa is, hiszen egykor őrvidék volt. Nagykőrös is a kedvencem. Kevesen gondolnak rá kirándulóhelyként, pedig csodálatos város, fantasztikus cukrászdákkal. A központjában öthektáros park van, igazi botanikai különlegesség, tele százéves fákkal, a főutcán pedig több mint száz védett, szecessziós homlokzatú épület maradt fenn. Gyönyörűek!
A várost tölgyesek veszik körül, amilyeneket csak a hegyvidékeken szoktunk meg, olyan védett fákkal, hogy négy-öt ember sem éri át a törzsüket. Nagy szerelem számomra még a Hegyköz a Zemplénben. Ízig-vérig romantikus a felfedeznivaló falvakkal, kisvasúttal, kopjafás, szilvafás temetőkkel és ezer programlehetőséggel. Aztán ott van még Liptód, egy sváb falu Mohács közelében, ahol a kitelepítések idején sokan nem voltak hajlandók elhagyni az otthonukat. A sors is melléjük állt: a hatalmas esőzések miatt meghiúsult a kiköltöztetésük, így végül maradhattak. Bosszúból nem kaptak építési engedélyt, és ez lett a mi szerencsénk: gyönyörűen megmaradtak a jellegzetes sváb parasztházak.
Számtalan, korábban feledésbe merült magyar ételt hoztál vissza a köztudatba. Melyiket ajánlanád megkóstolni?
A kunsági borjúkötelet. József Attila említi egy írásában, innen figyeltem fel rá. Elkezdtem kutatni, mi ez, és kiderült, hogy egy különleges, kelt tésztából sodort étel, tejfölös-juhtúrós-fokhagymás keverékkel kenve, amit régen ünnepekre készítettek a Kunságban. Amikor újraalkottuk a helyiekkel, annyira megszerették, hogy azóta újra sütik, sőt, már modern köntösben, street foodként is árulják rendezvényeken.
Szabadidődben merre indulsz el a legszívesebben?
Nemigen van szabadidőm. Húsz év munkája van a kertemben, ez a mindenem, én tartom rendben, és most már a forgatásaim színtere is. Számomra nincs olyan, hogy péntek délután leteszem a lantot. Olykor belefér egy-egy biciklitúra, de mivel a vidék, ahol élek, olyan sokszínű, pihentető és felemelő, már az is nyaralás, ha mindennap ott ébredek.
Merre tekersz, ha időd engedi?
A hármas határon könnyű átgurulni Ausztria vagy Szlovénia felé, és szerte az Őrségben is sokfelé bringázom. Autóval gyakran szállítjuk a biciklit távolabbi tájakra is a férjemmel, így jártunk már Szentendrén és Leányfalun is nyeregben.
Télen is kerékpározol?
Igen, mínusz négy-öt fokig bírom, csak hóban meg nagy fagyokban pihenek.
E-bike-ot is használsz?
Nem, semmi rásegítés – az országútira esküszöm, terepre pedig van egy gravel kerékpárom. A Vendvidék és a szomszédok elég komoly emelkedőket állítanak elém, így a kondíciómmal, hála az égnek, nincs baj. Boldogan tekerek fel saját erőből a hegyekbe.
A hobbikerékpározásból született egy saját videósorozat is.
Igen, az egy.hu médiaplatformon látható. Útvonalakat mutatok be, ahol érdemes kerékpározni, és nem utolsósorban körülnézni. Szeretnénk ezt egy turisztikai műsorrá bővíteni, amelyben tájegységeket mutatunk be bringás szemmel.
Régi ételeink nyomában
A kunsági borjúkötélen túl Marcsi még két másik ételt is visszahozott a köztudatba:
- Fonyódi petyek: az egyik legrégebbi balatoni halászlé, amely ponty, harcsa, kárász vagy keszeg húsából, és ami a legfontosabb, a Balaton vizének felhasználásával készült.
- Mákos kukorica: a megfőzött, fillérnagyságú, lemorzsolt kukoricát meglocsolták mézzel, majd jól megszórták darált mákkal. A Nyíregyháza melletti tirpák falvak egyik kedvelt csemegéje volt.
A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány Magyarország vár című magazinjában jelent meg.
A lap főtámogatója:
