Az a hír járja rólad, hogy a lételemed a szabadban lenni.

Igen, már gyerekkoromban természetszerető voltam, és ma sem bírom sokáig a négy fal között. Faiparit végeztem Újpesten, ahol az anyagismereti órákat sokszor nem is a tanteremben, hanem az erdőben tartották, például a Normafánál. Fantasztikus élmény volt, ami azóta is elkísér: a természetben vagyok igazán otthon. Szükségem van a négy elemre: vízimádó, tűzimádó, földimádó és levegőimádó is vagyok egyszerre.

A mai napig sokat túrázol. Hová jársz a legszívesebben?

Kedves barátom, Kurucz Marci nagy gombász, óriási belföldi helyismerettel. Ő kalauzolja rendszeresen a családjainkat egy- vagy többnapos kirándulásokra, igazi csodahelyekre. A huszárokelőpusztai vadászház a törzshelyünk, innen indulunk csillagtúrákra a Bakonyba. Gyakran visszatérünk a gyönyörű Hubertus vendégházba is, ami a „bakonyi Gyilkos-tóként” emlegetett Hubertlaki-tó közelében áll. Vérteskozma szintén nagy kedvencem. Eldugott kis sváb falu, családi kötelék fűz hozzá: sok időt töltöttünk ott nagyapámnál, aki a templomdomb festői fekvésű temetőjében nyugszik.

Ha a természetjárás a föld elem, miként van jelen az életedben a víz?

Dunakeszin van egy kenunk, és nyaranta, amikor csak lehet, a Dunán vagyunk. A 14 éves fiammal idén másfél nap alatt körbeeveztük a Szentendrei-szigetet. Hetven kilométert tettünk meg, amit egy átlagos túracsoport három nap alatt teljesít. Vadkempingeztünk, tábortüzet gyújtottunk, és a nyakunkba kaptuk azt az augusztusi vihart is, ami fákat csavart ki. Igazi túlélőtúra volt. Amikor a végén feltűnt a visegrádi vár, az maga volt a győzelmi ünnep.

A természethez való kötődést otthonról hoztad?

Az anyai nagymamám nagy ismerője volt a budai hegyeknek, ahol átvészelték a második világháborút is. Gyerekként vele fedeztem fel a környéket, és csodás téli túrákat tettünk együtt a nagy hóban. A havat ma nagyon hiányolom, jobban drukkolok egy igazi télnek, mint a lottóötösnek.

Mennyire vagy jártas a téli sportokban?

Korcsolyázni tudok, de síelni nem szoktam. Egyrészt nem jutna rá időm decemberben, másrészt nem engedhetek meg magamnak egy sérülést, hiszen másnap is színpadra kell állnom. Ilyenkor sok ismerősöm felnevet, hogy mit beszélek a síelés veszélyeiről, amikor Szakácsi Sándor barátommal rendszeresen ejtőernyőztem. Pedig állítom: 3500-4000 méteren a levegőben sokkal nagyobb biztonságban van az ember, mint amikor egy havas pályán száguldozik. Nekem az ejtőernyős ugrás volt a levegő igazi megtapasztalása.

A földet, vizet, levegőt már érintettük. De hogyan kerülsz kapcsolatba a tűzzel?

A kisebbik fiam a nyári szigetkerülő evezős túrán tanult meg gyufa nélkül tüzet gyújtani. Ezt a tudást én is a középiskolás éveimből hozom: a megfelelő fafajták összedörzsölésével parazsat lehet nyerni, amitől kiválóan lángra kap a nyírfakéreg – ennek különleges gyantatartalma és réteges szerkezete segíti a gyújtást.

Mit jelent számodra a nomád életforma?

Azt a szemléletet vallom, és igyekszem továbbadni a fiaimnak is, hogy a természetben a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal közlekedjünk. Semmit nem hagyunk magunk után, sátorban alszunk, megtanuljuk, hová érdemes felverni, és hogy milyen felszereléssel vágunk neki a felfedezésnek.

Egy színész számára mennyire fontos a test karbantartása?

Elementárisan. A színész önmagából dolgozik, és ha nincs kapcsolata az élettel, a barátokkal, a természettel, akkor csak önmagát másolja, modorossá válik. A fizikai és lelki karbantartás ezért összefügg a pályával is. Több mint húsz éve foglalkozom harcművészetekkel: aikidózom, iaidózom, rendszeresen futok, teniszezem, minden reggel jógázom és meditálok is.

Áron tervezett kalandtúrái:

• Evezni a Fertő- és a Tisza-tavon saját hajóval
• Bejárni Tokaj-Hegyalját
• Felfedezni a Hortobágy kincseit

A cikk eredetileg a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány Magyarország vár című magazinjában jelent meg.
A lap főtámogatója:

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!