A felújított szántalpas gabonáskas átadásával pénteken újranyitották a makói József Attila Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét.

A megnyitón Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató felidézte, hogy a szabadtéri gyűjteményt 1980-ban Tóth Ferenc, a közgyűjtemény egykori vezetője kezdte kialakítani. A múzeumépület mögött két egybenyitott telken a térség jellemző épületei – egy putri, gabonás kasok, deszkás hambárok – kaptak helyet. A csaknem öt évtized nyomot hagyott ezeken a száz, százötven éves épületeken, melyek nagyon sérülékenyek. 

A kisépítmények felújítása tavaly az önkormányzat támogatásával kezdődhetett el, és tavaszra befejeződött. 

A gyűjtemény márciusban egy újabb építménnyel bővült, egy mintegy 150 éves szántalpas gabonáskassal. Ez már a negyedik kas a skanzenben, ám mind más típusú. 


A gabonáskas a makói Szent Gellért utcában egy ház udvarán állt, de már nem gabonatárolásra, hanem galambtenyésztésre használták. Rozsnyai Olivér és felesége adományozták a múzeumnak, felújítását pedig a Szakma-Center Kft. végezte el – közölte az igazgató.

Filus Erika, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója elmondta, Makón a Marosnak köszönhetően bőségesen rendelkezésre álló fűz és nyárfaféléket használták fel a többi közt építőipari alapanyagként. A városban a 16-19. század között a vesszőfalú, paticsfalú építkezés volt a meghatározó. A vesszőből nemcsak lakóépületeket, hanem termény tárolására szolgáló kisépítményeket is emeltek. 

Ezek a kasok szántalpra épültek, fölül koszorúgerendával, melyek furatába függőleges karókat helyeztek, amibe gerendákat csapoltak, a vázrendszert pedig vesszővel befonták, kívülről sárral is betapasztották, így jobban szigetelt, az apró szemek nem szóródtak ki és a kártevők sem tudtak bejutni. A szánkótalpak lehetővé tették, hogy a kasokat állati erővel el tudják vontatni.

A gabonáskasok helye mindig az udvarban volt, a konyhával szemben, sohasem helyezték magas lábra, alatta ólat sem készítettek, négy sarka alá viszont köveket tettek. A nyeregtetős kis építményt náddal, zsindellyel, később cseréppel borították. Elsősorban szemes terményeket, búzát, árpát, rozst, kukoricát vagy lisztet tároltak benne.

(Nyitókép: József Attila Múzeum / Facebook)

KAPCSOLÓDÓ

A helyiek szemével mutatja meg Makót egy új alkalmazás

Az applikáció nemcsak a nevezetességekkel ismerteti meg a látogatókat, hanem túraútvonalakat is kínál.