A szakmai szervezetek régóta sürgetik egy átfogó turizmustörvény megalkotását. A rendszerváltozás óta szinte minden kormányzat nekifutott a kérdésnek, miközben a szakmai szereplők álláspontja sem volt egységes. Ön szükségesnek tartana-e egy önálló turizmustörvényt, vagy a különböző jogszabályokban „szétszórtan” jelenleg is megtalálható rendelkezések megfelelő keretet biztosítanak az országos desztinációmenedzsment-rendszer hatékony működéséhez? 

Ez valóban egy régi dilemmája a szakmának. Ha visszatekintünk a rendszerváltozás környéki előzményekre, megkerülhetetlen Sárközy Tamás professzornak, a hazai gazdasági jog meghatározó alakjának igen markáns álláspontja. Ő elvi alapon és határozottan ellenezte egy önálló turizmustörvény ötletét. Gyakran hozta fel példaként a sportot: úgy vélte, hogy a sport világa olyan sajátos, máshová be nem szorítható életviszonyokat hoz létre, melyeket a hagyományos, jogágakra tagolódó joganyag nem fed le, ezért külön szabályozásuk indokolt. Gondoljunk például az amatőr vagy a profi sportolói jogviszonyra, a sportolók fegyelmi felelősségére vagy épp a sportági szakszövetségek különleges jogállására, melyeket sem a polgári jog, sem a munkajog, sem a büntetőjog, sem az egyesülési jog nem szabályoz. 

A sporttal szembe állítva a turizmus nála mindig az ellenpélda volt. Sárközy professzor szerint a turizmusban nemhogy nem szükséges egy külön törvény, de kifejezetten káros is lehet. Miért? Mert a turizmus nem közszolgáltatás, nem közfeladat, az államnak nem dolga fenntartani a turisztikai szolgáltatásokat, csak az állam turizmusszervezési, koordinációs feladatai támasztanak szabályozási igényt. A turizmus egy gazdasági tevékenység, amelyet a meglévő, klasszikus jogágak – a polgári jog, a munkajog, az adójog vagy a fogyasztóvédelem – szisztematikusan szabályoznak. 

Sárközy úgy vélte, egy speciális ágazati törvénnyel a jogalkotó csak megzavarná ezt a működő gazdasági szövetet. „Egy mesterséges turizmustörvény a működő gazdasági folyamatokban több kárt okozna, mint hasznot” 

– fogalmazott.

Akkor ma, 2026-ban sincs szükség új törvényre?

Ha kifejezetten a regionális, illetve térségi szintű desztinációmenedzsment-rendszert nézzük, annak jogi keretei szerintem ma is teljesen kielégítőek. 

• A jogalkotó törvényi szinten definiálta a turisztikai térség fogalmát [2016. évi CLVI. törvény 3. § 2., 4. pontok]. 
• Egy másik törvényi szintű rendelkezés [2016. évi CLVI. törvény 2. § (1)-(2) és (4) bek.] kimondja, hogy Magyarországon a turisztikai fejlesztések tervezésének alapegységei a turisztikai térségek  – tegyük hozzá, ez a szabály elbírná azt a pontosítást, hogy praktikusan a turizmusszervezésnek és marketingkommunikációnak is.
• Szintén törvény ad felhatalmazást a kormánynak a turisztikai desztinációk meghatározására, ennek alapján a kormány 11 turisztikai térséget jelölt ki [429/2020. (IX. 14.) Korm. rendelet a turisztikai térségek meghatározásáról 1. § és 1. sz. melléklet]. 
• Egy további kormányrendeleti szabály rögzíti, hogy a turisztikai desztinációmenedzsment-rendszer kialakítása és szakmai irányítása, koordinációja a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) feladata [61/2017. (III. 20.) Korm. rendelet az MTÜ Zrt. feladatainak meghatározásáról 5. § (1) bek. 31. pont]. 

Akár lesz átfogó turizmustörvény, akár nem, szerintem hasznos lenne, ha ezek a normák – részleteikben akár kisebb pontosításokkal – megmaradnának, tovább élnének, akár más jogszabályokba „áthelyezve”.

Ha a jogi háttér adott, akkor miért érezzük mégis azt, hogy a regionális, illetve térségi szintű desztinációmenedzsment országos szinten még mindig gyerekcipőben jár?

A jogi szabályozás az előbb említett ponton megáll: arról már nem rendelkeznek a jogszabályok, hogy az MTÜ-nek miként kell megszerveznie a desztinációmenedzsment-feladatok ellátását. A Balaton turisztikai térség esetében az MTÜ úgy gondoskodott e feladatok ellátásáról, hogy szerződésben hatalmazta fel a VisitBalaton365 Nkft.-t, amely vállalta azok elvégzését. A Balaton térségében ez a felhatalmazás tehát a jogszabályokból levezethető, és kizárólagos. Más térségekben hasonló szerződés egyelőre nem jött létre, jogi akadálya azonban nincs ilyen vagy ehhez hasonló megállapodások megkötésének.

Ilyen egyszerű lenne? Nem a jogi keret hiányzik, hanem csupán a szándék?

Ennél azért összetettebb a dolog. Az első kérdés ezzel kapcsolatban szerintem az, hogy az egyes térségekben van-e egy-egy olyan szervezet, amely a szükséges tudással, kapacitásokkal és beágyazottsággal, elfogadottsággal rendelkezik. Vagy ahol nincs, ott újonnan kell ilyet alapítani. A mi modellünk az előbbi volt: az eredetileg a GINOP 7.1.9-es balatoni kerékpáros turisztikai szolgáltatásfejlesztési projekt eredményeinek fenntartására 2021-ben létrehozott BalatonBike365 Nkft. szervezeti, személyi bázisán és infokommunikációs infrastruktúráján jött létre 2024-ben a VisitBalaton365 Nkft. – gyakorlatilag a cégnév megváltoztatásával.

A második kérdés az, hogy milyen finanszírozási modellt rendelünk a rendszerhez. Az MTÜ és a VisitBalaton365 között fennálló szerződés egyrészt felhatalmazást ad számunkra, másrészt meghatározza az ellátandó feladatok szakmai tartalmát. Közvetlen forrást ugyanakkor nem biztosít, csupán úgy rendelkezik, hogy az MTÜ hozzájárulhat a feladatellátás költségeihez. 

Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a VisitBalaton365 Nkft. minden évben a következő év szakmai terveire épülő támogatási kérelemmel fordul az MTÜ-höz, a szükséges forrás 50 százalékának erejéig. A költségvetés másik felét a VisitBalaton365 Nkft. tulajdonosa, az MTSZA biztosítja. 

A kapott támogatás felhasználásáról mindkét irányban elszámolunk: az MTÜ és az MTSZA felé egyaránt.

Csak hogy érzékeltessük a nagyságrendet: mekkora összegből gazdálkodhat idén a VisitBalaton365?

Egymilliárd forint az éves költségvetésünk. Harmadik éve működik a szervezetünk, és már vannak saját bevételeink, jellemzően adatbázis-szolgáltatásból, kerékpár-kölcsönzésből és képzések szervezéséből. Ezeket a bevételeket folyamatosan növelni szeretnénk.

Alkalmazható lenne ez a finanszírozási modell más térségekben is? Az MTSZA felvállalná a további tíz térségi DMSZ működtetését is? 

Akár igen. A fentebb ismertetett 50-50 százalékos finanszírozási modellben az MTSZA elbírná ezt.  

Ennél azonban szerencsésebb lenne, ha a turizmusfejlesztési hozzájárulásból (TFH) befolyó bevétel meghatározott hányadát „felcímkéznék” a térségi desztinációmenedzsment- és desztinációs marketingfeladatok ellátására. 

Ezt a keretet az egyes térségek között turisztikai teljesítményük arányában lehetne felosztani, valós forgalmi adatokat és bizonyos sajátos szakmai szempontokat is figyelembe vevő, normatív allokációs algoritmus alapján, tehát nem pusztán a vendég- és vendégéjszakaszámokra támaszkodva.

Ez egyrészt kiszámítható jogi és pénzügyi kereteket teremtene, másrészt szerintem erős szakmai legitimációt és társadalmi elfogadottságot biztosítana a megoldásnak, hiszen közvetetten az érdekeltek hozzájárulásán alapulna. A 4 százalékos TFH-t ugyanis azok a vállalkozások fizetik, amelyek érdekében a DMSZ szakmai és marketingszolgáltatásait nyújtja.

Szerintem az önkormányzatoktól és a szolgáltatóktól nem várható el, hogy létrehozzák és fenntartsák saját térségük desztinációmenedzsment-szervezetét. Az ő szerepüket a helyi szintű TDM-rendszerben kell okosan megtalálni és szabályozni.

Jól értem, hogy nemcsak a finanszírozás módját kellene jogszabályban rendezni, hanem a térségi DMSZ-ek közötti országos koordináció kereteit is?

Igen. A TFH árbevétel alapján kiszámított és beszedett „különadó”, amelyből 2025-ben közel 100 milliárd forint folyt be az államkasszába. Ha az állam az ebből származó bevétel egy részét visszaforgatná desztinációmenedzsment- és desztinációs marketingcélokra, ennek mechanizmusát mindenképpen megfelelő jogforrási szinten kellene szabályozni.

Van azonban egy másik kritikus pont is. Ha létrejönne a térségi DMSZ-ek országos rendszere, abban kötelezően intézményesíteni kellene egy erős koordinációs mechanizmust. Egyrészt azért, hogy biztosított legyen a régiók közötti tudásmegosztás, visszacsatolás és folyamatos tapasztalatcsere. Másrészt azért, hogy a párhuzamosan indított, tartalmilag átfedő vagy egymással összeakadó regionális kampányok ne gyengítsék egymás hatását.

(Nyitókép: VisitBalaton365)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!