2026. július 1-jétől ismét emelkedtek a nem lakossági víziközmű-szolgáltatási díjak. A rendelet a közműves ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés díjait egyaránt inflációkövető módon módosította, miközben a lakossági díjak változatlanok maradtak. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) már a rendelet társadalmi egyeztetése során részletes szakmai állásfoglalást nyújtott be, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a probléma valójában nem a díjemelés mértéke, hanem a vidéki szálláshelyek téves besorolása. A végleges rendelet azonban ezt a kérdést nem rendezte, így a több éve fennálló versenyhátrány továbbra is változatlanul érinti a legkisebb vidéki szolgáltatókat.
A Magyar Közlönyben megjelent rendelet értelmében nőtt a közműves ivóvízellátás, valamint a szennyvízelvezetés és -tisztítás fogyasztással arányos díja, miközben a lakossági fogyasztókat a változás nem érinti. A díjemelés önmagában nem okozott meglepetést, hiszen a jogszabály az inflációkövető korrekciót hajtotta végre.
A rendelet azonban ismét ráirányította a figyelmet egy olyan, évek óta megoldatlan problémára, amely a vidéki turizmus legkisebb szereplőit sújtja – hangsúlyozza lapunkhoz eljuttatott közleményében a FATOSZ.
Az érdekképviselet már a rendelet társadalmi egyeztetése során részletes szakmai állásfoglalást nyújtott be, amelyben arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy a jelenlegi szabályozás nem a víz tényleges felhasználási módját veszi alapul, hanem pusztán azt, hogy az adott ingatlanban gazdasági tevékenység is folyik. A most hatályba lépett módosítás azonban ezt az alapvető problémát nem rendezte.
Ugyanaz a víz, mégis más díj
Egy falusi vendégházban megszálló turista ugyanarra használja a vizet, mint saját otthonában: zuhanyzik, főz, mosogat, WC-t használ, kezet mos. A víz felhasználásának jellege semmiben sem különbözik egy átlagos háztartásétól. A szolgáltatás végső igénybe vevője minden esetben természetes személy, nem pedig valamilyen ipari vagy üzemi tevékenység.
Ennek ellenére egy néhány szobás vendégház automatikusan nem lakossági fogyasztónak minősül, pusztán azért, mert nyilvántartásba vett szálláshely-szolgáltatást végez. A besorolás tehát nem a fogyasztás tartalmából következik, hanem egy adminisztratív kategóriából
- hangsúlyozza közleményében a FATOSZ.
A kis kapacitású vendégházakat ugyanabba a kategóriába sorolják, mint a nagy fogyasztókat
A jelenlegi szabályozás egyik legnagyobb problémája, hogy nem tesz különbséget a fogyasztók között. Egy falusi vendégház ugyanabba a nem lakossági díjkategóriába kerülhet, mint egy jelentős vízigényű kereskedelmi létesítmény. Miközben egy vidéki magánszálláshelyen nincs ipari mosoda, nagy vízigényű vízilétesítmények vagy más nagy vízfogyasztású szolgáltatás, a vízdíj szempontjából mégis ugyanazon logika alapján kezelik. Ez különösen azért nehezen indokolható, mert a legtöbb falusi szálláshely kiegészítő jövedelemszerzési lehetőséget biztosít családok számára, és nem nagyvállalkozásként működik.
A szabályozás éppen a vidéki szolgáltatókat hozza hátrányba
A FATOSZ állásfoglalása egy kevésbé ismert, de annál fontosabb ellentmondásra is rámutat.
Miközben egy vidéki családi házban működő vendégház automatikusan nem lakossági vízdíjat fizet, addig számos budapesti vagy nagyvárosi magánszálláshely társasházi lakásként továbbra is lakossági vízdíj mellett működik, hiszen a társasház közös vízellátásának része. Vagyis ugyanaz a szálláshely-szolgáltatás eltérő költségekkel működik kizárólag azért, mert más az ingatlan típusa, és máshol helyezkedik el.
Ez nemcsak gazdasági, hanem területi igazságossági kérdés is. Különösen visszás helyzetet eredményez, hogy sok esetben a nagyobb bevételt termelő városi szálláshely kedvezőbb vízdíj mellett működik, mint egy kisebb forgalmú vidéki vendégház. A szabályozás következetlenségét tovább erősíti, hogy számos, lakóingatlanban működő gazdasági tevékenység (pl. ügyvédi irodák, könyvelők, tanácsadók vagy akár hosszútávú lakáskiadás - albérlet) továbbra is lakossági vízdíj mellett működhet.
Önmagában tehát a bevételszerzés ténye nem eredményezi automatikusan a nem lakossági besorolást. Ez olyan különbségtétel, amely mögött szakmailag nehezen igazolható indok húzódik meg.
Nem kedvezményt kér a szakma
A FATOSZ állásfoglalása nem általános vízdíjkedvezményt szorgalmaz. A javaslat lényege sokkal egyszerűbb: a szabályozás a víz tényleges felhasználási módját vegye figyelembe. Ha egy lakóingatlanban működő kis kapacitású szálláshelyen a víz kizárólag háztartási célokat szolgál, akkor annak víziközmű-szolgáltatási besorolása is igazodjon ehhez. Ez nem támogatás lenne, hanem egy arányosabb és következetesebb szabályozás.
A rendelet megszületett, a probléma azonban továbbra is fennáll
A július 1-jén hatályba lépett rendelet kizárólag a nem lakossági díjak inflációkövető módosítását tartalmazza, miközben a FATOSZ által jelzett rendszerszintű probléma változatlan maradt. A Szövetség ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a társadalmi egyeztetés során határidőben benyújtotta részletes szakmai állásfoglalását és konkrét javaslatokat fogalmazott meg a szabályozás felülvizsgálatára. A FATOSZ továbbra is kész részt venni minden olyan szakmai egyeztetésben, amely hozzájárulhat egy igazságosabb, differenciáltabb és a tényleges vízhasználaton alapuló szabályozási rendszer kialakításához.
A vidéki szálláshelyek nem kiváltságokat kérnek, csupán azt szeretnék, hogy ugyanazt a háztartási jellegű vízhasználatot a jogszabály is azonos elvek szerint kezelje. Ez szolgálná leginkább a méltányosságot, a versenysemlegességet és a vidéki turizmus hosszú távú fenntarthatóságát – zárul a szövetség közleménye.
(Nyitókép: hollókői utca. Forrás: 123rf.com)
KAPCSOLÓDÓ
„Pénzzel nem mérhetők a falusi turizmus előnyei" – 30 éves a FATOSZ
Kétnapos konferenciával ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége.
