A spanyol szállodavállalatok az 1990-es évektől meghatározó szereplői voltak a kubai turizmusnak. A Meliá 1990-ben nyitotta meg első varaderoi szállodáját, majd az Iberostar, a Barceló és más spanyol csoportok is megjelentek. A modell jellemzően úgy működött, hogy az ingatlan állami tulajdonban maradt, míg a nemzetközi szállodacsoport üzemeltette azt. A spanyol szereplők kivonulásával ez a több évtizedes konstrukció zárul le.

Kubában több mint 80 ezer szállodai szoba működött, amelyek mintegy 18 százaléka Havannában található. 

A spanyol üzemeltetők a kapacitás mintegy 40 százalékát kezelték, ami a szerző szerint egyetlen más szállodapiacon sem volt ilyen mértékű koncentráció. Többségük menedzsment szerződés alapján működött, emellett mintegy 15 közös vállalkozásban is részt vettek a Turisztikai Minisztériummal.

A legnagyobb szereplő a Meliá volt több mint 35 szállodával és mintegy 14 ezer szobával, ami a teljes kubai kínálat 15–18 százalékát jelentette. Az Iberostar körülbelül 7000 szobát kezelt. Mellettük a Barceló, Valentín, Blau, BlueBay, Be Live, NH és Roc is jelen volt. A hét nemzetközi szállodalánc együtt a teljes szállodai állomány 46 százalékát kezelte.

A kubai piac korábban a Meliá egyik legjövedelmezőbb üzletága volt. 2015 és 2017 között a sziget a csoport bevételének becslések szerint 25 százalékát, EBITDA-jának pedig több mint 25 százalékát adta. 2025-re ez a bevétel 6–9 százalékára, az EBITDA pedig 2 százalékára csökkent. A vállalat július 30-án közzétett első féléves eredményeiben 79,4 millió eurós, a kivonuláshoz kapcsolódó céltartalékot jelzett.

A kubai turizmus teljesítménye már jóval a legújabb amerikai intézkedések előtt romlani kezdett. A turisták száma a 2019-es 4,2 milliós csúcsról 2024-re 2,2 millióra, 2025-ben pedig becslések szerint 1,8 millióra esett vissza.

A visszaeséshez a koronavírus-járvány mellett az üzemanyaghiány és az áramszünetek is hozzájárultak. A Venezuela elleni amerikai intézkedések közvetlen következményeként megszűnt az a kedvező árú PDVSA-olajellátás is, amely korábban hozzájárult a kubai energiahálózat működéséhez.

A spanyol szállodacsoportok kivonulása azért is kezelhető pénzügyileg, mert többségük nem rendelkezett az ingatlanok tulajdonjogával. A következő időszak egyik kulcskérdése ezért az lehet, hogy ki biztosítja a szükséges tőkét a szállodaállomány felújításához.

A kubai szállodák évek óta strukturálisan alulfinanszírozottak, ezért jelentős beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy az ingatlanok megfeleljenek azoknak a márkaszabványoknak, amelyeket az amerikai üzemeltetők más piacokon alkalmaznak.

A Hotel Management oldalán megjelent elemzés szerint a következő befektetési hullám előtt mindenekelőtt megfelelő jogi keretre van szükség. Ez különösen az amerikai szereplők számára fontos, mivel a tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatóságai intézményi befektetőknek felelnek, és kevésbé tolerálhatják a szabályozási bizonytalanságot, mint a családi tulajdonú spanyol csoportok. A tulajdonjog egyértelműsége és a befektetett tőke hazautalásának működő mechanizmusa az amerikai szereplők piacra lépésének alapfeltétele lehet.

Az események alapján az amerikai márkák megjelenése is várható, különösen annak fényében, hogy a spanyol üzemeltetők a kubai szállodai kapacitás jelentős részét hagyják hátra.

Kuba ismét képes lehet megelőzni a Dominikai Köztársaságot, amely 2025-ben 9 millió turistát fogadott, és ezzel a régió legnagyobb turisztikai piacává válhat.

A következő időszak egyik legfontosabb kérdése ugyanakkor nemcsak a beruházások nagysága, hanem a szállodai munkaerő helyzete lesz. A nemzetközi üzemeltetők a szolgáltatási színvonal fenntartása érdekében munkaügyi és kompenzációs standardokat is magukkal hoznak. A kubai szállodai dolgozók megfelelő munkafeltételeinek és bérezésének biztosítása ezért a kubai turisztikai ágazat jövője szempontjából is meghatározó kérdés.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!