Február elején volt szerencsém a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) és a Shkodra Travel albán utazási iroda meghívására egy tanulmányút keretében egy hét alatt bejárni az ország legfőbb nevezetességeit. A Ryanair járatával érkeztünk meg a fővárosba, Tiranába alig egy órás repülőút végén. Jelenleg ez az ország egyetlen kereskedelmi reptere, de gőzerővel folyik egy modern légikikötő építése Albánia középső részén, Vlora mellett. A tervek szerint ennek a reptérnek idén áprilisra kellett volna elkészülnie, de úgy tűnik, hogy szerencsés esetben a nyár közepén adhatják át. Szó van róla, hogy ide is indulna járat Budapestről, de ez legkorábban a jövő nyári szezonban lehet esedékes.

Vállalkozói szabadság

Az ország északi részén fekvő Tiranából félórás buszozással jutottunk el első szálláshelyünkre, Durres kikötőváros üdülőövezetébe. Az első impresszióim felemásak voltak, mindenfelé építkezéseket láttunk, rengeteg törmelékhalommal, szeméttel. Kísérőink azonban megnyugtattak, hogy mire elkezdődik a turistaszezon, sokkal nagyobb rend és tisztaság fogad majd mindenkit. Az utak minősége meglepően jó, ami komoly teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy az Enver Hodzsa nevével fémjelzett kemény sztálinista, majd maoista diktatúra idején, egészen 1990-ig Albániában magánembernek nem is lehetett autója. 

Durresben gyönyörű homokos part fogadott minket, hosszú sétaúttal a szállodák előtt. Az összképet árnyalta, hogy egyes részeken nagyon sűrűn teleépítették a partot, egymást érték a különböző magasságú, teljesen eltérő stílusban épített szállodák. Nagy nemzetközi márkákkal sem a szállodák között, sem a boltok, benzinkutak esetében alig találkozni, a kisvállalkozások száma viszont impozáns. Ennélfogva még a teljes mértékben holtszezonnak számító február elején is bárhol lehetett reggeltől estig nyitva tartó boltot, kávézót találni. Nem véletlenül épülnek ilyen tempóban a szállodák Durresben és környékén, mivel a fővárosból és a szomszédos Koszovóból ez a legrövidebb idő alatt elérhető tengerpart, ez az albán Siófok. A 200 ezer lakosú Durres ugyanakkor az Adria legősibb városa is, egykori görög kolónia.

Shkodra: bohém város a határon 

Sokoldalúan tájékozott idegenvezetőnktől rengeteg információt megtudtunk az út során Albániáról. Kiderült egyebek között, hogy a lakosságnak 70 százaléka muzulmán vallású, jó részük a vallási előírásokat nem túl szigorúan értelmező bektási rend követője, a maradék 30 százalék pedig katolikus, illetve ortodox. A vallás – amelynek gyakorlása egyébként Enver Hodzsa uralma alatt be volt tiltva – nem osztja meg a helybelieket, békésen megfér közvetlenül egymás mellett számos városban a mecset, az ortodox és a katolikus templom. 

A katolikusok többsége történelmi okokból az ország északi részén, a belvárosi épületeivel a 19. századi monarchia hangulatát idéző Shkodrában és környékén él. Itt található a Balkán legnagyobb katolikus temploma, itt alakult meg az első albán focicsapat és itt nyílt meg az ország első mozija is. A hatalmas kiterjedésű Shkodrai-tó partján fekvő városban érdemes egy kiadós sétát tenni, bohém hangulatú kávézóiban még ilyenkor tél vége felé is zajlik az élet, a napsütötte utcák tele vannak sétáló, kerékpározó helybeliekkel. 

 

Az időszámítás előtti 4. században alapított Shkodra hiába volt fontos település az évszázadok során, mivel túl közel fekszik a montenegrói határhoz, inkább a korábban jelentéktelen Tiranából lett a főváros. Ha erre járunk, érdemes felkeresni a mellette fekvő Rozafa erődöt, a legenda szerint a helyi Kőműves Kelemenné feláldozásával sikerült megépíteni a falait.

Tirana, parancsuralmi esztétika 

Következő úti célunk az 1912-ben önállóvá vált Albánia fővárosa, Tirana volt, ahol manapság egymillió ember, az ország lakosságának közel a fele él. Az egykor poros balkáni kisváros a függetlenné válás után indult rohamos fejlődésnek, városképi megújítása olasz építészeknek köszönhető. A környék nagyhatalmai között lavírozni próbáló országba Mussolini küldött három építészt, az ő kezük nyomát viseli Tirana óvárosa, ahol idegenvezetőnk szerint a „fasiszta építészet legjava” tekinthető meg, ugyanakkor a kommunista brutalista, monumentalista építészet is nyomot hagyott a városon. 

Idő hiányában a hatalmas kongresszusi palotát és Enver Hodzsa múzeumának jellegzetes, piramis alakú épületét csak a busz ablakából láttuk, a helyiek büszkeségének tekinthető, 22 ezer férőhelyes stadionban viszont mindent megmutattak nekünk a VIP-részlegtől a gyúrószobákig. A stadion elődjét szintén a fasiszta építészek tervezték. 

Tiranai látogatásunk során az Albán Turisztikai Hivatal munkatársainak szakmai prezentációján is részt vettünk. Az eseményen ott volt hazánk tiranai nagykövete, Kasnyik Martina is, aki elmondta, hogy 9 évvel ezelőtt érkezett az első szervezett magyar turistacsoport az országba, amikor a Wizz Air megnyitotta a járatát. Tavaly ezzel szemben már közel 60 ezer honfitársunk jutott el ide, a számuk egyetlen év alatt 50 százalékkal nőtt. Elhangzott, hogy a 450 kilométer hosszú tengerpart és a kristálytiszta tenger mellett jelentős vonzerőt jelent a 2000 méter feletti csúcsokkal büszkélkedő Albán-Alpok, az ország UNESCO világörökségi helyszínei, köztük Butrint, Berat és Gjirokastra. Európa utolsó érintetlen folyója, a Vios is itt található. A helyi turizmusirányítás célja a magas költésű turisták bevonzása, az ökoturizmus fejlesztése, a nagy nemzetközi márkák becsábítása – tudtuk meg a rendezvényen.

Öt kilométer hosszú pálmafás sétány 

Albániai road-movie-nk ezután az ország középső részén fekvő Vlorában folytatódott, ahol egyik ámulatból a másikba estünk. Vlora különleges hely, itt találkozik az Adria és a Jón-tenger, velünk szemben, az Otrantói-szoros túloldalán, 70 kilométerre innen, a távolban ott van az olasz csizma sarka. 

A településen kétféle strandot is találunk, az Adria partján homokos föveny, a Jón-tengernél pedig apró köves, gyorsan mélyülő, hidegebb víz várja a fürdőzőket. A strandokat öt kilométer hosszú tengerparti promenád köti össze, a városvezetés 15 kilométeresre tervezi meghosszabbítani ezt a hatalmas, pálmafákkal szegélyezett kerékpáros és sétaútvonalat. 

A különleges szépségű hely a külföldi befektetők figyelmét is felkeltette, mint megtudtuk, Jared Kushner üdülőtelepet épít a Vlorával szemben elterülő apró szigetre. Óriási jachtkikötő és egy vadonatúj városrész is épül, tudtuk meg a település polgármesterétől. 

Vlora azonban nemcsak ideális fekvésű és szépségű üdülőhely, hanem az albán történelem fontos helyszíne is, itt kiáltották ki ugyanis az ország függetlenségét 1912-ben. A történelmi eseménynek hatalmas szoborcsoport állít emléket a promenád egyik végén. A közelben megtekinthetjük Eqrem bej szépen felújított egykori rezidenciáját, melynek erkélyéről az ország önállóságát kihirdették. Érdemes innen egy sétát tenni a hangulatos óvárosba, melynek épületeit folyamatosan renoválják. Fontos látnivaló a régi mecset, a fedett piac az óratoronnyal és a Zsidó utca.

 

Meseszép partok és az albániai Angkor 

Vlorában még maradtam volna néhány napot, hetet vagy évet is talán, de továbbindultunk Albánia legdélebbi részére, Sarandába. A hosszabb, de látványosabb utat választottuk, 2000 méter fölötti hegyvonalatok között, tiszta vizű folyók mellett vezetett az utunk. Saranda környékén mindenfelé citrus- és olívaültetvények fogadtak, a város azonban első látásra ismét csalódást okozott. A domboldalba vájt szűk utcákon egymást érik a többemeletes szállodák, apartmanházak, busszal mozogni itt még holt szezonban sem túl egyszerű. Ha lesétálunk viszont az egy kilométer hosszú promenádra, akkor minden megszépül, ismét lelassul az élet, amikor beülünk valahová egy tengeri haltálra vagy egy kapucsínóra. 

Saranda közelében fekszik a képeslapokról ismert Ksamil nevű üdülőhely, ami tényleg olyan szép, mint a képernyővédőkön. A helyiek ugyanakkor azt is elmondták, hogy a főszezonban annyi itt az ember, hogy nehéz helyet találni a törölközőnek a gyönyörűen karbantartott, ápolt tengerparton. 

Errefelé találjuk az egyik legjelentősebb albániai UNESCO világörökségi helyszínt, Butrintot, ami nemcsak régészeti emlékhely, hanem természeti park is. Albánia legdélebbi pontja, ahol évente több mint 300 napsütéses napot élvezhetnek a helyiek, vizekben is bővelkedik. 

A Butrinti-tavat csatorna köti össze a Jón-tengerrel, a csatorna egyik kis szigetén áll a görög-római időkből származó romváros. Nehéz leírni, mennyi régészeti emlék található a szigeten az egykori agorától a korabeli zarándokhotelen át a különféle szentélyekig. Egy bő fél napot itt simán eltölthetünk, hol egy régi mozaikpadlóban, hol egy színpompás lepkében gyönyörködve, a sziget tetején található erődöt pedig mindenképp keressük fel, már csak a fantasztikus körpanoráma miatt is. 

A velencei időkben halászfaluvá süllyedt az egykor gazdag település és lassan beborította a vegetáció. Kicsit olyan a hely, mint Angkor Kambodzsában, az ezeréves falakból kinövő fákkal.

Ottomán mesevárosok

Butrintból egy másik világörökségi helyszín, Gjirokastra felé vettük az irányt. A tengerparttól bő órányira, magas hegyek között fekvő város az ottomán birodalmi építészet egyik gyöngyszeme, a jóval északabbra fekvő Berattal együtt. Az egységes stílusú óváros arculata a 17–18. század békés időszakát idézi. Érdemes végigmenni a város fölött őrködő erődhöz vezető sétálóutcán, útközben mindenféle ajándéktárgyat, édességet, régiséget vásárolhatunk, fentről pedig páratlan a kilátás. 

Álmélkodásunk két óra múlva Beratban folytatódott. A hegyoldalban katonás rendben sorakozó, fehérre meszelt falú házait látványos keretbe vonja a város mögötti havas hegyóriás. Az évszázadok során a bolgárok, majd a szerbek is ellenőrzésük alatt tartották egy ideig, így nem csoda, hogy errefelé erős az ortodox vallási befolyás. A felsővárosban mindenképpen tekintsük meg az Onufri ikonográfiai múzeumot, ahol fantasztikus ikonosztázt, különleges ikongyűjteményt és más egyházi kincseket láthatunk. Az alsóváros nem kevésbé izgalmas látnivaló, a fejlődés ütemére jellemző, hogy a tíz évvel ezelőtt még a folyóparton működő lomis piac helyét modern, széles és rendezett sétány foglalta el. Érdekesség: a belváros szélén álló, egykori Mao Ce-tung textilgyár főbejárata ma már szálloda White City Hotel néven.

Szkander bég és a kétfejű sas 

Utunk végén az albán függetlenség szimbólumának tekinthető történelmi várost, a Tirana közelében fekvő Kruját fedeztük fel. A településen született Szkander bég, aki a 15. században harcot hirdetett az ottomán törökök ellen. Hiába Albánia első számú nemzeti hőse, és a legnépszerűbb albán konyakfajta névadója, viszonylag keveset tudunk hátteréről. Idegenvezetőnk szerint csak politikai okokból kapott szláv keresztnevet, bár lehettek bolgár vagy szerb felmenői. Katolikus volt, de lehet, hogy az ortodox hitről tért át. A jómódú Kastrioti család sarjaként, a kor szokásainak megfelelően Isztambulban, a szultáni udvarban nevelkedett, hadi kiképzést kapott. Amikor azonban hazatért szülőföldjére, Krujába, elfoglalta a várat és harcot hirdetett a török ellen. 1444-ben egyesítette az albán főurakat, majd 25 csatát vívott az ottomán seregekkel és szinte mindegyiket megnyerte. Együtt harcolt a spanyol királlyal és Hunyadi Jánossal is, a pápától a Protector Christi, azaz Krisztus védelmezője címet kapta. Kétfejű sast ábrázoló vörös-fekete családi címere ma az albán lobogót díszíti. 

Az általa felügyelt területet Albániának nevezte, így őt tekintik az albán állam alapítójának, annak ellenére is, hogy tíz évvel halála után minden területet visszafoglalt az ottomán birodalom, és a török fennhatóság egészen 1912-ig fennmaradt. A hadvezér és államférfi pályafutását komoly tárgyi anyagot felvonultató, ám kicsit furcsa múzeum mutatja be a várban – nem véletlen a furcsaság, az egykori albán diktátor, Enver Hodzsa lánya tervezte az épületet, és az egyik hatalmas freskóra őt is felfestették. 

A várba vezető macskaköves út a török időkből itt maradt bazáron vezet keresztül. Ha a várból letekintünk a városra, számos zöld tetős épületet látunk mindenfelé, ezek a bektási rend imaházai. 

Albániáról még millió érdekes sztorit el lehetne mondani az illír ősöktől a közeli rokonok nélküli nyelven át a kommunizmus ideje alatt épített 170 ezer föld alatti bunkerig, de ebbe a cikkbe most ennyi fért bele. Akit mindez jobban érdekel, utazzon el ide, nem fogja megbánni!

Köszönjük a meghívást a Magyar Utazási Irodák Szövetségének, a Shkodra Travelnek és az albániai Magyar Nagykövetségnek!

(Nyitókép: a legszebbnek mondott albán strand Xamilban)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!