A Balaton jövője már nem a folyamatos növekedésről, hanem a túlélésről, valamint az elmúlt évtizedekben kialakult környezet és szolgáltatási színvonal megőrzéséről szól. Az ezredforduló óta a retró tömegturizmus helyén egy prémium, négyévszakos turisztikai régió formálódott, a következő negyedszázad azonban a klímaváltozás és a túlépítettség miatt radikális szemléletváltást követel – állítja Princzinger Péter, a VisitBalaton365 ügyvezetője.
„Mi lesz veled, Balaton 2050?” címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a Fügefeszten, Badacsonyban. Ha a 2000-es évek elején ültek volna össze egy hasonló vitára, miben gondolkodtak volna másképp a Balaton jövőjéről, mint ma?
Az ezredfordulón egészen más kérdések kerültek volna a vita középpontjába. Akkoriban a „német turisták eltűnése” miatti aggodalom és a klasszikus Zimmer frei korszak válsága határozta meg a közgondolkodást. A fő kérdés az volt, hogyan lehetne visszacsábítani a fapados járatokkal Dél-Európába utazó vendégeket, és életképes lehet-e egy elsősorban belföldi turizmusra épülő modell. Napirendre került volna a 2000-es évek elejének rendkívüli aszálya, az algásodás, a part szigorúbb védelmét ígérő új Balaton-törvény, valamint az M7-es autópálya hiányzó szakaszainak kérdése is.
A szezonalitásból fakadó nehézségeket és a vízszintingadozás problémáját már akkor is pontosan érzékelték volna.
Azt viszont aligha láthatták előre, milyen látványos fejlődésen megy keresztül a térség bor- és gasztronómiai kultúrája, milyen sokan költöznek majd a fővárosból és agglomerációjából a Balatonhoz, és milyen drasztikus beépítési hullám veszi kezdetét a régióban.
A 2000 és 2025 közötti negyed században mely területeken fejlődött a legtöbbet a régió?
A Balaton egy retró, tömegturizmusra épülő üdülőhelyből modern, prémiumkínálattal rendelkező, funkcióiban jóval összetettebb régióvá vált. A leglátványosabb fejlődés a gasztronómiában és a borkultúrában ment végbe: a fagyasztott hekk és a folyóbor uralta kínálat mellett megjelent a helyi alapanyagokra építő csúcsgasztronómia és a nemzetközileg is elismert borászat.
Legalább ilyen fontos előrelépés történt az infrastruktúra terén. Teljessé vált az M7-es autópálya a Kőröshegyi völgyhíddal, villamosították az északi parti vasút egy szakaszát, kiépült a Balatoni Bringakörút, és megújult a Bahart flottája is. Az őszi és téli programkínálat bővülésével a korábban mindössze 6-8 hetes nyári turisztikai főszezon mellett elkezdett felépülni egy tavaszi, egy őszi és egy téli „szezon". A Veszprém és a régió 2023-as Európa Kulturális Fővárosa programja tartós kulturális együttműködéseket és hálózatot hagyott maga után.
Ha három pillanatképpel kellene bemutatnia a Balaton átalakulását, milyennek írná le a régiót 2000-ben és 2025-ben – és milyennek szeretné látni 2050-ben?
2000-ben a Balaton még egy identitásválsággal küzdő, megkopott tömegüdülőhely volt, amely hathetes főszezonra és nehézkes közlekedési viszonyokra rendezkedett be.
2025-re felgyorsult, négy évszakos, egyre inkább prémiumkínálatra építő régióvá vált, amely sok tekintetben már Budapest kibővült agglomerációjaként működik. A fejlődésnek azonban ára volt: drasztikusan nőtt a zsúfoltság, és a part menti területek jelentős részét beépítették.
2050-re a beépítésekre és az élményfogyasztásra épülő modell helyett egy, a klímaváltozással szemben ellenálló, vízkészleteit megőrző ökológiai menedékké kellene válnia.
A további növekedés hajszolása helyett a természeti értékek megőrzésére kell helyezni a hangsúlyt: a beépítések megállításával, a nádasok védelmével és kiterjesztésével, egy autómentes belső övezet kialakításával, valamint a kulturálisan pezsgő háttérország erőteljesebb bevonásával.
Mit tehet a VisitBalaton365 ebben a folyamatban, és milyen felelőssége van a régió jövőjének alakításában?
A BalatonBike365 projektből kinőtt VisitBalaton365 ma már átfogó desztinációmenedzsment-szervezetként működik. Bár hatósági jogkörünk nincs, így nem tilthatunk meg építkezéseket, és a vízszint szabályozásába sem szólhatunk bele, a turisztikai kereslet és kínálat alakításában fontos szerepünk van.
A célunk már nem a látogatószám növelése, hanem a turizmus minőségének javítása, valamint a vendégforgalom egyenletesebb időbeli és térbeli elosztása.
Ennek érdekében négy területre összpontosítunk.
- A szezonalitás csökkentése: a nyári vízparti turizmus népszerűsítése helyett marketingforrásainkat teljes egészében a szeptember és május közötti időszakra fordítjuk, hogy a Balaton egész évben vonzó úti cél legyen.
- A háttérország erősítésére: a több mint ezer kilométeres kerékpáros útvonalhálózatra építve a parttól 10-25 kilométerre fekvő településeket, valamint az aktív és ökoturisztikai lehetőségeket is szeretnénk jobban bekapcsolni a vendégforgalomba. Ezzel a vízparti területek terhelése is mérsékelhető.
- Digitális megoldások alkalmazása: célunk, hogy felületeinken valós idejű látogatottsági adatokkal segítsük a turisták tájékozódását, és alternatív programlehetőségeket kínáljunk a túlzsúfolt helyszínek helyett.
- Felelős turizmus: népszerűsítjük az autómentes közlekedést, és támogatjuk azokat az egész évben működő szolgáltatókat, amelyek helyi alapanyagokra és értékekre építik kínálatukat.
Milyen konkrét, akár radikális lépésekre lenne szükség 2050-ig ahhoz, hogy a Balaton elkerülje az ökológiai összeomlást?
Öt kulcsterületen lenne szükség mielőbbi, határozott beavatkozásra.
Meg kell állítani a part menti területek további beépítését. Ehhez szigorú építési tilalomra, illetve a Balaton-törvény végrehajtására és egy kötelező nádasvédelmi sáv kijelölésére lenne szükség mindenhol, ahol ez fizikailag lehetséges.
Alapvetően új vízgazdálkodási szemléletre kell átállni. A víz elvezetése helyett a megtartására kell törekedni, többek között a vízgyűjtő területeken kialakított tározókkal és vizes élőhelyek helyreállításával.
A harmadik fontos terület a közlekedés átalakítása. A part menti autóforgalom csökkentését a távolabb kialakított P+R parkolók, a vasúti fejlesztések, a két part között menetrend szerint közlekedő, környezetbarát hajóflotta, valamint az összes közlekedési módra kiterjedő Balaton-kártya segíthetné. Az északi és dél part közötti sűrű hajóforgalom nélkül a tó nem összeköt, hanem elválaszt.
A turisztikai adózás újragondolására is szükség lenne. A nyári csúcsidőszakban magasabb idegenforgalmi adó járulhatna hozzá a túlterhelt infrastruktúra fenntartásához és fejlesztéséhez, miközben az egész éves működést kedvezményekkel kellene ösztönözni.
Végül elengedhetetlen az egységes, régiós szintű döntéshozatal megteremtése. Egy független, ökológusokból és más szakemberekből álló, valódi döntési jogosítványokkal – akár vétójoggal – rendelkező testület biztosíthatná, hogy a Balaton hosszú távú ökológiai érdekei felülírhassák a rövid távú fejlesztési szempontokat.
A politika és a gazdasági szereplők gyakran rövid távú érdekek mentén hoznak döntéseket. Mi vagy ki kényszerítheti ki a valódi változást?
Négy olyan tényezőt látok, amely képes lehet megtörni ezt a rövid távú gondolkodást.
Az első egy súlyos ökológiai válság. Ha egymást követő években az alacsony vízszint és az algásodás, valamint a hőkupola jelensége miatt fürdési tilalmat kellene elrendelni, a térség pedig élhetetlenné válik, annak következményeit már semmilyen kommunikációval nem lehetne elfedni.
A második a gazdasági érdekek átrendeződése. Amikor a nagybefektetők szembesülnek azzal, hogy az ökológiai problémák miatt milliárdos értékű ingatlanjaik és kikötőik veszítenek az értékükből, a gazdasági lobbi érdekei és ezzel együtt az iránya is gyorsan megváltozhat.
A harmadik az uniós és nemzetközi szabályozásból fakadó nyomás. Az EU víz-keretirányelvének és a természet helyreállításáról szóló rendeletnek (Nature Restoration Law) a betartatása, valamint az esetleges bírságok és forrásmegvonások szintén kikényszeríthetik a szükséges intézkedéseket.
Végül egyre nagyobb szerepe lehet a helyi közösségek és a választók ellenállásának. A szabadstrandok elvesztése, a part menti területek beépítése és a fakivágások miatti lakossági felháborodás idővel olyan politikai kockázattá válhat, amelyet a döntéshozók sem hagyhatnak figyelmen kívül.
Hogyan foglalható össze mindez közgazdasági szempontból?
Közgazdasági értelemben a piaci és kormányzati kudarcok szinte tankönyvi példájával állunk szemben. Egyszerre érvényesül a közlegelők tragédiája, amikor minden szereplő a saját hasznát igyekszik maximalizálni, miközben az ezzel járó költségeket a közösség viseli, és a negatív externáliák problémája, amikor a beruházások profitja magánkézbe kerül, a környezetkárosítás következményeit viszont a társadalom fizeti meg.
Ehhez társul a rövid távú gondolkodás, amelyben a négyéves választási ciklusokhoz képest a 2050-re várható károk súlya elenyészőnek tűnik. Végül pedig ott van a „fogolydilemma” is: a térség mintegy 180 önkormányzata külön-külön hozza meg döntéseit, miközben a hosszú távú érdekek összehangolt fellépést kívánnának.
Ha a jelenlegi folyamatokat vetítjük előre, milyen forgatókönyvek rajzolódnak ki a Balaton számára 2050-re?
Két, egymástól gyökeresen eltérő jövőkép képzelhető el.
A negatív forgatókönyv egy kiszáradó szellemüdülőhely képét vetíti előre. Ha minden a jelenlegi mederben halad, 2035–2040-re a tartósan alacsony vízszint, a víz felmelegedése és a baktériumok elszaporodása miatt összeomolhat a nyári tömegturizmus.
Az ingatlanpiaci fellendülés véget érhet, a luxusapartmanok elértéktelenedhetnek, a jachtok megfeneklenek, a Balaton pedig fokozatosan egy ökológiailag leromlott, időszakosan kiszáradó tó képét öltheti.
A pozitív forgatókönyv ezzel szemben egy megújult közép-európai bioszférarégiót vázol fel. Ebben a jövőképben a víz megőrzése kiemelt gazdasági és társadalmi értékké válik, a part mentén egy széles, szabadon átjárható zöldövezet húzódik, a turisztikai forgalom pedig jóval egyenletesebben oszlik el az év tizenkét hónapjában.
A közlekedés gerincét elektromos hajók és kötöttpályás megoldások adják, a Balaton pedig egy nemzetközileg elismert, reziliens éghajlati menedékké válik.
A két forgatókönyv közötti különbséget azonban nem elsősorban a rendelkezésre álló pénz vagy technológia határozza meg, hanem az időzítés. A rendszerszintű alkalmazkodást most kell elkezdeni, mielőtt olyan ökológiai fordulópontokat érünk el, ahonnan már nincs visszaút.
KAPCSOLÓDÓ
A Kék Balaton lett 2026-ban a Balaton sütije
A díjakat október 11-én, a badacsonyi FügeFeszten adták át.
