A Felső-Tisza-vidéken lépten-nyomon csodálatos kis falvak tárulnak elénk, amelyek nemcsak évszázados épített örökségükkel, hanem lelki kisugárzásukkal is magukkal ragadják az ide látogatókat. Mindez nem csupán múltidézés, hanem élő kultúra, amit most mi is megtapasztalhattunk a Tiszántúli Református Egyházkerület szervezésében.

A térséget a legjobb két keréken felfedezni, a Beregi kör nem véletlenül nyerte el 2024-ben az Év Kerékpárútja címet. A 67 kilométeres útvonal szinte végig a forgalomtól elzárt, aszfaltozott árvízvédelmi töltéseken vezet, tekerés közben gyönyörködhetünk a folyó látványában, az úton végig táblák mutatják a jó irányt, így családok számára is ideális választás. A régióban a Beregi kör azonban csak a kezdet: kevesen tudják, hogy a Felső-Tisza-vidék Magyarország egyik leghosszabb és legösszefüggőbb kerékpáros hálózatával büszkélkedhet, amely többnapos, tematikus túrák összeállítására is lehetőséget ad. 

A túrákhoz kiváló kiindulópont Tivadar, azon belül is a Ház az Élő Vízhez Ifjúsági Üdülőközpont. A két egységből álló szálláshely 2-4-6-8 fős szobákat kínál a vendégek számára, legyenek akár egyéni vendégek, akár iskolás csoportok. A helyszínen a Középkori Templomok Útja Egyesület jóvoltából kerékpár is kölcsönözhető, ráadásul azt a régió számos településére ki tudják szállítani, bárhol legyen is a szállásunk.  

Virágos templomfalak, mosolygó szentek, szoknyás haranglábak

Csapatunk is Tivadarban pattant biciklire és indult el első úti célunk, Tarpa felé. Itt található Magyarország egyetlen, eredeti helyén megőrzött szárazmalma, de a kis falu igazi különlegessége a református temploma. Az épület tornya több mint 45 méter magas, bent pedig a 15. században festett színes falképekkel lepi meg a belépőt. A térségben sok esetben annak köszönhetően maradhattak meg a középkori freskók, mert a reformáció idején fehérre vakolták a falakat, ezáltal akaratlanul is konzerválták a festményeket. 

Érdemes felbiciklizni a tarpai Nagy-hegyre is – ugyan 154 méteres magasságával túlzónak érezhetjük az elnevezést, azonban a domb kifejezés sem lenne megfelelő egy több millió éves vulkáni maradványra. Annak ellenére, hogy csak 60 méterrel emelkedik a Beregi-sík fölé, tetejéről csodálatos kilátás tárult elénk, a tiszta időben a Kárpátok vonulatáig is elláttunk.

Tovább tekerve érdemes megállni Márokpapi református templománál, melynek különlegessége, hogy külső homlokzatát színes, virágos festés díszíti. Itt is fellelhetjük a térség templomainak egyfajta védjegyévé vált haranglábat. Ezeket a történelmi kényszer szülte: a protestáns felekezetek ugyanis korlátozott építkezési jogokkal rendelkeztek a Habsburg-uralom alatt, több esetben megtiltották számukra, hogy templomaikat kőtoronnyal lássák el, így a reformátusok különálló faépítménybe helyezték el a harangokat. A „szoknyás”, sisakos faóriások évszázadok óta figyelik a vidéket, egykor a felcsapó tűzre vagy a közelgő ellenségre figyelmeztették a falvak lakosságát. 

Csarodán található a Középkori templomok útja látogatóközpont, amely kiváló helyszínnek bizonyult a feltöltődéshez túránk során. A központban megtekinthető kiállítás segít megérteni azokat a művészettörténeti összefüggéseket, amelyek egységessé és egyedivé teszik a térség egyházi örökségét. 

A csarodai református templom kétségtelenül a régió egyik legismertebb és legkedveltebb építészeti gyöngyszeme. Az Árpád-kori eredetű építmény különlegességét a mosolygó szentek freskói adják, azonban a fehér falakra festett színes, életfás motívumok és a rózsákkal díszített kazettás mennyezet mind-mind szemet gyönyörködtetőek. Az otthonosságág érzetét erősíti a templomban elhelyezett számos beregi keresztszemes terítőt, ezt a hímzésfajtát hungarikumnak nyilvánították.

A nap végére megérkeztünk a Tákosra, ahol a „mezítlábas Notre-Dame”-ként is emlegetett templomba tértünk be. Bár az épület falai sárból és fából készültek, szószéke egy malomkőre épült – a helyi mester, Asztalos Lándor Ferenc által készített, gazdagon díszített kazettás mennyezet és a faragott padok minden kétséget eloszlatnak a találó elnevezést illetően. 

Indulnak a kerékpáros zarándoklatok

A templomokban a freskók, a kazettás mennyezetek, a festett Mózes-székek és a fából faragott karzatok egységes, mégis változatos képet mutatnak. A 2009-ben létrejött Középkori templomok útja tematikus útvonal több mint 60 templomot fűz össze Magyarországon és Kárpátalján, ezeknek mi csak néhány képviselőjét láthattuk a túránkon. Az eredetileg világi kezdeményezésként indult programban a református egyház külső partnerből fokozatosan vált főszereplővé és aktív szerepet vállalt a templomok műemléki helyreállításában – tudtuk meg Deák Attilától, a Tiszántúli Református Egyházkerület fejlesztési csoportvezetőjétől. Hozzátette, az épített örökség mellett a régió egyedi turisztikai kínálatát erősíti a természetközeliség, a helyi gasztronómia és az aktív turizmus is. 

A kerékpározás mellett a vízi turizmus is jelentős, hiszen a Felső-Tiszán és a békés Öreg-Túr folyón szervezett vadregényes evezős túrák a kezdők számára is élményteli programot kínálnak.

A bringás és vízi túrákkal tarkított táborokon túl az örökségtúrák, valamint a jelenleg tesztfázisban lévő Offertur kerékpáros zarándoklat is a régió spirituális és természeti értékeit mutatja be. A szervezők célja, hogy 2026-tól hivatalosan is elinduljon ez az új típusú zarándokprogram, amely egyéni és csoportos formában is elérhető lesz. Az Offertour során a kerékpározás mellett a résztvevők templomokat érintenek, a vezetett elmélkedések, imádságok során pedig a belső elcsendesedés is teret kap majd – mondta el Rácz Róbert, a kerékpáros zarándoklat lelki vezetője.

Esténket Beregdarócon töltöttük el, a Hét Csillag üdülő és Konferencia Központban, ahol igazi helyi gasztronómiai élményben volt részünk: kötött tésztaleves, töltött káposzta és szatmári szilvalekváros fánk került az asztalra, mindezt pedig a tarpai Delelő Családi Pincészet borai koronázták meg.

A református örökség fővárosa: Debrecen

Másnap reggel útnak indultunk Debrecenbe, hogy betekintést nyerjünk a „kálvinista Róma” örökségébe. Elsőként a Debreceni Református Kollégiumba látogattunk el, amely 1538 óta áll jelenlegi helyén és a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb helyszíne. 

Az Oratórium és a Nagykönyvtár mellett érdemes betérni múzeumába is, ahol többek között a diákokból álló tűzoltóság történetét is megismerhetjük. 

A városban járva természetesen kihagyhatatlan a Debreceni Református Nagytemplom, ahol különleges műsorban volt részünk: Csorba Gergő orgonaművész előadásában Bach C-Dúr prelúdiuma mellett felzendült a Karib-tenger kalózainak főcímdala is. Ha megéheznénk, térjünk be a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóba megkóstolni a hely különlegességét, a csokis-szilvalekváros Szabó Magda-süteményt. Feltétlenül érdemes megmászni a Debreceni Kistemplom tornyának többszázéves falépcsőit is, fentről ugyanis az egész várost be lehet látni.

Programunkat egy ínycsiklandó ebéd koronázta meg a Csokonai Étteremben, ahol a hely specialitásaiból összeállított menü (Csokonai leves, mangalicapofa körömpörkölt juhtúrós burgonyagombóccal és „mi krémesünk” desszert) méltó lezárása volt debreceni látogatásunknak. A két napos túra kiválóan példázta, hogyan kapcsolódhat össze a szellemi, vallási örökség a mai turisztikai élményekkel.

(Nyitókép: Kerékpárosok a tákosi református templom előtt / Fotó: Csutkai Csaba)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!