Október közepén egyhetes utazásra indultunk Észak-Spanyolországba, hogy felfedezzük három legvonzóbb régióját: Baszkföldet, La Rioját és Kantábriát, ahol a művészet, a természet, a gasztronómia és a hagyományok összefonódnak.
Az utazás apropóját a Wizz Air októberben induló Budapest–Bilbao járata adta, amely mostantól heti kétszer (hétfőnként és péntekenként) közvetlen összeköttetést biztosít Magyarország és Észak-Spanyolország között, így ez a kevésbé ismert spanyol terület is könnyen elérhetővé válik országunkból.
Bilbao: iparvárosból kulturális központ
Utazásunk Bilbaóban kezdődött, a város átalakulását Európa egyik legnagyobb sikertörténeteként emlegetik. Bilbao egykor ugyanis igazi ipari centrum volt, a mai városközpontban gyárak, daruk álltak, a baszk építészet remekeit pedig korom borította.
A gazdaság nehézségek miatt azonban az ipar az 1980-as évekre hanyatlásnak indult, a városvezetők pedig elhatározták, hogy az ipari emlékek romjain, a művészet segítségével új várost építenek. Az átalakulás egyik motorja a Guggenheim Múzeum felépítése és 1997-es megnyitása volt.
A Frank Gehry építész tervei alapján készült, titánlemezekkel borított, hatalmas épület ma teljesen meghatározza Bilbao látképét, különleges elhelyezkedésének köszönhetően összeköti a város alsóbb, folyóparti területeit a magasabban fekvő lakónegyedekkel.
A 33 ezer fémlemez nemcsak a vizet, de a napsugarakat is visszatükrözi, minden évszakban és napszakban más-más fényben mutatja a települést. A termekben nemzetközi kortárs művészeti gyűjtemény kapott helyet, a bejáratnál pedig többek között Jeff Koons Puppy című műve látható. A hatalmas, virágokból kirakott kutyaszobor évente kétszer cserél „bundát,” mi októberben éppen legszebb pompájában, őszi növényekkel borítva láthattuk.
A város szíve mégis a Casco Viejo, vagyis az óváros, melyet hét középkori utca, az úgynevezett Las Siete Calles alkot. Itt található a La Ribera piac, Európa legnagyobb fedett élelmiszerpiaca. A várostól nem messze áll a Vizcaya-híd (vagy más néven a Portugalete függőhíd), mely Alberto de Palacio tervei alapján épült meg 1893-ban, ma pedig az UNESCO világörökségének része.
A látványos függőhídon egy magasra függesztett gondola szállítja az embereket és járműveket a két part között.
A bátrabbak a lift segítségével a híd tetejére is felmehetnek és átsétálhatnak a másik oldalra, 45 méter magasságban. Innen egészen csodálatos kilátás nyílik a Vizkaya-öbölre.
A baszk gasztronómia remekeit az esti pintxo túrán kóstoltuk meg. Jellemző, hogy az itteni, apró bárok pultjain különleges, apró szendvicsek sorakoznak. Kiemelkedő volt az El Globo bárban a híres txangurro pintxo, melyre sült rákos pasztát kennek, de érdemes megkóstolni a vegetáriánus változatát is, krumplis-szarvasgombás krémmel. Az apró falatokat txakolival, Baszkföld méltán híres fehérborával öblítik le az itt élők. A legtöbb pintxos bár olyan apró, hogy a helyiek és a turisták az utcán, beszélgetés közben fogyasztják el a falatokat.
Ahol a Trónok harca találkozik a történelemmel
Másnap reggel Baszkföld partjai felé, az Atlanti-óceánhoz indultunk, hogy megnézzük San Juan de Gaztelugatxe szigetét és a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt kolostort. A legenda szerint, aki háromszor megkongatja a templom harangját, szerencsés lesz. Az épület megközelítése azonban nem egyszerű: több mint 1,2 kilométeres távot kell megtenni, 35 százalékos szintkülönbséget leküzdve. A szigetre ugyanis egy keskeny, hosszú kőhíd vezet, mely után 241 lépcső vár még ránk.
A látvány azonban minden fáradtságot megér, nem véletlenül választották a helyszínt a Trónok Harca sorozat készítői a Targaryen család székhelyének (Sárkánykő)!
Gaztelugatxétől Bermeóba utaztunk, az apró halászfalu ma is híres tonhal- illetve szardellakonzervjeiről. Part menti útvonalunk következő állomása Gernika volt, a várost 1937-ben, a spanyol polgárháború idején a német Luftwaffe szinte a földig bombázta.
A tragédia ihlette Pablo Picasso ikonikus festményét, a Guernicát, mely ma a madridi Reina Sofia múzeumban tekinthető meg, mozaikcsempéből kirakott mása azonban Gernikát díszíti.
Fontos, történelmi jelentőségű épület a városban az Assembly House, a baszk nép egyik legrégibb parlamentje. Udvarán a Gernika tölgyfája, a baszk ellenállás és szabadság szimbóluma áll.
La Rioja: bor és örökség
La Rioja felé tartva egyre több szőlőültetvény mellett suhantunk el. Spanyolország leghíresebb borvidékén többszáz borászat (bodega) várja a rioja borok kedvelőit. Az 1987-ben alapított Roda borászatban ma húsz szőlőültetvényről kézzel szedik a szőlőt.
Minden évben csak a legjobbakat dolgozzák fel a legmodernebb technológiák segítségével, a bort pedig francia tölgyfahordókban érlelik, mielőtt a palackokba töltik.
A látogatást négy bor kóstolásával zártuk.
Délután San Millán de la Cogolla felé vettük az irányt. A hegyi faluban álló Yuso kolostor az UNESCO világörökség része és a spanyol nyelv bölcsője: a 10. században a kolostor szerzetesei által a latin szövegek mellé írt margóbejegyzések (a Glosas Emilianenses) az első írásos szavak kasztíliai és baszk nyelven.
Az éjszakát a Hotel Finca de los Arandinos szállodájában és borászatában töltöttük, a szőlőültetvények között. Másnap meglátogattuk a Vivanco Borászati Múzeumot Brionesben, amely a világ egyik legnagyobb borászati múzeuma.
Az ókori amforáktól és egyiptomi leletektől kezdve Pablo Picasso és Joan Miró borral kapcsolatos műalkotásaiig minden, a borhoz kapcsolódó műtárgy megtalálható itt, de az alagsorban a bor helyi és globális történetéről is többet megtudhattunk.
A múzeum szőlőültetvényekre néző étteremében elfogyasztott remek ebéd után ismét észak felé vettük az irányt, Kantábria felé.
Őskori barlangok, hegyek és az óceán között
Kantábriában töltött első napunkon, az Altamira Múzeumban megcsodálhattuk a világ talán leghíresebb paleolit barlangfestményeinek pontos másolatait. A vas-oxiddal és szénnel festett bölényeket, szarvasokat és lovakat nagyjából 35 ezer évvel ezelőtt mázolták a barlang falára. Az Altamirát 1879-ben felfedezte fel Marcelino Sanz de Sautuola és kislánya, elsőként a régióban található barlangok közül.
Az unikális helyszín mindössze 5 olyan látogatót fogad hetente, akik több évtizede jelentkeztek egy már lezárt várólistára!
Hogy ne maradjon ki az igazi paleolit művészet megismerése, utolsó napunkon ellátogattunk az El Castillo-barlangba is, mely nyitva áll a látogatók előtt. Az El Castillo szintén UNESCO világörökségi helyszín, mely az állatminták helyett a 78 darab piros kézlenyomatról híres. Itt találták még egy mellékbarlangban a környék legősibb alkotását is. A vörös pontokból álló mű közel 41000 évvel ezelőtt született!
Következő állomásunkat, Santillana del Mar városát gyakran „a három hazugság városának” nevezik, mondván, nem szent (santi), nem sík (llana), és nem is tengerparti (mar). A középkori városkában nagyon szépen megőrizték az épületeket, a macskaköves utcákra pedig csak gyalogosan lehet belépni. Érdemes megnézni a román stílusú Santa Juliana kolostortemplomot is, mely egyébként az El Camino északi útvonalának egyik állomása.
Utunkat Potesben folytattuk, a hegyvidéki várost a Picos de Europa, Spanyolország első nemzeti parkjának kapujaként emlegetik. A kisvárosnak szaggatott mészkőcsúcsok és a középkori épületek adnak különleges hangulatot. A napot Comillasban, az El Capricho de Gaudí megtekintésével zártuk.
A keleties csempékkel, több mint hatezer kerámia napraforgóval és zenei motívumokkal díszített villa egyike a kevés Gaudí épületnek, amelyek Katalónián kívül található.
A házat 1883 és 1885 között építették a gazdag indianó ügyvéd, Máximo Díaz de Quijano számára. Az évek során El Caprichonak több tulajdonosa volt, gyakran elhanyagolták, az 1970-es években egy sikertelen kísérletet tettek arra is, hogy kőről-kőre áthelyezzék Gaudí szülőhelyére, Reusba. Étteremként is működött egy ideig, 2009 óta pedig múzeumként áll nyitva az érdeklődők előtt.
Másnap reggel a Cabárceno Természetvédelmi Parkba látogattunk el. Az egyedülálló szabadtéri rezervátum helyén korábban vasbánya volt, a több mint 750 hektáros területen azonban 1989 óta több mint 100 állatfaj él félig szabadon.
A park nem hagyományos állatkert, de nem is vadrezervátum, hanem a kettő ötvözete. A hatalmas kifutók között a látogatók autókkal közlekedhetnek, majd kiszállva megcsodálhatják az állatokat - amennyiben ezt ők is szeretnék.
A létesítmény a medvékre specializálódott, általában 70-80 egyed él itt: amennyiben a környező régiókban szükség van a vadállomány frissítésére, innen kérnek egy-egy példányt. Láthatunk elefántokat (melyeknek szaporításában európai szinten is úttörőknek számítanak), orrszarvúkat, tigriseket, vízilovakat és zsiráfokat, és rengeteg őshonos állatot is természetes környezetében, sok őz például a nyitás után tért vissza a területre. A parkot két felvonó teszi még különlegesebbé: hat kilométeres útvonaluk az elefántok és a medvék területe fölött halad, madártávlatból mutatva az állatok életét.
Délután Santander városát fedeztük fel. Megnéztük többek között a Palacio de la Magdalena-t, amely egykor a királyi nyári rezidencia volt, a Santander Bank régi központját, a Centro Botín-t, a Renzo Piano által tervezett, ultramodern művészeti központot, illetve a belvárosi piacot, melyben ma bárok és éttermek sorakoznak.
Santanderben a Rhin Garden Hotelben szálltunk meg. Az elegáns és modern butikhotel a kedvelt El Sardinero strand közelében található. A 26 szobás, medencés hotelt tavaly teljes körűen felújították, ma már a kortárs dizájnt ötvözi a klasszikus kényelemmel és a fenntarthatósággal. A szobákban a legmodernebb technológia biztosítja a vendégek kényelmét, a étterem kantabriai finomságokat kínál. A szálloda népszerűségét mutatja, hogy hamarosan ismét bővül két új épülettel.
Utazásunkat a Rhin Garden Hotel tulajdonosaihoz tartozó másik hotelben, a 133 szobás, két épülettel rendelkező Gran Hotel Balneario de Puente Viesgo-ban zártuk. Ebéd előtt kipróbálhattuk a szálloda két termálfürdőjét - ezen a helyen már a 18. század óta várja az ásványi anyagokban gazdag víz a gyógyulni vágyókat. Míg az egyik fürdő klasszikus termálmedencékkel, melegvizes kinti jakuzzival és szaunával rendelkezik, a másikban a kantábriai barlangok másában kapcsolódhatunk ki, miközben a paleolit barlangrajzokat is megcsodálhatjuk.
Köszönjük a meghívást és a vendéglátást a Spanyol Idegenforgalmi Hivatalnak (Turespana), a Bilbao Turismo-nak, a La Rioja Turismo-nak, a Canturnak és a Wizz Airnek!
(Fotók: turizmus.com, 123rf.com)
KAPCSOLÓDÓ
Világörökségek és idilli falvak mellett robog végig a spanyol luxusvonat
Az Al Andalus jövőre kilenc időpontban indul Sevillából Madridba.
