A térség felfedezéséhez ideális kiindulópont a középkorban a rézbányászat révén meggazdagodott, gyönyörűen felújított történelmi városközponttal büszkélkedő Besztercebánya, ahová alig háromórás buszozás után lehet eljutni Budapestről. 

A városban ekkor nem sok időt töltöttünk, mert indultunk a tanulmányút első állomására, Breznóbányára. Az egykori bányászváros számtalan látnivalója közül mi a városi tornyot kerestük fel, amely büszkén magasodik a főtéren. 

Az 1830-ban épült torony őrházként és harangtoronyként szolgált, a harangot mi is megkongathatjuk, ha felmászunk a szűk lépcsőkön a lefelsőbb szintre, közben ámulhatunk egyet a kilátáson, ahol az egykor itt élt harangozó családjának mindennapjai is megelevenednek.

Aston Martin, Porsche, Maserati

Breznóbánya túlsó végén egy ötemeletes épületben a közelmúlt történelme elevenedik meg a gépkocsimúzeumban. Kelet-Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye számára ideális helyszín az egykori darugyár épülete. A Double Red Cars Museumban legendás autótípusok szépen restaurált példányai sorakoznak, van itt Aston Martin, Maserati, Rolls-Royce, Porsche és számos kisszériás, a laikusok számára teljesen ismeretlen, ám annál izgalmasabban kinéző példány. Akit elragad a benzingőz, az meg is szállhat a múzeum épületében kialakított szállodában.

Elektromos bringával hegyen-völgyön át

Túl sokáig nem időztünk a hangulatos kisvárosban, mivel elektromos kerékpárjainak már vártak minket a közelben, a Murányi-fennsík (Muránska planina) Nemzeti Park egyik völgyében meghúzódó Zbojská panzióban. Miután nyeregbe pattantunk, még kellett némi idő, mire hozzászoktunk az e-bike használatához, később már rutinosan váltottunk a láb- és tüdőkímélő rásegítési fokozatok, illetve a fogaskerekek között. Árnyas erdőkön át, murvás úton vezetett az utunk a Chlipavica-nyereghez, ahol igazi hegyvidéki idill közepébe csöppentünk. 

Az itt működő parasztgazdaság magasfüvű rétjein boldog tehenek, birkák és lovak legelésztek, a farm gazdáig pedig minden földi jóval megrakott tálcákkal fogadták ekkorra már jócskán megéhezett csapatunkat. Képtelenség volt ellenállni a birkatúróból készült körözöttnek, a fonott, füstölt sajtoknak és a sonkaféléknek, pedig a frissen készült fogások – a gombaleves, a túrós derelye és lapcsánka – csak ezután érkeztek. Ebéd közben Szlovákia legnagyobb kakukkos órájának műsorát élvezhettük. A farmon kedvező áron szállást is foglalhatunk.

A nyeregből egy meredekebb útvonalon jutottunk el kiindulóhelyünkre, a merészebbek közben kipróbálhatták, milyen érzés száguldani lefelé az elektromos bringával. Napunk a közeli Telgárton (régi magyar neve Garamfő) ért véget a rendszerváltozás után legelsőként megnyitott szlovákiai „maszek” panzióban. A Penzión u Hanky családi vállalkozásban működik azóta is, náluk a minőségi szolgáltatás barátságos kiszolgálással párosul. 

A takaros falu határában sípálya is található, a település fő attrakciója pedig a látványos vasúti viadukt, amely az első boltíves vasbetonból készült híd volt a mai Szlovákia területén. A hídban és a sípálya látványában egyszerre gyönyörködhetünk a dizájnos Depo Telgárt kávézóból, amelyet egy kiszuperált vasúti kocsi átalakításával hoztak létre.

Fejlámpával Európa leghosszabb bringás alagútjában

A rövid kávé- és fotószünet után dél felé vettük az irányt, hogy átérve a Gömöri régióba, végigmenjünk Európa leghosszabb, illetve a világ harmadik leghosszabb kerékpáros alagútján. A 2400 méter hosszú nagyszabosi alagutat 1941 és 1944 között építették vasúti szerelvények számára, de vonatok végül sosem közlekedtek rajta. Az alagút népszerű célpont az extrém kerékpárosok körében, aki ide készül, mindenképpen vigyen magával fejlámpát és sisakot is, és nem árt az óvatosság a koromsötet, murvás alagútban, amely meglehetősen széles, de a közepén egy mély, betonozott vízelvezető árok húzódik, amibe jobb nem belekormányozni. 

Az alagúton való átkelés azért is különleges, mivel két régiót köt össze, a túlsó vége már Kassához tartozik. Ráadásul az alagút által átvágott hegy két oldalán eltérő lehet az időjárás is: míg a kiindulási ponton hétágra sütött a nap, a túlsó végén nyári zápor fogadott minket.

Omladozó kastélyból különleges szálláshely

A kiadós bringatúra után kulturális látnivalók feldezésével folytatódott a program. Igazán elfeledett, szinte érintetlen vidék a szintén Gömörhöz tartozó Jolsva és környéke. Az álmos kisváros központjának lepusztultságukban is szépséges épületei közül kiemelkedik a Coburg kastély, amelyet eredetileg 1796–1801 között Koháry András helyi földbirtokos építtetett klasszicista stílusban. A kétszintes épületet egy régebbi, a 16. század közepéről származó reneszánsz épülethez építették hozzá. A

 később a Coburg-dinasztia bolgár királyi ágához került, lepusztultságában is lenyűgöző műemlék jelenleg átépítés alatt áll, de egyes részei megtekinthetők, mi több, még minden igényt kielégítő szállás is foglalható a tégláig levert faluépületben. Nem mindennapi élmény lehet itt tölteni egy éjszakát.

Gótikus csoda a falu szélén

Jolsva közelében számos gótikus templomot is találunk, amelyek közül mi a hizsnyóit néztük meg, ahol vegyes házasságból származó helyi idegenvezetőnk magyarul magyarázta el a csodálatos szépségű templom freskóival kapcsolatos tudnivalókat. Akit érdekel a gótika, Gömörben és Kishontban tizenkét olyan templomot talál, amelyek mindegyike Európai Örökség címet kapott gótikus falfestményei miatt. A templom melletti, százévesnél is idősebb cseresznyefa árnyékéból nem akarózott elindulni, főleg mikor megtudtuk, hogy a legenda szerint a templomból alagút vezet a legközelebbi hegycsúcson található várhoz. 

Ürgék és egyéb állatfajták

A kulturális látnivalók után ürgék nyomába eredtünk. Futni azért nem kellett, mert úton-útfélen felbukkantak az aranyos rágcsálók a Murány-fennsík területén található hatalmas réten. Mint megtudtuk, a legnagyobb szlovákiai ürgetelep első lakóit a poprádi repülőtér futópályájának építésekor telepítették erre a vidékre, és mivel akkor még nem volt itt természetes ellenségük, hihetetlenül elszaporodtak. Ráadásul hozzászoktak az ember közelségéhez, ezért nem félnek, mi több, egy falat almáért vagy sárgarépáért szívesen pózolnak. Az ürgetelepen akár órákat is el lehet tölteni, aki másfajta állatokat – búbos tyúk, láma, strucc – is látna, az átsétálhat az út túloldalán fekvő állatparkba, ahol szállás is bérelhető a kérődzők tőszomszédságában.

Vár a 700 éves hársfa árnyékában

Túránk másnap a Besztercebánya közelében fekvő Zólyomlipcsei (Slovenská Ľupča) várban folytatódott. A Magas-Tátra felé vezető főútról is szembetűnő, impozáns erődítmény egy magaslaton fekszik. Szlovákia egyik legépebben megmaradt várának történelme a 13. századba nyúlik vissza. A vár évszázadokon át a magyar királynők hozományához tartozott, majd 1620-ban a Széchy család birtokává vált, Wesselényi nádor pedig Széchy Máriával kötött házassága által nászajándékként megszerezte azt. Az épületben múzeumot rendeztek be, az udvarán mindenképpen keressük fel Szlovákia legidősebb védett fáját, Mátyás király 700 évesnek mondott hársfáját.

Pumpáltunk pályán, hegyoldalban és lucfenyők között

Bringás programunk fénypontját az Alacsony-Tátra és a Fátra találkozásánál fekvő Donovalyban értük el, ahol a hivatalos átadás előtt próbálhattuk ki az egyre inkább a síelés mellett a négy évszakos turizmusra berendezkedő Fun Arena új pumpapályáját – gyengébbek kedvéért: bukkanókkal és döntött kanyarokkal megtűzdelt, profin kialakított, zárt kerékpáros ügyességi pálya, amelyen a profik akár tekerés nélkül le tudnak gurulni, csupáncsak a saját testükkel, „pumpálva” út közben. 

Miután szakavatott vezetőnk egyesével eligazított mindenkit a helyes fékezési és kanyarvételi technikákat illetően a tesztpályán, terepen is kipróbálhattuk tudományunkat a domboldalban kialakított egyik útvonalon. A szemerkélő esőben annyira élveztük a két keréken való száguldozást, hogy volt, aki tízszer is végigment a murvás pályán. Ráadásként tettünk egy próbát az erdőben, évszázados fák között kialakított látványos útvonalon is. 

A program legvégén a szintén vadonatúj kétszemélyes óriáshintát is kipróbáltuk, amelynek utasai rövid, lélegzetelállító szabadesés után hatalmas ívben lendülhetnek újra a magasba. 

Az aktív nap után az üdülőközpontban működő sörfőzde titkos receptjeivel és különleges italaival sikerült közelebbi ismeretséget kötnünk.

A völgy, ahol megállt az idő

Utunk végén még tettünk egy rövid kitérőt a magas hegyek között csendesen megbúvó Úrvölgy (Špania Dolina) településen. A mesés fekvésű egykori bányászváros máig megőrizte korabeli hangulatát. Érdemes egy sétát tenni a csendes utcákon, a szigorú helyi rendelet értelmében a történelmi városmagban korhű módon kell minden házat felújítani, ezért olyan érzésünk támad séta közben, mintha megállt volna az idő. A jól kitáblázott sétaút elvezet egy egykori tárna előtt, láthatjuk, milyen körülmények között bányászták a sok száz évvel ezelőtt idetelepített, a speciális munka miatt alacsony termetű német bányászok a rézércet. 

A kőzet megolvasztása után visszamaradt meddőből egy óriási hegy jött létre a városka fölött, amelyre felmászva tökéletes panorámát élvezhetünk, közepén a település impozáns templomával. A főtéren található régi iskolában minimúzeumot rendeztek be, itt azt is kipróbálhatjuk, milyen volt száz évvel ezelőtt libatollal írni.

A térség látnivalóit még hosszasan lehetne sorolni, az biztos, hogy az is talál felfedeznivalót, aki már többször is járt errefelé.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!