Opatija örök ikonja, a Hotel Kvarner idén új fejezetet nyitott: teljesen megújult a panorámás terasz, új kulináris koncepcióval indult az Isadora étterem, és új arculatot kapott a medencerész is. Néhány napra a Liburnia Hotels & Villas vendégei voltunk, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, mit jelent ma az Adria első szállodájában megszállni.
Van, hogy egy úti cél már a megérkezés pillanatában elárulja magát. Ahogy a kocsi lekanyarodott a tengerparti útra, és a fenyők között felsejlett a Hotel Kvarner klasszicista homlokzata, világossá vált, miért hívták annak idején Opatiját az „Adria gyöngyének”. A város a századfordulón a Monarchia egyik legelegánsabb fürdőhelye volt – ide járt Ferenc József, itt sétált a bécsi és a pesti úri közönség a Lungomare tengerparti sétányán –, és ebből a hangulatból máig őrződött valami a levegőben. Valami eleven folytonosság: mintha a hely sosem felejtette volna el, mire született.
A bejelentkezés után maradt egy kis idő fellélegezni, kibontani a bőröndöt, és először kilépni a teraszra. Alattunk a Kvarner-öböl, a köveken meg-megtörő azúrkék víz, a horizonton Cres és Krk szigetének halványkék vonala. A délutánt a szomszédos Hotel Bellevue teraszán zártuk: késői ebéd, korai vacsora, ahogy a program ígérte – öt óra körül, amikor a nap már lágyabban tűz, és a fény aranyszínűre festi a homlokzatokat. Ilyenkor a legszebb Opatija.
Egy szálloda, amely maga is történelem
A Hotel Kvarner 1884-ben nyitotta meg a kapuit – a Déli Vasút építtette, mindössze néhány hónap alatt –, és ezzel ez lett a Kelet-Adria legelső szállodája. Innen indult el minden: a villák, a parkok, a Lungomare, végső soron maga a modern Opatija. A falak között olyan nevek fordultak meg, mint Ferenc József vagy Isadora Duncan; a legendás táncosnő egyébként a szálloda új éttermének nevét is inspirálta. A szép a történetben, hogy nem üres névválasztás: Duncan a szomszédos Villa Amaliában szállt meg, és a visszaemlékezései szerint az ablaka előtt hajladozó pálmalevelek mozgása ihlette később híres kartartásait. Ha egyszer az ember itt sétál a kertben, pontosan érti, honnan jött az ihlet.
Az idei fejlesztések ezt az örökséget gondosan továbbviszik. A panorámás teraszt teljesen felújították – gazdagabb lett a zöldfelület, korszerűbb a hangulat –, de a lényeg, az adriai kilátás és a tér eredeti karaktere érintetlen maradt. Ez a terasz évtizedek óta nemcsak a szálloda vendégeinek gyűjtőpontja, hanem az opatijai közéleté is, és jó látni, hogy ez a szerep a felújítás után is megmaradt.
Reggel a medencénél, délelőtt a városban
A második nap a medence mellett indult. A tengerre néző, felújított medencetér azok közé a helyek közé tartozik, ahol az ember reggeli kávéval a kezében hajlamos elveszíteni az időérzékét: egyik oldalon a klasszicista oszlopsor, másik oldalon a nyílt víz, közöttük néhány matróna méretű fenyő, amely árnyékot vet a nyugágyakra. Nehéz szívvel álltam fel, de a program hívott.
Találkoztunk az idegenvezetőnkkel a recepción, és nekivágtunk a városnak. A séta során sétáltunk a Lungomarén, benéztünk a Villa Angiolina parkjába – ez volt az a nyaraló, amellyel az egész opatijai turizmus elkezdődött –, és persze megálltunk Opatija jelképénél, a Sirályos lány szobránál is, amely azóta pózol a sziklán, hogy szinte kötelező vele egy fénykép. Egy óra alatt kényelmesen belefér mindez, mert Opatija emberléptékű: minden fontos hely sétatávolságra van egymástól.
Ezután jött a nap egyik kedvence: a panorámás hajókirándulás a Volosko–Lovran szakaszon. A partot a tengerről nézni egészen más élmény – innen látszik csak igazán, milyen sűrűn simulnak a villák és a szállodák a zöld hegyoldal és a víz közé.
A hajó Lovranban kötött ki, a babérfák városában (a település neve is innen ered), ahol a Hotel Excelsiorban ebédeltünk, épp időben, hogy hazatérés után felkészülhessünk az est fénypontjára.
Az Isadora asztalánál: a Kvarner ízei, kortárs csavarral
A gálavacsorát a Hotel Kvarner megújult teraszán, az Isadora étterem asztalainál tálalták fel, amikor a nap már lemenőben volt az öböl fölött.
Az étterem az egész felújítás lelke: az étlap tudatosan a Kvarner-régió alapanyagaira épül – a friss tenger gyümölcseire éppúgy, mint a szárazföldi hátország terményeire –, kortárs, letisztult tálalásban. Nem az az általános „mediterrán” konyha, amit tíz másik helyen is kapni; itt kifejezetten a helyi ízvilágot akarják megismertetni a vendéggel, fogásról fogásra.
És ez működik. Nálam az a pillanat volt a fordulópont, amikor rájöttem, hogy már nem is a tányért nézem, hanem a beszélgetést hallgatom magam körül, kezemben a környék egyik borával, miközben a hátam mögött épp kigyulladnak a terasz fényei. A jó vacsora ismérve talán pontosan ez: hogy észrevétlenül átveszi a hely a főszerepet.
Miért érdekes ez a magyar utazónak?
Opatija hagyományosan erős célpont a magyar vendégek körében – közel van, kiszámítható, és van benne az a fajta régi elegancia, amiért nem kell a világ végére utazni. Az elmúlt években a város egyre tudatosabban pozicionálja magát a prémium szegmensben is, és a Kvarner megújulása pontosan ebbe a folyamatba illeszkedik. A Liburnia Hotels & Villas portfóliójában ez a szálloda az a darab, amelynek már a neve és a fekvése is önmagában vonzerő; az idei fejlesztések pedig azt a minőséget erősítik meg, amelyre a magasabb költési hajlandóságú utazó ma egyre inkább igényt tart.
A legszebb az egészben, hogy a megújult terasz és az Isadora Étterem nemcsak a szállóvendégeknek szól. Ezek a terek a tágabb közönség számára is nyitott ajtót jelentenek – belépési pontot a szálloda, és rajta keresztül egész Opatija világába. Mert a Hotel Kvarner nem egyszerűen egy szálloda, ahova az ember este megtér, hanem egy úti cél, amelyet megél.
A szerző a Liburnia Hotels & Villas meghívására, sajtóút keretében járt Opatijában.
(Fotók: Liburnia Hotels & Villas)
KAPCSOLÓDÓ
Megugrottak Horvátország turisztikai bevételei
Az első negyedévben a külföldi turisták 9,2 százalékkal többet költöttek, mint egy évvel korábban.
