„Hadd korogjon csak ragyogjon”, tartja a régi mondás, hiszen bármilyen szegény is volt a matyó, a cifra, hímzett öltözet kötelező ruhadarab volt, még akkor is, ha megkoplalta. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben futott be buszunk a Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál elterülő Matyóföld egyik kis településére, Tardra, ahol matyóruhába öltözött asszonyok fogadtak minket illatos pogácsákkal teli kosarakkal, házi szörppel és pálinkával. A ragyogás stimmel, a korgó gyomor szerencsére a múlté, konstatáltam elégedetten. A leghíresebb matyó hímzőasszony, Kis Jankó Bori is elégedett lenne, ha látná a mai matyó asszonyokat.

Szeretettel hímezve

Tard arról lett híres, hogy itt hoztak létre egy olyan különleges alkotóműhelyt, a Matyódesignt, amelynek egyszerre több küldetése is van. Egyrészt életben tartani az UNESCO szellemi és kulturális örökség listájára is felkerült hagyományt, másrészt újrateremteni azt, szem előtt tartva az egyediséget és a magas színvonalat.

A harmadik cseppet sem kisebb küldetés, amit házigazdánk, Váczi Rozi, a márka kitalálója fogalmazott meg: hidat képezni a régi és az új, a fiatal és az idősebb generáció, a jelen és a múlt között. És az sem mellékes, hogy a matyóhímzéses ruhákat és kiegészítőket előállító cég 45 dolgos kezű helyi asszonynak biztosít munkát.  Ahogy Rozi meséli, minden egyes kézzel hímzett terméküket a tardi dadája és a helyi asszonyok készítik. 

A Matyódesign lelkes asszonycsapata láttán azonnal észrevettük, hogy valódi közösség kovácsolódott itt az évek során, és hogy jobban átérezzük mindennapjaikat, minket is bevontak a hímzés igazi „flow” élményt nyújtó világába. 

Egyszerűnek tűnt a feladat, a rámákban már vártak ránk az előírt matyórózsák, „csupán” ki kellett azokat hímezni. Hiába segítkeztek az asszonyok, a kiszabott idő alatt a csapat egyik tagja sem tudott egy teljes rózsát befejezni. Ezek után már könnyű volt elképzelni, hány óráig, napig vagy hétig készül el egy hatalmas terítő vagy egy hímzett ruha.

A himzőasszonyoktól azt is megtudtuk, hogy a közel 200 éves múltra visszatekintő hímzéskultúra Tardon egy finomabb, visszafogottabb és gyakran keresztszemes technikát képvisel a gazdag, telt színezésű mezőkövesdi hímzéssel szemben.

A tardi templomban díszítésként használt terítők és a plébános miseruhái is ilyen jellegzetes keresztszemes öltéssel lettek hímezve. A templom másik érdekessége, hogy az egyik mennyezeti freskóján a Szent Család mellett matyó népviseletbe öltözött tardiak láthatók.

De nemcsak a hímzésbe, hanem a csigatészta készítésének aprólékos folyamatába is bepillanthattunk, sőt ki is próbálhattuk a csigakészítő fa használatát is. Azonban a tardi asszonyok keze ezúttal is biztosabban mozgott a tészta formázásakor. 

Mint elmondták, régen lakodalmakra több kilónyi levestésztával készültek napokig. Ma már csak kisebb mennyiséget vállalnak, azt is maguknak otthonra, pedig 1 kilónyi ilyen házi tészta akár 6 ezer forintért is elkelne.

Tardi látogatásunkat hamisítatlan falusi ebéd, ízgazdag gulyásleves és mennyei almáspite koronázta meg, de kulturális útravalót is kaptunk a matyóruhába öltözött helyi asszonyoktól a faluház melletti kis színpadon, ahol az éneklésnek és a népi táncnak végül mi is részesei lettünk.

Eger, a barokk gyöngyszem

Eger, ahol már 1004-ben püspökség működött, több látnivalót kínál, mint elsőre gondolnánk. Ha minden nevezetességet és múzeumot meg szeretnénk ismerni, egy hét is kevés lenne rá, de profi idegenvezetőnk, Badacsonyiné Bohus Gabriella bevállalta a kihívást, hogy a csoporttal mindössze néhány óra alatt megismertesse a város esszenciáját. Anekdotákkal gazdagított, szenvedélyes vezetéséből feltárult előttünk a barokk, a termálvizek, az iskolák, a keresztény kultúra, a gazdag történelmi múlt és a borok városának színes arca.

Gabriella szálláshelyünkről, a négycsillagos Hunguest Flórából – a híres Török Fürdő, valamint a Termál- és Strandfürdő szomszédságából – kalauzolt minket a városközpontba, miközben elhaladtunk a Szent József forrás friss vizét kínáló, kupolás ivókút mellett, és szemügyre vettük a legendás Makovecz-épületet, a Bitskey Aladár uszodát is.

A látogató joggal nevezi a várost „barokk gyöngyszemként”, ahol egymást érik a templomok és a műemlékek, a kanyargós, szűk utcákat több száz éves házak szegélyezik, szinte elvarázsolva a köztük sétálókat. 

Végigcsodáltuk a legszebb barokk épületeket, a csillagvizsgáló toronnyal büszkélkedő Líceumot, az Érseki Palotát, amelyben 2016-ban Turisztikai Látogatóközpont nyílt, továbbá a Dobó téren magasodó Minorita templomot.

Túránk fénypontja mégis Eger egyetlen klasszicista épülete, a frissen felújított Bazilika volt, amely nemcsak a város egyik jelképe – az Egri várral egyetemben –, hanem hazánk második legnagyobb székesegyháza is az Esztergomi Bazilika után.

A barokk „túlzásaiból” kifejlődött rokokót éltetik Fazola Henrik 1761-ből származó kovácsoltvas kapui, amelyek minden látogató tiszteletét kivívják, csakúgy, mint a magányos minaret, az egyetlen a Földön, amelynek kereszt díszíti a tetejét. A legenda szerint a török kiűzése után le szerették volna bontani, de azt 400 ökör sem bírta elhúzni, így maradt meg örök mementónak.

Idegenvezetőnk olyan különlegességekre is felhívta figyelmünket, mint az egykori börtönből kialakított Sportmúzeum vagy a közel kétezer relikviát bemutató Beatles Múzeum, amely nemcsak itthon, de Közép-Európában is egyedülálló. Az édesszájúaknak pedig Marcipániát ajánljuk a figyelmébe fő attrakciójával, a barokk szobával, amelyben a padlótól a tapétán át a kályháig minden cukorból készült.

Hagyomány és a modernitás, vagyis FUZIO

Egri városnéző túránk a Csiky Sándor utcában ért véget, itt található Gál Tibor pincészete, a borbarátok egyik kedvelt találkozóhelye, a FUZIO. A különleges épületbe betérve egyből feltűnik, hogy kialakításakor egyesítették a hagyományt és a modernitást, pincebár, étterem, borospince, bikavér múzeum, borbolt és a pincészet irodája is itt található, s mindez Eger belvárosában. 

Mint azt Gál Tibor az 5 tételes borkóstoló során elmondta, hamarosan a pincészet teljes spektruma megtekinthető lesz itt, a belvárosban, miután megnyitják az utca túloldalán található épületüket is. A fiatal borász – aki családjával a 2005-ben elhunyt édesapja örökségét viszi tovább – Munkájáért 2025-ben a szakma legnagyobb elismerését, a Borászok Borásza díjat vehette át. Címkéiken a pincészet logója, a labirintus látható, amely egyszerre utal a város alatt húzódó több száz kilométernyi szövevényes pincerendszerre, a borkészítésre és az emberi útkeresésre.

Gál Tibor mélyen hisz abban, hogy a borvidék jövője az Egri Bikavér, ezt a hitet tükrözi a kostóló zárótétele is, ami egy különleges Bikavér volt. A 2022-es évjáratú S.D. Glória a pincészet egyfajta szellemi zászlaja. Nevében az S.D. a reformáció egyik alapvető teológiai tételének – „Egyedül Istené a dicsőség” – latin megfelelője: Soli Deo Gloria.

A hársfáról elnevezett világhírű lófajta

Másnapi programunkat – ahogy a tardi hímzést is – receptre kellene felírni mindazoknak, akik a túlhajszolt munkából egy kis lelassulásra és békére vágynak. S bár a lovak nem éppen a lassúságukról híresek, mégis a domboldalban felbukkanó lipicai ménes látványa rendkívül nyugtatólag és jótékonyan hat a szemlélőre, főleg, ha meg is simogathatja a gyönyörű állatokat. 

A nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta, a lipicai ménes otthonában, Szilvásváradon érkezésünkkor már készen álltak a fogatok, hogy kikocsikázzunk a főként törzskancákból álló méneshez. 

A fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza, amikor az osztrák császári udvarban döntés született egy hercegi ménes felállításáról a köves, karszt-tetőn fekvő Lipizzán, amely Trieszthez közel található, a szlovén-olasz határ mellett. A falu neve a szlovén „lipa" (hársfa) szóból ered, a lipovec vagy lipizza kifejezések a hársfákkal borított területre utalnak, innen a lófajta elnevezése is.

A tenyésztés a kor divatjának megfelelően spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak olyan mének és kancák után, amelyek megfeleltek a kívánalmaknak, vagyis kiváló, tűrőképes, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovakat kellett kitenyészteni.

Vezetőnk elmondta, a lipicaiak jellemzője, hogy sötéten születnek, és felnőtt korukra világosodnak ki. Elsősorban szürke lovak, de lehet köztük néhány olyan is, amelyik fekete marad, de ez nem zárja ki őket a fajtából, sőt kuriózumnak számít. A kiscsikókat és a kancákat a Ménesudvarban tekinthetjük meg, s miután leválasztják őket a kancákról, elkülönített telephelyekre kerülnek, a serdülő mének például a szintén a Bükkben található Csipkéskútra. 

Azt is megtudtuk, hogy háromévesen – mozgás, küllem és vérmérséklet alapján – úgynevezett tenyésztői bizottság dönti el lovak további sorsát, lehet belőlük fedezőmén, illetve törzskanca, fogatló, de akár lóárverésre is kerülhet. Évente átlagosan 20 ló talál így új gazdát, a ménes közel 300 egyedes állománya – a születések és az árverezések révén – így folyamatosan frissül.

A fajta fenntartását biztosító törzsméneket a Ménistállóban lehet megcsodálni. Az 1860-ban klasszicista stílusban épült őrgrófi istálló emeletén alakították ki az egyedülálló Pluto Lovas Vendégházat, ahol szó szerint nemzetközi hírű lipicai törzsmének felett hajthatjuk álomra fejünket. A másik különlegesség, hogy a grófi istálló egyik termében kapott helyet a lipicai fajtatörténeti múzeum.

A tenyésztésen kívül a ménesgazdaság épít a turizmusra és a lósportra is, az itt nevelkedett lovak elsősorban a fogathajtásbaan érnek el kiváló hazai és nemzetközi sikereket. Kocsikázásunk során behajtottunk a Szilvásváradi LIPICAI Lovasközpont területére is, ahol 2024-ben négyesfogathatjó-világbajnokságot rendeztek, az idei versenynaptárukban számos nemzetközi fogathajtó vagy díjugrató verseny szerepel, köztük az immár hagyományos Nemzeti Vágta is, de a terület ad helyet az évenkénti lóárveréseknek is, valamint más rendezvényeknek, például májusban a nemzetközi kutyakiállításnak vagy nyáron az Íjász Európa-bajnokságnak.

Sok vendéget vonz a ménesgazdaság telephelyén található Hajtókocsi Múzeum is, ahol az egyszerű szekértől kezdve a legdíszesebb hintókig több tucat járművet mutatnak be, és rövidfilm ismerteti meg a nézőt a ménes történetével. De a lovak szerelmeseit ennél is tovább engedik, számos egyedi szolgáltatást – fogathajtó tanfolyam, lovastúra, lovardai lovaglás, amatőr fogathajtás – próbálhatnak ki a látogatásuk alatt.

Túránk végén – miután a Lipicai Étteremben az elmaradhatatlan pisztrángos ebédet elfogyasztottuk – ellátogattunk Szilvásvárad másik nevezetességéhez, a Szalajka-völgy meseszép Fátyol-vízeséséhez. Az alig tízperces kirándulás nem mindennapi volt, egy veterán katonai teherautó (ZIL) platóján tettük meg. Ezt a szolgáltatást is igénybe lehet venni a Lipicai Hotel és Étterem üzemeltetőinél, akik a Rover-túráktól a bográcspartin át a pisztrángsütésig, változatos programkínálattal rukkolnak elő az idelátogató csoportok, baráti társaságok számára.

Nyitókép: turizmus.com/ a Matyódesign egyik himzőasszonya Tardon

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!