A város tele van magyar művészek és politikusok neveit őrző utcákkal és épületekkel. Olyan nevekkel is lehet találkozni, amelyek az átlagos műveltségű magyar állampolgároknak is újat mondanak. De ezen felül is olyan sokan beszélnek, vagy legalább értenek magyarul, hogy nem árt óvatosnak lenni egy-egy megjegyzéssel. 

Persze a város nyüzsgése és számtalan építészeti remeke igazi élményt kínál a világ bármely országából érkező turistáknak. 

De, maradva a magyar szemszögnél, amióta Románia is a schengeni övezet része, s így nem kell hosszadalmas határellenőrzésre várni, az M3-as, majd az M35-ös autópályán Budapestről is kevesebb mint három óra alatt Nagyváradra lehet érni. A magyar–román határtól alig 13 km-re fekvő város történelmi magja gyönyörű szecessziós épületek látványával fogadja a turistát. Az épületek, mi több, paloták döntő többsége a XX. század első éveiben épült, és szerencsére szinte valamennyi gondosan helyreállítva, az eredeti pompájában látható, látogatható. Nagyváradot egyébként 2012-ben Európa 23 legszebb szecessziós városa közé választotta a brüsszeli székhelyű Réseau Art Nouveau Network. 

A szecessziós remekművek szinte mindegyike magyar építészek munkáját dicséri. A legtöbb épület idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmán, Komor Marcell és Jakab Dezső életművének része. 

A város egyik legszebb épülete a színház mellett álló Grand Hotel Astoria, amely Sztarill-palota néven épült 1902-ben. Akkor az emeleteken lakások voltak, a földszinten pedig az Emke kávéház várta a vendégeket.  Ady és múzsája, Léda (Brüll Adél) itt találkoztak 1903–ban, s itt is éltek éveken át két, szomszédos lakosztályban. 

Az Astoria ma négycsillagos szálloda, földszintjén étteremként működik az egykori kávéház. 

Az Astoria étterem bejárata fölött magyar nyelvű emléktábla őrzi Ady és Léda emlékét. Ugyanez az emléktábla szól arról is, hogy itt alakult meg 1908-ban a Holnap Irodalmi Társaság, amelynek Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás voltak a tagjai. A négy publicista, az Astoriától néhány száz méterre, egy szoborcsoportban „kvaterkázik", az alkotás része egy üresen hagyott szék is, amelyre, mondani sem kell, egymás után ülnek le a turisták.

S az Astoria szállodánál maradva, csak az úttesten kell átkelni, hogy a Szigligeti Ede Színház épülete előtt álljunk. A „görög arculatú” épületet 1900-ban avatták fel, s ma is a város egyik meghatározó eleme, román és magyar nyelvű előadások helyszíne.

A Sebes-Körös partján fekvő város legnagyobb és legimpozánsabb tere az Uniri (Szent László) tér, amelyet legtöbben csak Főtérnek titulálnak. Az itt látható, barokk stílusú, görögkeleti Holdas-templom különlegessége az az egyedi szerkezet, amely 28 nap alatt tesz egy fordulatot. A templom tornyának órája alatt látható ez a gömb, amely 28 napos ciklusokban mutatja a Hold fázisait.

Ugyancsak ezen a téren áll a Fekete Sas Palota, amely egész Erdély legreprezentatívabb szecessziós műemlék épülete. A turisták nemcsak a látványa, hanem a földszinten működő számos söröző és kávézó miatt is kedvelik a Fekete Sas épületét.

De a Szent László tér egyik, a Sebes-Körös felőli végében áll az impozáns Városháza is. Az épületet 1904-ben avatták fel, és ma is a város központi intézménye, esküvők helyszíne, no meg turisták kedvenc célpontja.

Ugyancsak a Sebes-Körös partján áll a város zsinagógája, amely a XIX. század végén készült el – ma is működik, valamint építészeti turistalátványosságként is kiemelkedő.

Budapestieknek lehet érdekes, hogy Nagyvárad híres szülötte az a Gozsdu Emánuel, aki egyébként román nemzetiségű ügyvédként élt az Osztrák–Magyar Monarchia virágkorában, róla nevezték el a közismert, szórakozóhelyek sokaságát kínáló Gozsdu Udvart a főváros VII. kerületében.

De hogy ne csak épületekről szóljon ez az élménybeszámoló, említsük meg a Republicii utat – ez egy 600 méter hosszú sétálóutca tele étteremmel és kávéházzal. Az egymás után sorakozó teraszokon román, magyar és nemzetközi fogásokkal kényeztethetik magukat a turisták, kora délelőttől késő estig.

Fontos megemlíteni, hogy Nagyvárad kínálatában szerepel több fürdő is, egy Aquapark, valamint a termál medencéket és úszómedencéket is kínáló Felix fürdő. 

Ne feledkezzünk meg az események soráról sem, amelyek persze nem kedveznek a fényképezni akaró turistának. No meg egész nap harsogó zene és falremegtető hangos bemondás jár vele. Július végén strandröplabda-bajnokság (!) zajlott a Főtéren, épített pályával és lelátókkal. A Szigligeti Ede Színház előtti impozáns téren pedig erős emberek bajnokságát tartották, erre a célra épített, és az egész teret elfoglaló pályán. Akik elkerülnék a zajos eseményeket, azoknak inkább a tavaszi vagy őszi időszakot javasoljuk Nagyvárad meglátogatására. Legalább akkor nem kell kánikulában bejárni az egyébként gyalogszerrel bebarangolható történelmi belvárost.

Az autóval érkező magyar turistáknak nem árt tudni, hogy Nagyváradon körforgalomnak hívnak szinte minden kereszteződést, azokat is, ahol nincs a mi fogalmaink szerinti körforgalom kiépítve. Még a GPS is olyan utasításokat mond, hogy „a körforgalomban fordulj balra”. S a közlekedés rendje a körforgalomnak megfelelő.

Érdekes még, hogy kiemelten védik a gyalogosokat. Egyrészt a zebrák döntő többsége piros alapra van festve, másrészt a forgalmas helyeken a zebrák előtt piros villogó fény jelzi, ha gyalogos halad át, harmadrészt a gyalogosokat is figyelmeztetik, hogy mit ne csináljanak az átkelőhelyen.

Végül, de nem utolsósorban Nagyváradon feltűnően sok és ápolt növényzet, s virágok sokasága gyönyörködteti a szemet. 

Egy hétvégi kirándulást mindenképpen megér a város. De úgyis visszamegy majd mindenki, aki egyszer már járt ott.

(Fotók: Szebeni Zsolt)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!