A Nepál és Tibet határvidékén pusztító villámárvíz turisták és zarándokok százait is érintette, és éppen az őszi trekkingfőszezon előtt mért újabb csapást az ország idegenforgalmára. Miközben a katasztrófa földrajzilag csak Nepál egy részét sújtotta, hosszabb távon jóval nagyobb kérdést vet fel: mennyire marad biztonságos a Himalája, amelyre az ország fontos turisztikai terméke, a trekking épül?
Az augusztus 26-án a Nepál–Tibet határvidéken lezúduló árhullámot egy, a Langtang-hegységben történt hatalmas gleccser-, jég- és kőomlás váltotta ki. Az óriási mennyiségű törmelék a folyóvölgyeken keresztül településeket, utakat és hidakat sodort el.
A Reuters augusztus 31-i tudósítása szerint a nepáli és tibeti oldalon összesen már több mint 900 ember vesztette életét, és közel ötezret tartanak nyilván eltűntként. Az eltűntek között mintegy 590 külföldi állampolgár van. A Vöröskereszt becslése szerint több mint 90 ezer embert érintett a katasztrófa.
A természeti katasztrófa a nemzetközi turizmust is közvetlenül érintette. Már augusztus 27-én 590 turistával – 476 külföldivel és 114 nepálival – nem tudtak kapcsolatba lépni a nepáli turisztikai hatóságok. (A számok azóta a mentések és az eltűntek listájának folyamatos pontosítása miatt változhattak.)
A turizmus számára is fontos zarándoklat szakadt meg
Különösen súlyos helyzet alakult ki a Rasuwagadhi–Timure térségben, amely a több vallás számára is szent Kailash–Mansarovar zarándokhelyre Nepálon keresztül utazók egyik legfontosabb átkelőhelye. A Kathmandu Post szerint éppen ez a piac vált az elmúlt időszakban különösen jövedelmezővé a nepáli utazási irodák számára.
Kína az idei szezonban 24 ezer indiai zarándok Nepálon keresztüli belépését engedélyezte, miközben az érdeklődés meghaladta a 40 ezret. A tíznapos Rasuwagadhi–Kerung csomag ára mintegy 1700 dollár személyenként, a forgalomból pedig nemcsak az utazásszervezők, hanem a szállodák, légitársaságok, éttermek, idegenvezetők és hordárok is részesednek.
A katasztrófa ezért közvetlen gazdasági veszteséget is jelent ennek a turisztikai szegmensnek. A Wall Street Journal arra is felhívta a figyelmet, hogy az időzítés különösen kedvezőtlen, mivel az indiai Kailash–Mansarovar-zarándokforgalom éppen többéves szünet után kezdett ismét magához térni, és komoly reményeket keltett a nepáli turisztikai vállalkozásokban.
Hangsúlyozták, hogy a Rasuwagadhi–Kerung útvonal a katasztrófa következtében járhatatlanná vált ugyan, de a Kailash elérésére más útvonalak is rendelkezésre állnak, köztük a Kodari–Tatopani és a Simkot–Hilsa útvonal, illetve a Lhászába történő berepülés.
Nem egész Nepál idegenforgalma állt le
A katasztrófa súlyossága ellenére a nepáli turisztikai szakma egyik legfontosabb üzenete az, hogy nem az egész ország vált megközelíthetetlenné. A legkomolyabb fennakadások a Langtang–Rasuwa és a Bhote Koshi–Trishuli térséget érintik.
Kathmandu és Pokhara turisztikai szolgáltatásai ugyanakkor működnek, ahogy az ország két legismertebb trekkingcélpontja, az Everest–Khumbu- és az Annapurna-régió is elérhető.
A Pacific Asia Travel Association (PATA) nepáli tagozata szerint a nemzetközi híradások egy része nem tesz megfelelő különbséget egy érintett folyófolyosó és a 147 ezer négyzetkilométeres ország egésze között. Ez különösen érzékeny kérdés néhány héttel az őszi trekkingfőszezon kezdete előtt.
A turizmus egészére gyakorolt pénzügyi veszteségről egyelőre nincs hiteles, összesített becslés. Deepak Raj Joshi, a Nepal Tourism Board korábbi vezérigazgatója ugyanakkor a Kathmandu Postnak azt mondta, az ágazat a katasztrófa negatív következményeit akár hat-hét hónapig is érezheti.
Szerinte külön turisztikai helyreállítási csapatra lenne szükség, amely világosan kommunikálja a külföldi piacok felé, hogy Nepál jelentős része továbbra is biztonságosan látogatható. A turizmus gazdasági súlya miatt egy elhúzódó visszaesés komoly következményekkel járhat.
A Kathmandu Post által idézett World Travel & Tourism Council adatai szerint az utazási és turisztikai ágazat Nepál GDP-jének mintegy 6,6 százalékát adja, és különösen a hegyvidéki, távoli közösségek számára jelent fontos megélhetési forrást.
A trekking az ország keresett turisztikai terméke
A katasztrófa turisztikai érintettségét az adja igazán, hogy Nepál nemzetközi vonzereje elválaszthatatlan a Himalájától. A nepáli turisztikai minisztérium adatai szerint 2025-ben 1,16 millió külföldi turista érkezett az országba, közülük 165 ezren, vagyis mintegy 14 százalékuk vettek részt trekkingen vagy hegymászóprogramon.
A legnépszerűbb trekkingterületek közé az Annapurna-, a Khumbu- és a Langtang-régió tartozik. Az országot kelet–nyugati irányban átszelő Great Himalayan Trail pedig mintegy 1700 kilométer hosszú.
A trekking ráadásul jóval többet jelent a túraszervezők bevételénél. A hegyi turizmusból szállásadók, éttermek, helyi közlekedési vállalkozások, hegyi vezetők, serpák és hordárok tömege él, sok esetben olyan távoli térségekben, ahol kevés más jövedelemszerzési lehetőség áll rendelkezésre.
Éppen ezért jelent különösen komoly kihívást, ha a Himalája turisztikai biztonságáról kialakult kép tartósan romlik. Az AP a katasztrófáról szóló elemzésében szintén azt emelte ki, hogy a veszélyek ellenére a térség éppen hegyeivel vonzza a trekkereket és hegymászókat a világ minden részéről.
A klímaváltozás a Himalája biztonságát is átírhatja
A mostani katasztrófa túlmutat egyetlen útvonal vagy szezon kiesésén. A Kathmandu Post szerint felveti a kérdést, vajon a klímaváltozás következtében egyre veszélyesebbé válnak-e Nepál hegyei.
Vijay Kumar Singh környezetvédelmi szakértő szerint ez különösen fontos egy olyan országban, amelynek turizmusa nagyrészt a hegyekre épül.
Nepálban 20 gleccsertavat tartanak potenciálisan veszélyesnek, a határokon átnyúló vízgyűjtőkkel együtt pedig összesen 47-et. A kockázat azonban nem korlátozódik a gleccsertavakra. A Kathmandu Post szerint az ázsiai magashegységekben a hőmérséklet évtizedenként mintegy 0,44 Celsius-fokkal, a globális átlagnál nagyjából kétszer gyorsabban emelkedik.
A gleccserek olvadása és a permafroszt degradációja instabilabbá teheti a jégtömegeket és a hegyoldalakat, növelve a jég- és kőomlások, valamint az árvizek kockázatát. A lap ugyanakkor hangsúlyozza: további vizsgálatok szükségesek annak megállapításához, hogy a klímaváltozás milyen szerepet játszott a mostani konkrét omlásban. A tragédia után Nepál sürgeti a Kínával folytatott valós idejű hidrológiai és gleccseradat-megosztás fejlesztését, mivel a jelenlegi rendszer nem elegendő a határon túlról induló katasztrófák időbeni előrejelzéséhez.
A turisztikai szakma már a helyreállításra készül
A Nepal Tourism Board augusztus 30-án a turisztikai ágazat szereplőivel közös információs központ létrehozásáról döntött.
A munkában a turisztikai minisztérium és a tourist police mellett a nepáli szállodaszövetség és az utazási irodák szövetsége, a trekkingutakat szervező irodák szövetsége, valamint a Kailash–Mansarovar-utakat szervező vállalkozások képviselői is részt vesznek.
Az információs központ feladata a mentett, eltűnt és elhunyt turistákkal kapcsolatos adatok egységesítése, a családok és külképviseletek tájékoztatása, valamint a sérült turisztikai infrastruktúra felmérése.
KAPCSOLÓDÓ
Több ország utazói is érintettek a Nepál–Tibet határvidéki katasztrófában
A hatóságok több mint 30 ország állampolgárainak hollétét próbálják tisztázni a természeti csapás sújtotta térségben.
