A szlovákiai Farkasd (Vlkolínec) 1993-ban kapta meg az UNESCO világörökségi címet, ami akkor még áldásnak tűnt a falu és a régió számára. Ma azonban már teherként élik meg a napi több száz látogatót az ott élők, és úgy érzik, hogy az otthonukból szabadtéri múzeum lett.

„Az emberek úgy viselkednek, mintha senki sem lakna itt” – panaszkodott a helyi lapnak Anton Sabucha, a falu legidősebb lakója. A turisták a fotózási tilalmat ugyanúgy figyelmen kívül hagyják, mint a helyiek magánéletét. A falunak már csak 14 állandó lakosa van.

A Nagy-Fátra Nemzeti Parkban található Farkasd történelmi és kulturális szempontból is valóságos gyöngyszem. Először 1376-ban említették írásos dokumentumok, és az egyetlen olyan település Szlovákiában, amelynek képét nem változtatták meg modern épületek. 

Jellegzetesek a falu keskeny telkeken álló, istállókkal és pajtákkal rendelkező faházai, ezekből 45 ma is megcsodálható. 

A falut két út szeli át, az egyik az 1875-ben épült római katolikus Mária látogatása-templomhoz vezet, a másik pedig meredeken kapaszkodik fel a Sidorovo hegy lábához.

A faluban a két leggyakrabban fotózott motívum az 1770-ből származó, ácsolt, kétszintes harangláb, valamint egy 1860-ból származó, ugyancsak fából készült kút. Mindkettő a központban található.

Jogi szempontból a település a legmagasabb szintű műemléki védettséget élvezi. Már 1977-ben népi építészeti rezervátummá nyilvánították, ami azzal jár, hogy új épületeket tilos emelni. Ehhez jönnek más szigorú előírások is: a meglévő épületeket nem lehet átalakítani, nem szabad háziállatokat tartani, és tilos bizonyos növények termesztése is. Mindez óriási változást jelentett egy olyan település életében, amelyet favágók, pásztorok és földművesek alapítottak – írja a Reisereporter.

(Nyitókép: Slovakia Travel)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!