„Senki se tudja, hogy mi lesz akkor, ha nem a mostaniak fogják működtetni a sípályákat” – mondta a Transtelexnek az egyik helyi panzió alkalmazottja a helyszínen. Egy másik ott dolgozó már a munkahelye miatt aggódik: „Ha van sípálya, akkor vannak vendégeink. Ha nincs sípálya, a foglalások is visszaesnek, és ennyi alkalmazottra sem lesz szükség.”

Másnak adnák az üzemeltetést, de a síközpont nem jár automatikusan hozzá

A sípályákat a közbeszédben sokan egyszerűen a Súgó Panzióhoz kötik, amit részben a Súgó pálya, részben az üzemeltető és panzió tulajdonosi háttér közötti átfedések és panziónál is elérhető síbérlet eladása okoz. De ez jogilag pontatlan. A panzió és a felvonók üzemeltetése külön vállalkozásokhoz tartozik. Magát a sírendszert a 2003-ban Székelyudvarhelyen bejegyzett Bagolykő Kft. működteti, elsősorban a Kápolnásfalusi Közbirtokosságtól bérelt területeken - olvasható a transtelex.ro cikkében.

Mint a lap megtudta, a Bagolykővel kötött hosszú távú bérleti szerződés 2026 végén lejár. Both Lajos, a Kápolnásfalusi Közbirtokosság elnöke a több mint húsz éve kialakított szerződéses rendszert ma már „méltánytalannak, aránytalannak és egyoldalúnak” tartja a közbirtokosság szempontjából. A Bagolykő kérte a hosszú távú szerződés folytatását, a közbirtokosság közgyűlése azonban másik pályázó mellett döntött. Ez azért is érdekes, mert a közbirtokosság régi vezetése egy mintegy 50 éves bérleti szerződést kötött a Bagolykővel, amit idő közben már egyszer átszabtak, lerövidítettek.

Csakhogy egy új bérlő kiválasztása önmagában még nem oldja meg a sípályák jövőjét. 

A Bagolykő társtulajdonosai szerint 2003 óta ők építették ki a négy felvonót, fejlesztették a hóágyúrendszert és a beléptetést, vásároltak pályakarbantartó és úttakarító gépeket, és több mint két évtizede ők működtetik a rendszert. A föld és a rajta működő síközpont infrastruktúrája tehát nem ugyanannak a szereplőnek a kezében van. Vagyis a meglévő rendszer lebontása semmit nem oldana meg: előállhatna az a helyzet, hogy a régi felvonók már nincsenek, újak pedig még évekig nem épülhetnek.

A Bagolykő társtulajdonosai, akiket a Transtelex szintén megkeresett, azt mondják, ők nem ragaszkodnak mindenáron ahhoz, hogy ők maradjanak az üzemeltetők. Megfelelő feltételek mellett az egész rendszer átadásáról is tárgyalnának, és állításuk szerint korábban olyan konstrukciót is felajánlottak, amelyben a közbirtokosság tulajdonosként kapcsolódott volna be a működtetésbe. Konkrét vételi ajánlatot viszont elmondásuk szerint mindeddig nem kaptak a felvonókra és a gépparkra.

Ez azért fontos, mert a Madarasi Hargitán nem feltétlenül lehet egyszerűen lebontani a régi rendszert, majd rövid idő alatt újat építeni a helyére. Egy, az ügyre közigazgatásilag is rálátó forrásunk szerint, ha a meglévő felvonókat leszerelnék, és egy új üzemeltető a nulláról akarna saját rendszert létrehozni, az akár évekig tartó engedélyezési és területrendezési folyamatot indíthatna el. A Madarasi Hargita Natura 2000-es terület, erdő- és gyepterületek is érintettek, ehhez pedig bonyolult tulajdonviszonyok és részben még rendezés alatt álló telekkönyvi állapotok társulnak.

Ők vennék át a sípályákat

A lap szerint az új üzemeltetői csoportban a közbirtokosság vezetőségének tagjai, más közbirtokossági tagok és egy székelyudvarhelyi vállalkozó vannak. A Transtelex azonosítani tudta a csoport egyes tagjait. Both István megerősítette, hogy részt vesz a csoportban. Both a terveikről már konkrétabban beszélt. 

Azt mondta, a jelenlegi szerződés lejárta után szeretnék átvenni a sípályák működtetését, és első körben a már meglévő felvonók és gépek átvételével próbálnák biztosítani, hogy ne szakadjon meg a síszezon. 

Azt mondta, az eszközök áráról már beszéltek a jelenlegi üzemeltetővel, de túl magasnak találták, konkrét vételi ajánlatot így még valóban nem tettek. Arra viszont nem kívánt válaszolni, hogy mi történne, ha nem sikerülne – áron alul – megegyezni a jelenlegi felvonók és gépek átvételéről.

A telet még a régi üzemeltetővel vinnék végig, de nincs megállapodás

A hosszú távú üzemeltetőváltásnál most sürgetőbb kérdés, mi lesz az előttünk álló téllel. Both Lajos szerint az új üzemeltető a 2026–2027-es szezonban még „képbe sem jön”. A közbirtokossági elnök pontosítása szerint a jelenlegi bérleti szerződésből fakadó kötelezettségüknek eleget téve erre a szezonra a Bagolykőnek ajánlották fel egy új bérleti szerződés megkötésének lehetőségét. Both úgy számol, hogy szeptember végéig, legkésőbb október közepéig rendezni kellene a helyzetet, mert utána már túl közel kerül a tél.

Csakhogy a Bagolykő társtulajdonosai a nekik felajánlott feltételeket elfogadhatatlannak tartják. Ezt írásban is közölték a közbirtokossággal, és most annak válaszára várnak. 

A Bagolykő társtulajdonosai a „veszélyben van a síszezon” megfogalmazást egyelőre túl erősnek tartják, azt viszont megerősítették, hogy a 2026–2027-es szezon jelenleg bizonytalan. „Szeretnénk tovább működtetni a sípályarendszert. A beruházásokat elvégeztük, a sípályarendszer működik. A szerződéshosszabbításra vonatkozó javaslatunkat letettük, a közbirtokosság nem kívánta meghosszabbítani” – foglalták össze az álláspontjukat.

Székelyföld újabb pofont kaphat, ha a Madarasi Hargita a parajdi sóbánya sorsára jut

A szóbeszédben megjelent az „új Parajd” kifejezés is. A hasonlat nyilvánvalóan túlzó. Parajdon fizikai katasztrófa bénította meg a sóbányát, a Madarasi Hargitán pedig egy lejáró bérleti szerződés és egy üzleti-tulajdonosi konfliktus miatt vált bizonytalanná a jövő.

A félelem mögött azonban érthető tapasztalat áll. Parajd megmutatta, milyen gyorsan megérzi egy egész térség, ha egyik napról a másikra kiesik az a turisztikai vonzerő, amelyre szállásadók, vendéglátók és munkahelyek sora épült, ami ebben az esetben sem csak a hegyen lévő egységeket érintené, hanem a környező településeket is. 

A mostani pályavita valójában csak egy újabb fejezete annak a problémának, amely a Madarasi Hargita fejlesztését több mint egy évtizede kíséri. A hegy tulajdonilag és közigazgatásilag is széttagolt. Különböző közbirtokosságok, önkormányzatok és más tulajdonosok területei találkoznak rajta, miközben maga a Madarasi Hargita nem rendelkezik olyan egységes rendezési és közigazgatási státusszal, mint egy település vagy hivatalosan kijelölt üdülőhely.

A Madarasi Hargita esetében így az elmúlt évek legnagyobb tanulsága talán éppen az, hogy szinte mindenkinek van elképzelése arról, mit kellene csinálni a heggyel, de tulajdonosi hozzájárulás nélkül egyik elképzelésből sem lesz valóság.

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!