Szlovákia északkeleti határvidékén meglepő sűrűségben látni egyedülálló attrakciókat: kiemelkedő jelentőségű kolostort, világörökségi fatemplomot, látványos folyóáttörést, várakat és hegyvidéki fogadókat.
A Szlovák Turisztikai Hivatal által szervezett április szepességi sajtóút első állomása Késmárk volt. Itt látható az egyik legjobb állapotban fennmaradt városi vár Szlovákiában. A 15. század közepétől a települést védő erődítményként kezdték el építeni. Története szorosan összefonódik a magyar főnemesi családokéval. A Habsburgok elleni kuruc felkelések egyik legismertebb alakja, Thököly Imre is a vár szülötte. A termeket járva jól követhető, hogyan alakult át a középkori erőd csinos reneszánsz lakóvárrá. Valóságos ékszerdoboz, hátterében az áprilisban is behavazott Magas-Tátra csúcsaival.
Helyiségei tele vannak olyan értékes relikviákkal, mint az 1500-as évekből fennmaradt imazsámoly, a reneszánsz freskók, a városháza 17. századi bútorzata és a Késmárki Polgári Lövészegylet századfordulós pajzán plakátjai.
A város világörökségi helyszíne, a Szentháromság fatemplom felé tartva átsétálunk Késmárk történelmi magján, ami nem nagy, de a jellegzetes szepességi szász várostervezés egyik gyöngyszeme. A szabályos, téglalap alakú főtérből sugarasan induló utcák még a középkori városszövetet mutatják boltíves sikátoraikkal. Erre rétegződnek a későbbi stílusok: a 16. századi városháza és a Szepesség legszebb műemlékeként számontartott reneszánsz csoda, a sgrafittós harangláb. A barokk polgárházak a 17–18. századi kereskedővárosi jólét díszes, tarkabarka lenyomatai.
Büntetésből épült, világhírű lett
A híres fatemplom nem véletlenül áll a történelmi belváros túlsó oldalán, jó messze a Thökölyek után Habsburg-kézre került vártól. Az erősen protestánsellenes bécsi udvar az 1681-es soproni országgyűlés kiegyezése után kénytelen volt engedélyezni protestáns templomok építését. 1717-ben így végre megépülhetett Késmárkon az evangélikus hitűek szentélye, de csak szigorú korlátozásokkal: a városfalon kívül, kizárólag fából, egyetlen szög felhasználása nélkül, harangtorony és harang híján.
A hátrányból az évszázadok kovácsoltak előnyt: az épület ma UNESCO-védelem alatt áll, és a Kárpátok faépítészetének egyik legkülönlegesebb darabja lenyűgöző belső tereivel, kivételes falfestményeivel és fafaragásaival. Az oltár mögötti, ónémet magyarázatokkal tarkított bibliai jeleneteket tekintik a szakértők a legértékesebb díszítésnek, de a ma embere leginkább a habos bárányfelhőkbe és a világoskék égboltba szerethet bele, amit 300 éve pingáltak a mennyezetre. Harangot a tiltás ellenére is csempésztek az épületbe a rebellis hívek, ha máshogy nem, a padok oldalaira festve. A templom orgonája is rendkívüli mestermű, Szlovákia legrégebbi ilyen hangszere.
Gorálok a ködben
Félórás buszozással felkanyargunk Késmárkról a hűvös szlovák–lengyel határvidékre, a Pieninekbe. Erdős (szlovákul: Lesnica) határában, egy romantikus patakvölgyben egymagában áll a 38 szobás, szállodaszínvonalú panzió, a Chata Pieniny. Jano Gondek negyven éve vette át a turistaháznak épült létesítmény üzemeltetését. A ház ma is önkormányzati tulajdonban van, de az ő munkájával nőtt valódi turisztikai központtá.
Ma már nem pusztán étterem és szálláshely, hanem profi szabadidős komplexum medencés, szaunás wellnessközponttal, konferenciateremmel, tenisz- és strandröplabdapályával, kültéri edzőparkkal, bérelhető e-bike-okkal és saját turistabusszal.
Minőségi konyhát visznek tradicionális szlovák ízekkel. Híresek pisztrángjukról, amit maguk füstölnek. Télen harminc, nyáron hatvan embernek adnak munkát – sorolja lelkesen Jano, aki nemcsak az egész környéken, hanem Lengyelországban is ismert vendégszeretetéről.
2005-ben aranykeresztet kapott Kwaśniewski lengyel elnöktől a kétoldalú kapcsolatok erősítéséért. Ő volt a motorja annak a munkának, amelynek eredményeként a szlovák Zamagurie régió Európa turisztikai térképére rajzolta magát. Ezzel az ott élő, zord életkörülmények közé született szlovák hegyi emberek, a gorálok, sőt túlparti lengyel sorstársaik is biztos megélhetéshez jutottak. Évtizedes erőfeszítéseiért a turizmusban számos rangos elismerésben részesült Gondek. Tizennyolc éve minden tavasszal személyesen is találkozhatunk vele az Utazás Kiállításon, Lengyelország standján, ahol díszes gorál népviseletben kínálgatja saját készítésű mézborát. A szakember rendesen rátenyerelt a gorál vonalra: szórakoztató programként feltalálta a tiszteletbeli gorállá avatás szertartását is. Fokosával ő üti őslakossá az elé térdeplő turistákat, akik emléklapot, jellegzetes kagylós kalapot kapnak, és a Dunajec vizéből is inniuk kell egy stampedlivel.
Tutajozás: lócsempészetből turistacsalogató élmény
Ha úgy vesszük, Jano útja ki volt taposva: nagyapja az első tutajosok egyike volt, akik a Dunajec határfolyón csónakáztatták a hegyekbe pihenni érkező módos arisztokratákat. Akkoriban viszont még a csempészet jelentette a tutajosok fő jövedelmét a zöld határon. Legfőképpen lovakkal folyt az illegális kereskedés, a nagyapa még börtönben is ült ezért. Még régebben a gorálok egymáshoz kötözött óriási szál fenyőket úsztattak le tutajként a Dunajec, majd a Visztula hullámain 900 kilométeren át egészen a Balti-tengerig.
A környék legkeresettebb turisztikai terméke, a tutajozás is ezt a hagyományt eleveníti fel egy 9 kilométeres szakaszon. Itt a sebes folyó egy óriási mészkőhegységet vágott át évmilliók alatt, Európa egyik legszebb áttöréses folyóvölgyét hozva létre. Hét kanyart tesz a túra végéig a vadvíz a szűk kanyonban, olykor 200-300 méter magas szirtek között kígyózva.
A tutajozás és egyben a Pieninek Nemzeti Park legemlékezetesebb látványossága a lengyel oldalon tornyosuló Három Korona szikla, amelynek közel 1000 méteres csúcsai szó szerint megkoronázzák a dunajeci vízreszállás élményét.
A szlovák Pannonhalma
A tutajtúrák kiindulópontján a természeti látnivalók mellett színvonalas kulturális program is kínálkozik, a Červený Kláštor, azaz Vörös kolostor felfedezése. Az épületegyüttes Szlovákia egyik legjelentősebb szakrális műemléke, a Szent Jakab út állomása.
Falai között született a Biblia első szlovák nyelvű fordítása és az első latin–szlovák szótár. A karthauzi szerzetesek által 1320-ban alapított gótikus kolostort 18. századi lakói, a kamalduliak visszafogott barokk elemekkel alakítottak át. Különálló remetelakokkal tagolt szerkezete ma is őrzi sajátos, félig közösségi, félig elvonuló jellegét.
A legutóbbi nagy felújítás 2020-ban kezdődött, és négy éven át olyan fejlesztések valósultak meg a múzeumban az EGT- és Norvég Alapok támogatásával, amelyek a kolostor eredeti funkcióit élesztették újjá.
Napjainkban ismét készítenek mennyei mézsört és gyógynövény-termékeket, oktatási programokat tartanak gyerekeknek, és lehetőséget nyújtanak az elmélyült, zavartalan, többnapos meditációra. Két éve látogatható az épületben az a modern tárlat is, amely letisztultságával jól tükrözi a világtól elvonultan élő, aszkétikus katolikus rendek életformáját. A sok száz éves freskókkal díszített, boltozatos termeken haladva átélhetően tárul fel a karthauzi és kamalduli szerzetesek egykori életformája. Akik vevők a játékra, cirkalmas iniciálékat rajzolhatnak egy képernyőre, illatmintákat szagolgathatnak a kolostorkert gyógynövényeiből, és gombnyomással szóra bírhatják a csendhez ragaszkodó rendek egy-egy remetéjét. A legizgalmasabb élményben azoknak lesz részük, akik leereszkednek a már kissé koszlott térdeplőre, és a fülükhöz emelik a kezüket. Gregorián éneket hallhatnak úgy, mintha az a templom egy titkos zugából szólna, egyenesen a karthauzi időkből.
A túra zárásaként ki-ki készíthet magának csipkebogyó tinktúrát, mint Ciprián testvér, a kolostor 18. századi gyógynövényszakértője, aki háromszáz növényt ismert és használt a gyógyításban, és a legenda szerint repülni is tudott.
Ezért kék a szepességi parasztház
Ahogyan szepességi túránkon eddig a legtöbb látnivaló, a messziről már jól látszó fellegvár, Lubló vára is kiemelkedő a maga nemében. A 14. század elején épült hatalmas reneszánsz erőd a Magyar Királyság egyik legfontosabb északi határvára volt, Európa legkorszerűbb védőbástyájával. A világutazó Benyovszky Móric is raboskodott a börtönében.
Utolsó tulajdonosai magyarok voltak, a leszármazottak most Baján élnek. Akik kedvelik a főúri tárgykultúrát, csodás enteriőrökre bukkanhatnak itt. A múzeumpedagógiai poénok megszállottjai sem mennek haza üres kézzel: van lépcsőfordulóban berendezett pottyantós wc és óriási varázstükör, amiből – hála egy Interreg projektnek – egy másik turista néz vissza ránk, aki épp egy lengyelországi várban pillant bele egy hasonló tükörbe.
Az erőd tövében bájos skanzen idézi meg a környék 18–19. századi paraszti életét. Központi eleme a gyönyörű görögkatolikus fatemplom eredeti ikonosztázzal, mellette a jellegzetes kék, paticsfalas gerendaházak. A karakteres színt nem díszítésként használták: a penészt, gombát és a farontó kártevőket igyekeztek távol tartani a rézgálicos meszeléssel a hűvös-nedves klímán.
Kijutni az útvesztőből: kísérlet Lublón
Ólublón (Stará Ľubovňa) is találkozni évtizedes sikertörténettel a vendéglátásban. A hagyományos szlovák konyhára berendezkedett Salaš u Franka régiószerte fogalom. Tulajdonosa, a 86 éves, de még ereje teljében lévő Norbert Gustav Frank gorál népviseletben vár minket. Harminc éve vette az épületet, amit azóta folyamatosan fejleszt. A klasszikus kolibákat idéző kuckós helyen négyszáz embert tudnak leültetni egyszerre. Tavaly 360 ezres vendégszámmal 4 millió eurós bevételt értek el.
Szerencsére az ízek nem nagyüzemiek: az ország egyik legjobb sztrapacskáját kapjuk számos változatban, telitalálat az újhagymás-rokfortos újítás.
Frank, miközben szertartásosan bemosakszik a helyi kóser borókapálinkával, a kezére, arcára is permetez, mutatva, hogy olyan frissítő és tiszta, mint egy életelixír, megosztja velünk terjeszkedési terveit: rusztikus szálláshelyet is épít étterméhez. Utunk zárásaként kedvelt filmes közhelyünket váltjuk valóra, amikor beszabadulunk az ólublói Viktória kertjébe. A magas és szűk folyosókkal teli sövénylabirintusban nemcsak eltévedni, hanem a rosszullétig elszédülni is könnyű, tetemes mennyiségű galuskával a gyomorban meg pláne. Ahogy a Szepességben mostanra megszokhattuk, ez is páratlan látnivaló: Közép-Európa legnagyobb útvesztőjeként tartják számon.
(Fotók: Tóth Réka Anna / turizmus.com)
KAPCSOLÓDÓ
Közös turisztikai fejlesztésbe kezdett a Bodrogköz két városa a határ két oldalán
Cigándon új látogatóközpont épül, Királyhelmecen megújul a Csonkavár környezete.
