Utunk első állomása a Budapesttől 340 km-re fekvő Maribor volt. A síelést tekintve azonban kicsit korán érkeztünk, mert a város melletti Pohorje síközpont még nem nyitott ki – mint megtudtuk, a hivatalos szezonnyitás napja amúgy is december 15-e –, így a kabinos felvonó csak óránként járt, hogy felvigye a kirándulókat. Ám néhány nappal később megérkezett a hó, ami végül előbbre hozta a szezonkezdetet. Ez jó hír volt a téli sportok kedvelői számára, akik télvíz idején épp úgy lesik az időjárás-előrejelzést, mint a minél hosszabb szezonban reménykedő helyi idegenforgalmi szakemberek. 

Pohorjén 35 km-nyi pálya várja a síelőket

Mariborban sincs ez másként, hiszen itt található Szlovénia legnagyobb síterepe, pályáinak hossza összesen 35 km-t tesz ki. Megfelelő hóviszonyok esetén a kabinos felvonó felső állomásától (1042 méter) a síelők az arehi oldal létesítményeivel együtt 25 különböző nehézségi fokú, többnyire kék és piros jelzésű pályát vehetnek igénybe a hegygerinc csúcsai (1042, 1250 és 1347 méter) alatti hegyoldalakon. A síelők kényelmét 14 lift és 3 „futószalag” szolgálja, valamint egy síbusz, amely a pályarendszer két vége között közlekedik. További vonzerőt jelentenek a szánkó- és a sífutópályák, valamint a kivilágított, esti síelés lehetősége 7 km hosszan, a kabinos felvonó felső állomásától.

Szállásunk a nemrégiben felújított, négycsillagos 137 szobás Hotel Habakuk volt az alsó állomás tőszomszédságában. A bibliai 12 kispróféta egyikének nevét viselő szálloda tökéletes kényelmet kínál a megfáradt túrázóknak és síelőknek tágas szobáival, wellness-, beauty- és fitneszrészlegével, medencéivel, valamint ízletes ételválasztékával. 

A délutánt a Dráva folyó túloldalán, Maribor gépkocsiforgalomtól elzárt, karácsonyi pavilonokkal teli belvárosában töltöttük, miután megebédeltünk a város főterén lévő Nana Bistro & Caféban. A hely télies hangulatát nemcsak az ünnepi dekoráció és a finom fogások, hanem a tulajdonos által időről időre megrakott fafűtéses kályha melege is fokozta. 

Innen, a belváros szűk utcáin át, ikonikus helyszínre, a folyópart sétányára jutottunk: ahhoz a borozóhoz, amelynek oldalára egy ősöreg szőlőtőke vesszői kapaszkodnak fel. Úgy tartják, ez a világ legidősebb szőlőtőkéje – ezt a tényt a Guinness Rekordok Könyve is rögzíti –, korát legalább 400 évre becsülik. A borozóban lehetőségünk nyílt kóstolásra is – a környékbeli Podravje borvidék négy kiváló borát ismertük meg.

A Dráva menti bortermelés hagyományaira és jelentőségére utal az 1847-ben alapított Vinag pincészet is, amelynek járatai a belváros átellenben lévő részén, mélyen az utcaszint alatt húzódnak. Létrejöttét egy nemesembernek, Alois von Kriehubernek, az általa előállított kiváló boroknak és a közelben megépített vasútnak köszönhette, kiterjedését pedig annak, hogy a második világháború után összekötötték egy még régebben alapított sörfőzde pincejárataival. 

A labirintusszerű folyosók hossza ezzel 3 km-re nőtt, és bár napjainkban már „csak” 2,8 km hosszan kanyarognak a föld gyomrában, még így is ez Közép-Európa legnagyobb pincerendszere, ahol egykor több millió liter bort tároltak. Akad más „leg” is: a katonás rendben sorakozó, 1850 literes tölgyfa hordók között a csúcstartó egy 16 920 literes, 4 méter hosszú megahordó 1862-ből. Hordóban már nem, a bortrezorban azonban még őriznek bort, szám szerint mintegy 85 ezer palackot a legjobb helyi évjáratokból, a múlt század közepétől.

Mire újra kiléptünk az utcára, a Dráva parti város ünnepi fényekbe öltözött, a főtéren pedig beindult az évvégi ünnepek alkalmából felállított, csillogó óriáskerék. A napot a sípályákra vivő felvonó melletti barátságos La Cantina pizzériában zártuk, óriási adagokkal és kiváló italokkal.
 

Rogla – síterep családoknak, sportegyesületeknek

A második napot egy óra autózás után Szlovénia másik híres síközpontjában, az 1517 méter magasan fekvő Roglában kezdtük, ahová már valóban megérkezett a tél, az elsőként üzembe helyezett pályákat friss, ropogós hó borította. Szállodánk, a három csillag superior besorolású Hotel Rogla ideális helyen található, néhány lépésre a sípályáktól, valamint a túra- és bicikliútvonalaktól. Szobáinak faborítása, berendezése és folyami kövekkel kirakott burkolata természetes hangulatot áraszt, a vendégek tartózkodását sokféle szolgáltatás teszi kényelmessé. Van sí- és kerékpártároló, síkölcsönző (ezt mi is igénybe vettük) és wellnessközpont, a sportolókat és a sportegyesületeket edzőtermek, különböző nagyságú és rendeltetésű bel- és kültéri sportpályák várják.

Mivel e téren készültsége szerteágazó, a Roglai Olimpiai Sportközpontba gyakran érkeznek hivatásos sportolók magaslati edzőtáborozásra. Elsősorban síelők, teniszezők és súlyemelők, valamint kézi-, kosárlabda- és futballcsapatok, köztük számos hazai és külföldi válogatott.

A síközpont, amely idén ünnepeli fennállásának 50. évfordulóját, alkalmas nemzetközi versenyek megrendezésére is. A FIS égisze alatt az első sífutóversenyeket 2009-ben, az első snowboardversenyeket pedig 2013-ban rendezték meg; a következő hódeszkás találkozóra 2026. január végén kerül sor.

Ezzel együtt úgy tartják, hogy Rogla elsősorban a kezdő síelők és a családok számára ideális. Semmi kétség, a 16 pálya között a könnyebbek vannak többségben, a síelni tanuló gyerekeknek pedig külön területet alakítottak ki állat- és mesefigurákkal, varázsszőnyeges „hernyóalagúttal”. 

A vendégek jórésze belföldről érkezik, de sokan jönnek távolabbról, a környező országokból is. Mint Simona Kalan, az Unitur Hotels & Resorts értékesítési igazgatója csoportunknak elmondta, e téren első helyen a horvátok, míg a másodikon a magyarok állnak, akik szívesen látott, jó vendégek. Nemcsak síelőkről, szánkózókról és hótalpas túrázókról van szó, lévén, Rogla és környéke egész évben remek szabadtéri lehetőségeket kínál a hegymászástól és túrázástól a hegyikerékpározáson át a lovaglásig, falmászásig és bobozásig. 

Akinek már nem jut helyben szállás, annak érdemes a közeli, termálfürdőjéről ismert Zreče üdülőhelyen foglalni. A két település között rendszeres shuttle busz közlekedik.
 

Séta a magasban, a fenyőerdő közepén

Végül egy kihagyhatatlan helyi látnivaló: a síközponttól néhány méterre felépített óriási lombkorona-tanösvény. Létrehozója és üzemeltetője a németországi Erlebnis Akademie AG, amely 2009 óta 12 ilyen építmény hozott létre, többségüket Európában. 

A roglai lombkoronasétány 2019-ben mindössze három hónap alatt készült el – minden egyes fa alkotóelemét Németországból szállították ide –, és azóta 700 ezer látogatót vonzott. Meg is éri végigsétálni a sétányon, amely csodálatos fenyőerdő közepén, 14-20 méter magasban, 500 méter hosszan fut. A sétát itt-ott ügyességet igénylő mozgó palló és ugrálófelület, valamint ismeretterjesztő öblök tagolják, ahol többnyelvű magyarázat és fotók, grafikák láthatók az erdő lakóiról, növényeiről és kőzeteiről. 

Így jutunk el a tanösvény közepén álló, 37 méter magas kilátótoronyhoz, amelynek felső teraszára körkörös vonalú, ugyancsak 500 méter hosszú járdán lehet felsétálni. Néha meg-megállva, ha a torony belsejében kifeszített színes trambulinok valamelyikét szeretnénk kipróbálni, hogy aztán odafönt duplán örülhessünk. 

A kilátás önmagáért beszél, tiszta időben, 1500 méter magasban, páratlan látványban lehet részünk, na és a visszajutás sem mindennapi, már ha nem a körsétát, hanem a 12 másodperces „menetidővel” kecsegtető spirális acélcsőcsúszdát választjuk…
 

Kranj, a szlovéniai Alpok fővárosa

Utunk következő állomását, Kranjt festői fekvése miatt mindenképpen megilleti ez a cím. Két folyó, a Kokra és a Száva összefolyásánál, fontos kereskedelmi utak találkozásánál jött létre, dombtetőre épült középkori óvárosa kellemes sétát tartogat. Mint megtudtuk, ez az egyetlen olyan szlovén város, ahonnan látható az Alpok déli hegyláncainak három csúcsa, a Triglav (2864 méter), a Stol (németül Hochstuhl, 2236 méter) és a Grintavec (2558 méter) is. 

A város szokványosnak nem mondható látványossága az óváros alatt húzódó, 1300 méter hosszú alagútrendszer, amelyet a második világháború idején építettek ki a lakosság számára. A renovált járatok csak vezetővel látogathatók, ahogy az egyik oldalsó járatban kialakított ismeretterjesztő központ, az SOS Info Center Proteus is. 

Az infóközpontban megismerhetjük a kihalófélben lévő barlangi vakgőte (Proteus anguinus) életmódját és a megmentésére tett erőfeszítéseket, valamint ezzel összefüggésben a természetes, felszín alatti vizek védelmének fontosságát. A témában való elmélyülést videók és infótáblák segítik elő, két akváriumban pedig látható a különös külsejű barlangi gőte egy-egy példánya is.

Sétánk innen az óvárosba vezetett, ahol aznap – december 3-án – gyúltak fel az ünnepi fények, és vette kezdetét a város egyik leghíresebb polgárának, a szlovén himnusz szerzőjének, az ugyanezen a napon született költő, France Prešeren személyének szentelt hónap. Látogatásunk alkalmat teremtett arra is, hogy az Ivan étteremben megkóstoljunk két helyi finomságot, a kranji sült kolbászt és a túrós-vaníliás kranji štrukljit.

Kranjska Gora – síközpont három ország határán

A Kranjtól 57 km-re lévő alpesi település vonzerejét kétség kívül az olasz–osztrák–szlovén határ találkozása, a határon túli sípályák közelsége és a helyi pályák változatossága adja: a 800-1295 méter magasságban fekvő lesiklópályák hossza összesen 20 km, míg a sífutópályáké 40 km. A lesiklópályák többsége kék és piros, de van közöttük fekete, meredek FIS pálya is, amely minden évben nemzetközi síverseny helyszíne. 

A közeli Planica hírét annak köszönheti, hogy itt található a világ egyik legnagyobb síugrósánca, minden év márciusában itt tartják meg a Síugrás Világkupa zárófutamát.

A krajnska gorai szállások egy része a pályák közvetlen közelében található. Ilyen volt a mi szállásunk, az ízlésesen berendezett, 4-6 fős társaságok kényelmes tartózkodását lehetővé tevő, saját parkolóval rendelkező Goldhorn Chalet Resort négycsillagos apartmanház is. 

Vacsoránkat a Jasna tó partján, rendkívül hangulatos körülmények között, a Jasna étterem fűtött „iglu kunyhóinak” egyikében fogyasztottuk el. A gondosan összeállított menü minden igényt kielégített, már csak azért is, mert egyesítette magában a fine dining és a hagyományos konyha elemeit. 

Tartózkodásunk végén – a Kosobrin fogadóban elfogyasztott ízletes ebéd után – ellátogattunk a Triglav Nemzeti Park területén lévő Zelenci-tóhoz, pontosabban ahhoz a helyhez, ahol a Száva folyó egyik ága ered. Amilyen kicsi, olyan megkapó a nevéhez híven kékes-zöld színű tó és a tavat körül vevő lápos, vízi növényekkel teli környezet látványa. A tóhoz – amely sosem fagy be, hőmérséklete mindig 6 fok körüli – akadálymentesített fapalló vezet, amely stégekkel és kilátóval egészül ki, hogy a kirándulók jobban láthassák és élvezhessék a hely kivételes szépségét. 

(Köszönjük az út megszervezését a Szlovén Idegenforgalmi Szervezetnek és az MGM Media Optima munkatársainak!)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!