Az Indiai-óceán végtelenjében csupán egy pötty Mauritius, mégis számos természeti csodával lep meg. A sziget délnyugati részén elveszhetünk a trópusi őserdőben, vad vízesések alatt fürödhetünk, szivárványos földet csodálhatunk, éhes óriásteknősöket etethetünk, lazításként pedig jöhet a rumkóstoló.
Szoboszlai! – rikkantotta lelkesen Port Louis repülőterén a bennünket fogadó férfi, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk. Több mint 14 órás repülőút után a déli föltekére – Isztambulon keresztül a Turkish Airlinesszal – a legkevésbé a magyar futball fiatal üdvöskéjének nevére számítottam Mauritiusra leszállván. Tőle kaptuk az első praktikus infót is: pénzt rögtön a repülőtéren kell váltani, ott a legkedvezőbb az árfolyam.
Mi április második felében utaztunk, ami ott nyárutónak számít, de a távoli, egzotikus úti célt keresők számára csábító lehet, hogy a Madagaszkártól mintegy ezer kilométerre, keletre fekvő sziget időjárása szinte egész évben kedvez a nyaralás, a feltöltődés különböző formáinak. Mellette szól még, hogy csupán két óra az időeltolódás Magyarországhoz képest, így könnyű az átállás, nem kell küzdeni jetleggel.
 |
| Kilátás a Chamarel étterem teraszáról, bal oldalt az ikonikus Brabant-hegy |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
A térképen csupán egy alig kivehető pont az India-óceán délnyugati részén fekvő Mauritius, széle-hossza mindössze 45x65 kilométer, de ez a parányi, vulkánok szülte földdarab annyi látnivalót kínál, hogy egy hét kevésnek bizonyult mindent megnézni, felfedezni. Mark Twain, aki 1836-ban járt a szigeten, elragadtatottságában az írta: Isten először megteremtette Mauritiust, majd arról mintázta meg a mennyországot. Mi már sajnos nem láthatjuk mindazt, ami ennyire elkápráztatta az írót, de a szigetnek ma is különös varázsa van, az aktív pihenésre vágyók és a tenger szerelmesei valóban földi paradicsomra lelnek itt.
Kalandtúra és halpedikűr a Fekete-folyó-szurdokban
A szigetet valaha teljesen beborító sűrű trópusi erdőnek, amely a híres természettudóst, Charles Darwint is lenyűgözte, napjaikra csupán 2-3 százaléka maradt fenn a szinte mindent kiszorító cukornádültetvények miatt. Mauritius délnyugati részén, Chamarel régióban láthatjuk még az eredeti őserdőt és emellett párját ritkító természeti csodákat.
A legvadregényesebb hely a Fekete-folyó vájta szurdokról elnevezett nemzeti park (Black River Gorges National Park) az igazán lenyűgöző Tamarind-vízesésekkel.
 |
| Tamarind-vízesések a Fekete-folyó-szurkokban, ahol fennmaradt a trópusi őserdő |
| Fotó: 123rf.com |
Aki mind a hét itteni vízesést látni szeretné, a kemény terepviszonyok miatt egy 8-9/10-es erősségű, ötórás túrával számoljon, vagy hozzánk hasonlóan választhatja a 6/10-es nehézségű, háromórás változatot – utóbbi csak öt vízesést tartalmaz, de átlagos fizikai kondival is teljesíthető. Fel kell azonban készülni arra, hogy a rövidebb kirándulás is kihívásokat rejt magában, a meredek ösvényeken sáros, csúszós szakaszok és sok szikla nehezíti a járást, praktikusan csak a fák ágaiba és karvastagságú gyökereibe kapaszkodva tudunk előrehaladni, ezért mindenképpen ajánlott túrabakancs viselése.
 |
| A túraútvonal a vízesés mögött vezet, így hátulról és elölről is fotózható ez a zuhatag |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
Megéri az erőfeszítést, mert a buja, trópusi erdőből kiérve a vulkanikus sziklateraszokra, magával ragadó látvány lesz a jutalmunk! Hosszasan belátni a folyó és a vízesések szabdalta kanyont, mindenféle szögből fotózhatjuk a 35-55 méter magasról aláhulló zuhatagokat, fentről, lentről, szemből, oldalról, sőt hátulról is. A 90 fok feletti páratartalomtól megizzadva különösen felüdítő volt belecsobbanni a természetes medencékbe, amelyeket a lezúduló víz vájt a sziklába, és fürdőzni a vad zuhatagok alatt.
 |
| Kirándulók készülődnek a fürdéshez a vízesések vájta kis tóban |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
Az egyik sziklaterasz kisebb medencéjében pedig egy kellemes, csiklandós halpedikűrt is kaptunk, az itt élő apró halak azonnal odasereglettek és kezelésbe vették a langyos vízbe merített talpunkat.A Tamarind-vízesések bakancslistás látnivalónak számítanak Mauritiuson, de a turistajelzések hiánya és a terep biztonsági kockázatai miatt csakis túravezetővel ajánlott elindulni erre a kirándulásra.
Szivárványos föld, a sziget legnagyobb vízesése
Vörös, barna, ibolya, zöld, kék, lila, sárga – majdnem, mint a szivárvány, de mégsem. Ezeket a színeket fedezheti fel a látogató a sziget egyik leghíresebb látványosságának számító Hétszínű földön, a róla elnevezett 7 Coloured Earth Geoparkban. A hullámzó hatást keltő, egyébként kopár dűnék nem túl nagy területet foglalnak el, amit sűrű, zöld erdő vesz körül, így nem csoda, hogy az ufóhívők a földönkívüliek leszállópályáját látják a jelenségben.
 |
| A Hétszínű föld dűnéi ragyogó napsütésben – vajon tényleg ufók szálltak itt le? |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
A több millió éves geológiai csoda titkára azonban van tudományos magyarázat is. E szerint a vulkáni eredetű, olvadt kőzet egyenetlen lehűlésének eredményeként kialakult talajt a benne lerakódott vas- és alumínium-oxidok festették meg, és mivel ezek az ásványok alapvetően taszítják egymást, ez okozza a színes csíkok elkülönülését az agyagrétegben. Az elektromágnesesség olyan erős, hogy ha összekeverik a földet egy tálban, egy idő után szépen szétválik színek szerint – mesélte idegenvezetőnk.
 |
| A másik oldalról fotózva más színek érvényesülnek |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
A hely elkerített, tehát tilos felmászni a dombokra, de a két kilátópontról rendkívüli fotók készíthetők napsütésben, amikor a pazar színjáték legteljesebb szépségében ragyog. Érdemes mindkét kilátóból fényképezni, mert a különböző szögekből nézve más-más árnyalatok dominálnak. Magasabb röptű, szép gondolat, amit hallottunk, hogy ez a színes föld megtestesíti a mauritiusi nép sokféle bőrszínét.A 8,5 hektáros geopark látnivalóit ezzel nem merítettük ki. A parkoló mellett két kilátóból is lencsevégre kaphatjuk a Chamarel vízesést, ez Mauritius legnagyobb, 100 méter magasról induló zuhataga, amely két ágon ömlik alá egy ősi kráterbe. Mögötte, a sziklafalon jól kivehetők az egymásra rakódott vulkáni kőzetrétegek.
 |
| Száz méter magasról zúdul alá Mauritius legnagyobb vízesése, a Chamarel |
| Fotó: 123rf.com |
Akinek van ideje egy pár órás túrára, el is sétálhat a vízesés aljához. Ritkaságszámba megy továbbá az itteni ébenfaerdő, ezért a nemes fafajtáért telepedtek le a szigeten a 16. század végén elsőként a hollandok, akik sajnos könyörtelenül ki is irtották. A geopark területén működik még Mauritius legnagyobb kalandparkja izgalmas kötélpályákkal, zipline-nal, gyerekekkel kihagyhatatlan program.
Óriásteknőst etettünk, krokoldilhúst kóstoltunk
A Hétszínű föld szomszédságában is látni néhány aldabrai óriásteknőst, de egy másik parkban közeli kapcsolatban kerülhettünk ezekkel a rendkívül barátságos állatokkal. Az endemikus mauritiusi teknősöket – idegenvezetőnk szavaival – „megették a hollandok", így sajnos kihaltak; az aldabrai fajt az 1880-as években telepítették be Mauritiusra a Seychelle-szigetekről, Charles Darwin javaslatára.
A sziget déli részén található La Vanille Nature Parkban él a világ legnagyobb, fogságban tenyésztett aldabrai teknőskolóniája, több mint ezer egyedet számolnak.
 |
| A La Vanille parkban óriásteknősök között sétálgathatunk |
| Fotó: 123rf.com |
Ez a faj egy méter hosszúra is megnőhet, súlya elérheti a 150-300 kilót, és akár 150 évig elélhet. Nyakát egy méterre is ki tudja nyújtani a földtől, hogy a természetben elérje a zöld leveleket – olvastam a teknősparkban elhelyezett tájékoztató táblákon.
Itt nemcsak, hogy testközelbe kerülhetünk velük, hanem saját kezünkkel meg is etethetjük őket nagyjából 600 forintnyi összegért megvásárolható zöld ágakkal. Hatalmas élmény volt a lomha óriásteknősök között sétálgatni, megvakargatni hosszú, rücskös nyakukat (csak ezt a testrészüket szabad!), és egy cseppet sem kellett őket biztatni, hogy elfogadják a feléjük nyújtott húsos leveleket, amelyeket tépve-cibálva hangos csámcsogással, láthatóan jóízűen fogyasztottak el.
 |
| Cikkünk szerzője is összebarátkozott egy óriásteknőssel |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
A rovarbarátokat bizonyára lenyűgözi a park több mint 23 ezer példányt (!) számláló rovartára is, az egytermes ősmaradványok-gyűjteményben pedig mára kihalt szárazföldi és vízi állatok megkövesedett csontjai nézhetők meg.
A La Vanille Nature Parkban – majmok, gyűrűsfarkú makik, aligátorok, gyümölcsevő denevérek és aligátorok – mellett kétezer nílusi krokodil is él, mindenféle méretben, merthogy őket is tenyésztik a létesítmény finanszírozásának fenntartására. Nem kell félni, a mauritiusi természetes vizekben nem találkozhatunk krokodillal, ide 28 évvel ezelőtt hozták az első ragadozót. A kalandvágyó ínyencek meg is kóstolhatják a krokodilhúst a kerti bisztróban. A nekünk feltálalt fogások alapján készülhet belőle sonka, saslik, kirántják és pitébe is töltik. A krokodil ízét a csirke és sertés közé tenném, egyáltalán nem emlékeztetett halra és nyoma sem volt pocsolyaíznek, amire számítottam.
A legbódítóbb, ami a cukornádból készülhet
A sziget ébenfáit letaroló, majd távozó holland telepesek után a franciák, később az angolok érkeztek gyarmatosító törekvéssekkel, és ültettek be minden talpalatnyi földet cukornáddal. Az autóutak két oldalán ma is végeláthatatlanul hullámzik a zöld cukornádtenger, amely egy idő után meglehetősen egysíkú látvány. Mióta a cukorgyártás nem annyira kifizetődő, mert más országok olcsóbban tudják előállítani a kommersz kristálycukrot, Mauritius ügyesen váltott át a rumexportra.
 |
| Mauritiusi táj cukornádültetvényekkel, hegyekkel |
| Fotó: 123rf.com |
A rum készülhet a kristálycukor gyártásakor keletkező ipari melléktermékből, a melaszból is, ami persze alacsonyabb minőséget jelent, míg az igazán magas kvalitású rumot hagyományos módszerekkel, közvetlenül a friss cukornádból kinyert léből állítják elő. De az se mindegy, hogy melyikből, ugyanis 12 fajta cukornádat termesztenek a szigeten. Az általunk felkeresett Rhumeria de Chamarel lepárló saját 35 hektáros ültetvényén kétfélét ültet, egy édesebbet és egy kevésbé édeset, amelyekből kizárólag prémium kategóriás italokat készít kézműves eljárással. Pálmafasétányával, terméskő-burkolataival, virágzó kertjével és csobogó medencéivel ez a legszebb szeszfőzde, amit valaha láttam.
 |
| Ez a kellemes látvány fogad a Rhumeria de Chamarel rumlepárlóban |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
A vezetett látogatás során részletesen elmagyarázták a rumkészítés egyes fázisait, hangsúlyozva, náluk minden szigorúan manufakturális technológiával történik, rézüstökben zajlik a lepárlás, majd tölgyfahordóban három évig érlelődik a nemes ital, mielőtt a poharakba kerülhet. A bejárás legjobb része persze a kóstoló. Mi nyolcféle pompás rumot ízlelgethettünk, köztük mandarinnal, vaníliával, kókusszal és egzotikus fűszerekkel ízesítettet, utóbbiba vanília, fahéj, kardomon és narancshéj is kerül – árulták el. Kis csapatunk végül nagyjából megegyezett abban, hogy a vaníliás és az egzotikus volt a legfinomabb.
 |
| A lepárlóban részletesen elmagyarázzák a rum születését, a cukornádtól a palackig |
| Fotó: Fucskó Hajnalka |
Mellettünk egy másik csoport a bárt vette be, ahol sorozatban készítette a bármixer a vendégek által választott rumos koktélokat. Akár itt helyben megvásárolva, akár másutt, a kiváló minőségű mauritiusi rum lehet az egyik, amit szuvenírként érdemes hazavinni.
Világörökség lett a rabszolgák hegye
Amikor leszálló repülőgépünk az Indiai-óceán végtelenje után elérte Mauritius partjait, az első, ami az ablakból megragadta a figyelmemet (ehhez a gép jobb oldalán kell ülni), az a sziget déli csücskéből kinyúló csipkés Le Morne-félsziget volt a Brabant-heggyel (Le Morne Brabant). A csupán 556 méteres, mégis fenséges bazaltkúp az UNESCO világörökség része, minden bizonnyal a legtöbbet fotózott mauritiusi látványosság, később, a szigeten keresztül-kasul autózva is gyakran elénk bukkant. Komor, drámai szépsége mintha magában hordozná az itt történt tragikus történelmi eseményt. Hajdan a Brabant szinte megközelíthetetlen sziklái közé menekültek fel a szökött rabszolgák uraik elől, ám amikor 1835. február 1-jén az angolok eltörölték a rabszolgaságot a szigeten és megjelentek a katonák a hegyen, hogy értesítsék őket felszabadításuk híréről, nem hittek nekik – inkább a halált választva a mélybe vettették magukat, mintsem újra elfogják őket. Február elseje ezért emléknap Mauritiuson.
 |
| A világörökség részeként számon tartott Le Morne kultúrtáj, előtérben a „víz alatti vízesés", ami csupán optikai csalódás |
| Fotó: 123rf.com |
Az ikonikus hegyet – feltétlenül helyi túravezetővel – meg lehet mászni, de aki látni szeretné a csakis fentről észlelhető, híres „víz alatti vízesést", ami se nem víz alatti, se nem vízesés, de a magasból ezt az illúziót kelti a látvány, annak be kell fizetnie egy helikoptertúrára. Ez egyébként annyira népszerű program, hogy négy hétre előre le kell foglalni az időpontot – mondták kísérőink.
Ahol a luxus nem tolakodó
Mi inkább a hegy lábánál épült JW Marriott Resort strandjáról bámultuk a Brabant méltóságteljes tömbjét, miként változtatja színét a különböző napszakokban, miközben belevetettük magunkat az Indiai-óceán kellemesen meleg hullámai közé. Ez a pompás luxusszálloda hosszan elnyúlik a fehérhomokos parton, egyik végétől a másikig akár fél órát is sétálhatunk, a kényelemszerető vendégeket a bármikor hívható elektromos golfkocsik viszik a szobájukba. A kifinomult ízléssel berendezett lakosztályokat rejtő villák diszkréten megbújnak a buja, ápolt kert kókuszpálmái között – minden harmonikus, a luxus úgy van jelen, hogy nem kivagyi, tolakodó.
 |
| A JW Marriott fehérhomokos partszakasza a villákkal, háttérben a Brabant-hegy |
| Fotó: JW Marriott Resort |
Itt nem kell lerohanni kora reggel a partra ágyat és napernyőt foglalni, garantáltan jut, és akár a többi vendégtől elkülönülve, teljes nyugalomban élvezhetjük a napsütést és a kristálytiszta tengert, bár néhol a korallok miatt elkelhet a strandcipő.
A rengeteg szolgáltatás mellett a sokszínű mauritiusi kultúrának köszönhetően akár minden este más konyhát próbálhat ki a vendég az öt á la carte étterem valamelyikében: indiait, ázsiait, teppanyakit, francia és hagyományos mauritiusi ízeket, vagy választhatja a parton frissen grillezett, jó eséllyel aznap kifogott tenger gyümölcseit.
 |
| Készül a teppanyaki |
| Fotó: JW Marriott Resort |
Bennünket a mosolygós Malik séf káprázhatott el 9 fogásos progresszív vacsorájával, aki a hagyományos indiai fogásokat modernizálva, innovatív konyhatechnológiával emeli új dimenzióba. Íme néhány meghökkentő csak: az étvágygerjesztő joghurtital egy fehér gömbből robbant ki, a gombapástétom tölcséres fagylaltnak nézett ki, a mangósorbet nyalókaként érkezett, az ételsort záró kávét pedig bonbonba rejtve szolgálták fel.
A nap végén mindenki a partra sietett, hogy egy pohár pezsgő, vagy koktél mellett a babzsákokról élvezze a valóban álomszép naplementét. Az estefelé meggyújtott máglya és a milliónyi csillag fényénél én meg hálát adtam a jó szerencsémnek, hogy eljutottam idáig.
Köszönjük az utat a Mauritiusi Turisztikai Promóciós Hivatalnak és magyarországi képviseletének!
