Üzbegisztán talán még soha nem volt olyan könnyen elérhető Magyarországról, mint az utóbbi bő félévben, mióta a Khanot Sharq légitársaság heti járatot indított az üzbég főváros, Taskent és Budapest között. Az Airbus A321-es öt és fél óra alatt teszi meg az oda, míg hat óra alatt a visszautat, így ugyanannyi idő alatt juthatunk el a mesés Közép-Ázsia kellős közepébe, mint mondjuk a Kanári-szigetekre. Taskentből érdemes egy helyi légi járattal rögtön az üzbegisztáni Selyemút legtávolabbi pontjára, a Khiva közelében fekvő Ürgencsbe utazni, mert onnan közúton és vasúton kényelmesen juthatunk vissza a fővárosba Buhara és Szamarkand érintésével. Urgencs ugyanakkor isztambuli átszállással is elérhető. Fontos tudni még, hogy 2019 óta nincs szükség vízumra a beutazáshoz és nem kell semmilyen bürokratikus formaságra számítania az odaérkezőknek. A kormányzat a turizmus élénkítése érdekében döntött akkor arról, hogy 46 ország polgárai számára biztosít vízummentességet. 

Khiva, a sivatag kapuja

A Taskenttől 1000 kilométerre nyugatra fekvő Khiva az ókorban még iráni nyelvet beszélő történelmi Horezm birodalom központja volt, lakói a 10. század környékén törökösödtek el. A régi horezmiek közül többen Magyarországra is eljutottak, ők voltak a kálidok. A várost később Dzsingisz Kán, majd Timur Lenk hadai is lerombolták, Khiva ennek ellenére mindig újjá tudott épülni. 

Óvárosa, a 8-10 méter vastag falakkal körülvett Icsan Kala ma is úgy néz ki, mint többszáz évvel ezelőtt. Egykor híres volt rabszolgapiacairól, az utolsó rabszolgakaraván 1873-ban érkezett a városba. 

Akkoriban európai utazó alig-alig jutott el ide, tíz évvel korábban ez sikerült Vámbéry Árminnak, aki részletes leírást adott a településről. A Felvidékről származó, 25 nyelven, közte törökül és perzsául is kiválóan beszélő Kelet-kutató szegény dervisnek adta ki magát, és ezernyi veszéllyel dacolva, a sivatagot és a rablótámadásokat túlélve jutott el ide, majd tovább Buharába. 

Az Icsan Kala különlegessége, hogy ma is élő település, 360 házában 2600 állandó lakosa van. A sakktáblás elrendezésű utcákon járva úton-útfélen árusokba, boltocskákba boltunk, ahol a jellegzetes helyi fejfedő, a dupa számtalan változata mellett mindenféle színes kendőket, ruhákat, kézműves tárgyakat árulnak. Aki határozottan tud alkudni, az itt mindenféle ajándéktárgyat könnyedén be tud szerezni, akár még a helyi lányok hozományát képező, éveken át, kézzel hímzett, gyönyörű ágytakarót, szuzanit is vásárolhat.

Az óvárosban lehet eltévedni, miután a Mohamed Ali kán medresze előtt álló, Kalta minor nevű, jellegzetes kék csempékkel borított, vaskos minaret mindenhonnan jól látható. A monumentális tornyot eredetileg 70 méter magasra építették volna, mint Delhiben a Kutub Minart, de nem fejezték be, így végül 26 méteres lett. 

Akad azonban az Icsan Kalában egy több mint 56 méter magas minaret is, az Iszlam Hodzsa komplexumban. Névadója a kán nagyvezíre volt, aki egyebek mellett kórházat, postát és iskolát is alapított a városban, tragikus sorsát ennek ellenére nem tudta elkerülni, gyilkosság áldozata lett, ami errefelé nem számított rendkívüli eseménynek az elmúlt évszázadok során.

Bár az Icsan Kalában még céltalan sétálgatással is könnyen el lehet tölteni egy egész napot, érdemes felkeresni az olyan látnivalókat, mint a 212 darab, fekete szilfából faragott oszloppal büszkélkedő Juma mecsetet, amely a 10. századból származik. A mecset falain többfelé furcsa, fordított kereszt alakú jeleket láthatunk, ezek az iszlám és az eltörökösödés előtti perzsa idők zoroasztrikus vallásának szimbólumai. 

Az Icsan Kala bármilyen évszakban gyönyörű, ugyanakkor mindenképpen érdemes este is eljönni ide: az épületek színes fényárban úsznak, a látványban séta közben vagy egy csésze tea mellett valamelyik teraszon ülve órákig gyönyörködhetünk.

Ha időnk engedi, lépjünk ki az Icsan kala falai közül. Mivel bent egy idő után nem maradt elég hely új épületek és kertek kialakítására, a 19. század végén megépítették a csodálatos kerttel körülvett Nurrulaboy palotát, amelyben a kán hivatalos fogadótermeit találjuk. A név eredete érdekes: nem a kánt, hanem azt a kereskedőt nevezték Nurrulaboynak, aki eladta a telkét az uralkodónak az építkezés céljára, és azt kérte, hogy róla nevezzék el az épületet. A palota termei zavarbaejtően gazdagon díszítettek, a gyönyörű cserépkályhák mellett figyelmet érdemelnek a plafonra festett zenélő angyalok. 

Az Icsan Kala szomszédságában az utóbbi évek során felépítettek egy hatalmas turisztikai komplexumot, amelyben különböző színvonalú szálláshelyek, éttermek és üzletek kaptak helyet. Aki valóban különleges élményt szeretne, az az óvárosban is megalhat.

Ötezer év emlékei Buharában

Khivából Buhara felé vettük az irányt, a 440 kilométeres távolságot busszal tettük meg. Az első 100 kilométeres szakasz elég lassú és fárasztó, mivel az út tele van kátyúkkal, később aztán tökéletes minőségű autóúton száguldhattunk. Khiva környékén mindenfelé öntözőcsatornák szabdalják a tájat, a Pamír hegységben eredő Amu Darja folyó vize évszázadok óta élteti az itteni mezőgazdasági termelést. A terület egyik fontos növénye a helyi textilipar számára nélkülözhetetlen gyapot, a másik pedig a sárgarépa, ami itt nemzeti eledelnek számít. Ha megállunk egy út menti piacon, akkor láthatjuk, hogy mennyiféle finomság terem még meg errefelé, a dinnyék különböző fajtáitól a paprikán és káposztán át a gránátalmáig. Miután átkelünk az Amu Darja széles medre fölött, eltűnnek a művelt parcellák, és a Kizil Kum sivatag sivár tájain keresztül jutunk el Buharába. 

A csendes Khiva után Buharában már nagyobb a pezsgés. A közel 250 ezer lakosú város lakóinak többsége nem üzbég, hanem a perzsával rokon nyelvet beszélő tadzsik. Khivához hasonlóan a történelmi óváros itt is szinte egészében megmaradt, nem véletlen, hogy az UNESCO világörökség részét képezi. 

Napnyugta idején érdemes felkeresni az 1712-ből származó Bolo Hauz mecsetet, mivel mívesen faragott oszlopai visszatükröződnek az előtte levő medencében, közben a környező fákon madarak ezrei adnak hangos koncertet.

A városban máshol is találunk enyhet adó parkokkal körülvett medencéket, például a Lyabi Khauz negyedben, itt az árnyékban teázhatunk is egyet, mielőtt tennék egy sétát az egykori zsidónegyed utcáin, de találunk itt női hamamot és mecsetté átalakított egykori zoroasztrikus szentélyt is. A zsidók megbecsült tagjai voltak a helyi elitnek, az emír hivatalában dolgoztak vagy kereskedtek, az októberi forradalom idején több mint 23 ezer fős volt a helyi közösségük. 

A tér legfőbb nevezetessége az 1568-ban épült Nodir Devon Begi medresze, Buhara legnagyobb Korán-iskolája. Az iskola előtt áll a híres muzulmán mókamester, Naszreddin Hodzsa és kedvenc szamara szobra.

A városban számos további értékes mecset és minaret is található, említést érdemel a 46,5 méter magas Kalyan minaret 1127-ből, amelynek tornyából akár 40 kilométerre is el lehetett látni. Az építmény állítólag annyira lenyűgözte letisztult szépségével Dzsingisz kánt, hogy a város többi részével ellentétben a tornyot nem bántotta.

Az óváros közelében, egy mesterséges dombon, magas falaktól körülvéve áll a buharai emírek egykori lakhelye, az Ark, amelynek falai között egykor háromezren is éltek. A hatalmas palotának csak egy részét állították helyre, a termekben különféle kiállításokat rendeztek be. Itt látható Vámbéry Ármin emléktáblája is, a tudós kétkötetes könyvet írt a város és környéke történetéről. 

A központtól kissé távolabb is érdemes tenni egy kirándulást Közép-Ázsia legkorábbi iszlám építészeti emlékéhez, a Szamanid dinasztia mauzóleumához, amely 900 és 1000 között épülhetett, és buddhista, valamint zoroasztrikus jelképek sokaságát is felvonultatja.

Szuperexpresszel Szamarkandba

Buharából a spanyol Talgo által gyártott szuperexpresszel, az Afrosyobbal alig két és fél óra alatt száguldottunk át a 300 kilométerre fekvő Szamarkandba. A vonat minden kényelmet kielégít, nemcsak fedélzeti kiszolgálás van rajta, a kijelzőn még azt is láthatjuk, hogy milyen sebességgel haladunk. 

Szamarkand egy közel 3000 éves település, ezzel a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott helye. A közel hatszázezer lakosú, a korábbiaknál még nyüzsgőbb, még több történelmi emlékkel büszkélkedő város. A szállásunk is szintet ugrott, a Mövenpick Hotel a márkához híven kiugró minőséget jelentett mind a szoba, mind a reggeli színvonalát tekintve. 

A mai főváros legkorábbi elődje, az időszámítás előtt 500-tól lakott Afrosyab a mai település északi részén terült el. A legrégebbi időknek állít emléket az Afrosyab Múzeum, ahol egy nem mindennapi földmetszet segítségével fogalmat kaphatunk arról is, hogy fejlődött a város a különböző korokban, 11 ásatási réteget láthatunk itt egymásra rakódva. Érdemes megnézni a múzeum multimédiás vetítését, ezen kívül gyönyörű rekonstruált palotafreskókat, zoroasztrikus temetkezési ládákat és torzított koponyákat is láthatunk. A kiállításon kiderül, hogy már ezekben a korai időkben is élénk volt a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat a kínai birodalommal. 

A későbbi korokban sem veszített jelentőségéből a város, amely a kelet-nyugati, valamint az észak-déli kereskedelmi útvonalak metszéspontjában található. Jártak erre hadseregek is, a helyet feldúlta Nagy Sándor, majd évszázadokkal később Dzsingisz kán is, mégis, 1320-ban Ibn Battuta arab világutazó már „tökéletes szépségű” városként írja le. 

Szamarkand mai arculatán ugyanakkor a lázadó török-mongol hadvezér, a magát Dzsingisz kán leszármazottjának tekintő, de a mongol leszármazástan szerint el nem ismert Timur Lenk hagyott maradandó nyomot, aki birodalma központjává tette a várost 1370-ben. Miután számos sikeres hódító hadjáratot vezetett Dél-Oroszországtól Indiáig és Szíriától az ottomán birodalomig, a muzulmán világ legbefolyásosabb uralkodójává vált. Utódai, a timurid dinasztia tagjai tovább vitték örökségét. 

Ha már itt tartunk, érdemes tisztázni a kán és az emír fogalma közötti különbséget: kán csak az lehetett, aki Dzsingisz kán leszármazottjának tekinthető, emír viszont bárki, ezért Timur Lenk is csak az emír címet viselte. Egy kutatás szerint egyébként az egykori mongol birodalom jelenlegi férfilakosságának 8%-a rendelkezik egy olyan ritka génnel, amely visszavezethető Dzsingisz kánra, ami 16 millió embert jelent. Timur Lenk sem fogta vissza magát, ha a szebbik nemről volt szó, 43 felesége és ágyasa volt. 

Visszatérve a timurid dinasztiára, Timur leszármazottai hozták létre Szamarkand leglátványosabb épületegyüttesét a Registan téren. Ezen a helyen gyűltek össze az alattvalók, hogy meghallgassák az uralkodói rendeleteket és végignézzék a kivégzéseket. A teret három medresze keretezi, ezek közül a legrégebbi az Ulugbeg az 1400-as években épült, a furcsa, elfuserált tigrisekkel díszített homlokzatú – alkotói sosem láttak ilyen állatot, csak hallottak róla - Ser-Dor és a belül gazdagon aranyozott Tilla-Kori az 1600-as évekből származik. A téren minden este hétkor látványos hang- és fényjátékot rendeznek, amely felidézi a város és Üzbegisztán történetét. 

Nehéz lenne felsorolni, mi mindent érdemes még felkeresni Szamarkandban, de semmiképp ne hagyjuk ki a Gur-e Amir mauzóleumot, amelyet Timur az unokájának építtetett, de az ő testét is itt helyezték el. A fontosabb látnivalók közé tartozik még Dániel próféta sírja, akit a muzulmánok is szentként tisztelnek, továbbá Timur unokája, a tudós Ulugbek által alapított obszervatórium. A hatalmas, kör alakú csillagvizsgálót ugyan teljesen elpusztult, az egykor 40 méteres sugarú szeksztáns föld alatti részét és a csillagvizsgáló helyét azonban egy orosz tudós véletlenül megtalálta. A feltárás után egy kisebb múzeumot építettek mellé.

Érdemes felkeresni még a Bibi Khanum mecsetet, amely ugyan Timur kedvenc feleségének nevét viseli, de anyósát temették el a mauzóleumába. A komplexum 165 méter magas minaretekkel büszkélkedik, az építése során felhasznált márványt Timur sikeres indiai hadjárata után 90 elefánt szállította ide. 

Ha már a Bibi Khanum mecsetnél járunk, ne hagyjuk ki a Siab Bazárt, a legnagyobb és legrégebbi piacot, ahol a zöldségektől a fűszereken át a textiliákon át bármit megvehetünk. 

Miközben egymást érik Szamarkandban a világklasszis látványosságok, a kormányzat igyekszik új attrakciókkal is kiszolgálni a turistákat, kisebb-nagyobb sikerrel. A Konigil turistafaluba talán még érdemes elmenni, mert testközelből ismerhetünk meg pár kézműves fortélyt, láthatunk működő papírmalmot, papírkészítést, fazekast és szőnyegszövőt, de valahogy mesterkélt az egész. A Silk Road Tourist Center még elfuseráltabb projektnek tűnt nekem, valójában nem más ez a város határában, kicsit a világvégén található falanszter, mint egy modern bevásárlóközpont turistáknak, hajózható műfolyóval, hotelekkel és rendezvényközpontokkal. Az egyik kézműves boltban viszont olyan késes egyedi pengéi közül válogathatunk, akitől a világ vezető politikusai és művészei vásároltak.

Plovban az igazság

Az üzbégek nemzeti étele a piláf helyi változata, a plov, amely alapvetően birka vagy marhahúsból készül sok sárgarépával, hagymával és mazsolával, a fűszerezése térségtől és a szakácstól függően is változhat. Elkészítése külön tudomány, a fontos eseményekre plovkészítő mestert hívnak. A hagyománytisztelő helyiek csak délután egyig ehetnek ilyen ételt, tehát vacsorára ne számítsunk rá! Egy lagzi ellenben úgy kezdődik, hogy reggel hatkor összegyűlnek a család férfitagjai egy hangulatos, közös plovozásra.

Taskent: földalatti, föld feletti művészet

Utazásunk során csupán egyetlen nap jutott a hárommillió lakosú főváros, Taskent felfedezésére. E rövid bepillantás során épp csak ízelítőt kaptunk a meglepően zöld, parkokban gazdag város látnivalóiból. Taskent leginkább egy orosz vidéki nagyvárosra emlékeztet széles útjaival és századfordulós épületeivel. A gyakori földrengések miatt a régebbi épületek egy-két szintesek, ugyanakkor manapság már sorra húzzák fel a toronyházakat. 

A föld alatt egy különösen izgalmas világot találunk: egy ötven megállóból álló, több mint hetven kilométer hosszú metróhálózat kígyózik odalent, amelynek minden állomása önálló műalkotás. A megállók az üzbég történelem jeles pillanatait örökítik meg a Selyemúttól a modern kor űrhajósaiig.

A jegy ára a töredéke az itthoninak, a szerelvények egyik része a régi időkből való, ugyanakkor modern kocsikkal is találkozhatunk.

Taskentben nem szabad kihagyni az Iparművészeti Múzeumot, amelyet egy orosz diplomata és műgyűjtő, Alekszander Polovcev által építtetett kúriában alakítottak ki. A legjobb helyi mesteremberek keze munkáját dicsérő, falfestményekkel és a jellegzetes helyi kék csempékkel díszített épületben 20 tematikus tárlat mutatja be az üzbég kézművesek legszebb alkotásait a szőttesektől a kerámiákon át az ékszerekig. Különleges figyelmet érdemelnek az egyedi stílusú, kézzel varrott szuzani takarók, amelyek jellegzetes díszítő motívuma a napkorong és a gránátalma.

Az üzbég utak szakértője

Az 1000 Út utazási iroda már több mit 20 éve szervez üzbegisztáni utazásokat, és régió szakértőjének számít. Szilveszteri programokat éppúgy szerveznek ide, mint a Selyemút látnivalóit felfűző körutazásokat. Utóbbiakból 2025-ben 16 időpontot hirdettek meg, és amint azt Ermilov Oleg ügyvezetőtől megtudtuk, a 9 nap, 7 éjszakás utakból a tavaszra tervezett dátumok jelentős része már jó előre elkelt, ezért további időpontokat terveznek. Aki igazi különlegességet keres, annak a 2025 augusztus legvégén induló 12 napos, Üzbegisztánt Türkmenisztánnal kombináló túrát ajánlják. Tervben van több új program bevezetése 2025-ben: gasztroutazás, valamint a környező országokat, Tadzsikisztánt és Kirgizisztánt is érintő program.

(Nyitókép: Egy divatfotózás résztvevői Khiva ősi falain pihennek éppen. Fotó: Szántó Zoltán)

Állítsa be, hogy a Turizmus.com cikkeit az elsők között lássa a Google keresőben!