Aligha kell bárkinek magyarázni, milyen jó hatással van városi emberre az erdőjárás. De vajon hányunknak jut eszébe, hogy a fák között megbújó vadnövények táplálnak és gyógyítanak, sőt kreatív módon felhasználva új ízekkel is gazdagíthatják a helyi gasztronómiát? Ezt a hagyományos, de elfeledett tudást „újracsomagolva” osztják meg Miskolcon a látogatókkal a díjnyertes Ehető Erdő program során, amelyre a közelmúltban meghívást kaptunk.
A Covid-járvány idején megszületett kezdeményezés alapgondolata, hogy fenntartható módon kapcsolja össze a Bükkről generációkon át örökített erdészeti tudást, az erdei alapanyagokat, a helyi közösségeket és a turizmust. A program olyan sikeresnek bizonyult, hogy az elmúlt hónapokban – mint arról korábban beszámoltunk – több jelentős nemzetközi elismerést is bezsebelt.
Az Ehető Erdő márciusban elnyerte a világ legjobb közösségi fenntartható turisztikai kezdeményezése címet a Green Destinations globális versenyének Virágzó Közösségek kategóriájában, emellett bekerült az Európai Unió kiemelt turisztikai jó gyakorlatai közé is.
Mindezek ismeretében érthetően nagy kíváncsisággal vártam, hogy első kézből tapasztaljam meg az erdőkóstolást.
Az erdő stand-uposa
Az Erdei Gasztroexpressz Ehető Erdő túrájára egy nyitott oldalú kisvonattal indultunk, amely a lillafüredi erdei vasút egyik ritkán bejárható útvonalán zakatolt végig a fák között. Útközben szemünk és fülünk egyaránt csúcsra volt járatva: egyszerre próbáltuk magunkba szívni az erdő nyugtató látványát, miközben egyetlen szót sem akartunk elszalasztani a program megálmodójától és egyben kísérőnktől, Bózsó Gyulától.
Ha már gasztronómiáról van szó, azt kell mondanom, hogy a program igazi sava-borsát túravezetőnk lehengerlő személyisége adja. Hivatása szerint az Északerdő Zrt. erdésze, de olyan elképesztő előadókészséggel és természetes humorral áldotta meg a sors, hogy nyugodtan felléphetne stand-uposként is.
Bemelegítésként még a vonaton körbejárt az „agyi idegpályák regenerálódását segítő” sompálinka, miközben az erdő stand-uposa szórakoztatva csöpögtette belénk az ismereteket a Bükk állatairól, növényeiről, hosszan taglalva azt is, mi történhet, ha valaki összefut egy bizonyos Karcsi nevű barnamedvével.
Az erdő finomabb, mint gondolnánk
A célállomás eltéveszthetetlen: az Ehető Erdő nevű állomáson szálltunk le a vonatról, hogy gyalog folytassuk az erdei túrát, ahol immár ténylegesen elkezdtünk leveleket enni. Spoiler: a növényeket, amelyeket a természetben gyűjtöttünk, illatoltunk és megrágtunk, később a túra záróakkordját jelentő ebéden különleges fogások alapanyagaként, fűszereként vagy ízesítőjeként láttuk viszont a Végállomás Bisztró tányérjain.
Bózsó Gyula kóstoltatott velünk többek között podagrafüvet, népi nevén püspökfüvet. Nevét onnan kapta, hogy az egyházi vezetők hajdan ezzel kúrálták a sok húsevés következtében kialakult köszvényüket. A vérfű különösen meglepett: bár erősen uborkaillatú, íze inkább a dióra emlékeztet.
Az erdei tisztesfűről megtudtuk, hogy Európában az egyetlen olyan vadnövény, amelynek zöld színe ellenére gombaíze van, ezért remek és olcsó alapanyaga a hamis gombakrémlevesnek.
Hogy még pikánsabb legyen, a gomba consommé-t az erdő mustárjával turbózzák fel, amely a hagymaszagú kányazsombor magjaiból készül. A recept megtalálható az Ehető Erdő című könyvben is – amelynek Bózsó Gyula társszerzője –, így a kísérletező kedvűek akár otthon is megpróbálkozhatnak a mustárkészítéssel.
Továbbsétálva a fák között, a levelek hónaljában rábukkantunk a hagymás fogasír gumójára, amely kellemesen csípős, a tormára emlékeztető ízű. Megismertük az enyhén fokhagymaízű vadsnidlinget, vagy más néven kígyóhagymát, amelyet erdei metélőhagymaként is emlegetnek. A sok C-vitamint tartalmazó madárberkenye pedig azért különleges, mert ebből sikerült először kinyerni az élelmiszeriparban tartósítószerként használt szorbinsavat.
Útközben szomjoltóként elrágcsáltunk néhány madársóskaszárat is. Kellemesen savanykás ízű, és mint hallottuk, akár életmentő is lehet, ha valaki eltéved az erdőben. Az étteremben többek között sötétzöld fagylalt készül belőle, amelyet fenyőrügysziruppal és édes bodzavirág-habbal tálalnak.
Azt is megtudtuk, hogy a fenyőrügyszirup a legkiválóbb fertőtlenítő, ha fáj a torkunk, Gyula pedig az elkészítésének kétféle receptjét is megosztotta velünk.
Illatoltunk még szagos mügét, amellyel koktélokat és söröket ízesítenek; például a hagyományos berlini búzasör egyik jellegzetes összetevője. Mindez csupán néhány kiragadott példa abból a lenyűgöző információáradatból, amellyel röpke idő alatt gazdagodtunk az erdei „ételcserkész” jóvoltából.
A visszaúton, a kisvonaton az erdő kincseit már feldolgozott formájukban kóstolgattuk tovább: a makk-kávétól a jegenyepúderen át a kandírozott bébitobozig. Utóbbi lett a személyes kedvencem.
A Bükk ízei a tányéron
A túra a korábban már beharangozott Végállomás Bistro & Wine-ban zárult, ahol négyfogásos Gasztroexpressz menüt tálaltak elénk fine bistro minőségben. A fogások jól bizonyították, milyen izgalmas alapanyagokkal tud szolgálni az erdő egy olyan kreatív séf számára, mint Darab Ádám.
Elsőként erdei vargánya érkezett tölgymakkal és friss hajtásokkal, majd őz rillette savanyított bükklevéllel. A főételként felszolgált szilvásváradi pisztrángot bükkmakk misóval, csalánkrémmel, rókagombával és szagos mügével turbózták fel, a desszerttányéron pedig ibolya, vadszeder és fenyőrügy sorakozott. A Michelin Guide ajánlásával rendelkező, valamint két Gault&Millau-szakácssapkával is büszkélkedő étterem konyháján közel harminc erdei alapanyagot használnak. Ezeket ráadásul maguk kutatják fel és gyűjtik be. Így vált teljessé az erdőtől az asztalig tartó különleges gasztroélmény, amely a napjainkban egyre trendibb slow tourism kiváló példája.
Az Ehető Erdő programon a város turisztikai cégének, valamint a Szeleta Park Látogatóközpontnak a szervezésében is részt lehet venni. A Lillafüredi Palotaszálló vendégei ugyanakkor a hotel saját szervezésében indulhatnak az erdőkóstolóra.
800 borpince a belvárosban
Ottjártunkkor éppen zajlott az Avasi Borangolás. A belvárostól mindössze néhány perc sétára magasodó, vulkáni eredetű Avas „hegy” évszázados pincesorai ilyenkor megtelnek élettel. A hajdani bortermelők és kereskedők mintegy 800 pincét vágtak a domboldalba, amit még különlegesebbé tesz, hogy a bornegyed egy nagyváros közepén található.
A fesztivál idejére megnyílt pincékben több mint 90 borászat kínálta borait kísérő falatkákkal, miközben a levegőt baráti beszélgetések, vidám koccintások és muzsikaszó töltötte meg. A bükki borokat kóstolgatva vendéglátó borászaink történeteiből megismerhettük a sokáig méltatlanul elhanyagolt Avas valódi karakterét, valamint a Bükki Borvidékért Egyesület körül újjászülető közösség erejét.
A háromnapos Avasi Borangolást minden évben májusban rendezik meg, hangulatából azonban egész évben lehet ízelítőt kapni az Avasi Kvaterkákon. Ezek a kisebb léptékű rendezvények mindig az avasi pincesor egy-egy részére koncentrálnak, így közelebbről is megismerhető a városrész különleges atmoszférája.
Miskolc szimbólumát, a megújult Avasi-kilátót sem érdemes kihagyni. A Lillafüredtől Miskolctapolcáig elénk táruló panorámát szemlélve válik igazán érthetővé, milyen kivételes adottságokkal rendelkezik ez a Bükk erdeivel körülölelt város.
A Bükkre építik a jövőt
Miskolc egyik legfontosabb versenyelőnye, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Bükki Nemzeti Park természeti értékeivel. Nem véletlen, hogy a város új turisztikai koncepciójának középpontjába is a Bükk került. Céljuk, hogy Miskolc a fenntartható turizmus magyarországi zászlóshajója legyen – tudtuk meg Angyal Enikőtől, a MIDMAR Miskolci Idegenforgalmi Marketing Nonprofit Közhasznú Kft. vezetőjétől.
Ismeretes, hogy a miskolctapolcai Barlangfürdő tavalyi tűzesete súlyos csapást mért a város turizmusára. A turisztikai szervezet vezetője ugyanakkor úgy látja, a kényszerű bezárás egyben lehetőséget is teremtett arra, hogy Miskolc végre reflektorfénybe állítsa azokat az értékeit, amelyek korábban háttérbe szorultak. Mint fogalmazott, a város az ország egyik legkiemelkedőbb turisztikai adottságokkal rendelkező települése, a róla élő kép mégis sokszor a nehézipari múlthoz kötődik.
Ennek megváltoztatását szolgálják azok az új tematikus, garantált programok is, amelyeket a közelmúltban indítottak és a miskolctitkai.hu oldalon lehet rájuk jelentkezni. Az Erdei Gasztroexpressz mellett színházi tematikájú program mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház több mint kétszáz éves történetét, egy városi séta az avasi bornegyed pincéibe kalauzol, míg a negyedik Miskolc szakrális kincseinek nyomába ered.
A természetközeli élmények, a helyi gasztronómia, a kulturális örökség, a vallási sokszínűség és a helyi közösségek összefogása egyaránt részei annak az új narratívának, amelyre a város turizmusát építeni kívánják.
(Nyitókép: Az Ehető Erdő állomás a Bükkben / Fotó: Fucskó Hajnalka)
KAPCSOLÓDÓ
Szeptemberben már fogadhat vendégeket a miskolctapolcai Barlangfürdő
A sikeres vizes próba és a megfelelő bakteriológiai eredmények után a tervek szerint egyszerre nyithatnak ki a fürdőkomplexum külső és belső medencéi.
