A Duna és a Száva találkozásánál

Szerző: Szebeni Zsolt

Forrás: turizmus.com

 2014. október 17. 11:06

Belgrád fantasztikus hely, 24 órában lüktet az élet – mondta nekem tavaly nyáron a 22 éves András, aki haverjaival eltöltött ott egy hétvégét, csak mert kíváncsi volt rá, s elég fiatal ahhoz, hogy ne legyenek előítéletei a kelet-európai nagyvárosokkal szemben.

András és barátai Barcelonában, az angliai Bath-ban, Berlinben járnak egyetemre, beutazták már a fél világot, s egyszerűen nem értik, hogy mi, ötvenesek, miért mindig nyugat, vagy a távol-kelet, legfeljebb az Adria irányába indulunk, hacsak nem hivatalos útra megyünk. Miért nem vagyunk kíváncsiak Belgrádra, Pozsonyra, Kijevre, Moszkvára vagy Zágrábra, ha turistaként kelünk útra?

Bevallom, a fiatalok nyitottsága és lelkesedése sokat nyomott a latba, amikor beírtam a naptáramba azt a három napot, amelyen az Air Serbia és a Szerb Turisztikai Hivatal meghívására, hat újságíró társammal együtt elindultam rácsodálkozni a Budapesttől összesen 370 km-re fekvő, szomszédos fővárosra.

Ada Ciganlija - tengerparti hangulat a belvárosban

 

Tengerparti hangulat

Az első meglepetés még a repülőgép fedélzetén ért, amikor a leszálláshoz készülődve, az ablakon kinézve, egy hosszan elnyúló tó partján napernyők és napozóágyak százait, ha nem ezreit láttuk, gyakorlatilag bent a városban.

Az Ada Ciganlija – nevét az évszázadokkal korábban az akkor még erdős területen élő cigányokról kapta – egy félsziget, s mellette, a Száva mesterségesen lezárt holtágából alakították ki „Belgrád tengerét". A parton a napágyak mellett teraszos éttermek, kerékpár- és vízibicikli-kölcsönzők hívogatják a városiakat. Budapesten talán a Kopaszi-gátnál lehetne hasonlót kialakítani (a Római-part azért nem jó hasonlat, mert ott nagy a Duna sodrása és gyakorlatilag mindig hideg a víz). Nekünk ugyan fürdeni nem volt időnk, de elfogyaszthattunk egy kellemes ebédet, amihez aperitifként rakiját (gyümölcspárlat) kínáltak jegelve, de nem felvizezve. Ezzel a kis kancsószerű üvegcsével később elmélyítettük a barátságot...

Az Ada Ciganlija, ez a meglepő, s irigylésre méltó hely, remek példája annak, hogy mi vonzhatta annyira a magyar fiatalokat a szerb fővárosban. A helyiek alapvető vidámsága, az anyagi vagy politikai gondokat felülíró életigenlése.

Valamikor, valakik biztosan dolgoznak is, de a felületesen szemlélődő turistának úgy tűnhet, hogy a szerbek reggel kiülnek egy teraszra kávézni, déltől kora estig egy másik teraszon ebédelnek, majd estétől hajnalig egy étteremben, egy romkocsmában, egy zenés szórakozóhelyen, vagy akár csak egy parkban mulatnak, énekelnek, táncolnak. Ez utóbbi hangereje és szilajsága persze ízlés kérdése, de mindenképpen magával ragadó jelenség. A Skadarlija utcában, Belgrád bohémnegyedében tucatjával sorakoznak a tradicionális éttermek, ahol nemcsak a fogások hagyományosak, hanem a zene is. Egyenként mindegyik remek, csak a szerb szilajságot kellene kicsit „lehalkítaniuk", mert attól besokallhatnak a decensebb mulatáshoz szokott külföldiek, ha húsz méterenként más és más cigányzenekar játszik, s némelyik helyen egy kapatos társaság csapkodja éppen földhöz a poharakat. De a látvány és a hangulat mindenképpen magával ragadó.

Skadarija utca, a bohémnegyedben

Csakúgy, mint a Száva és a Duna partjain. Belgrádnak két folyó is jutott, s ügyesen csinálták, hogy gyakorlatilag sehol nem fut mellettük autóforgalom, vagy ahol mégis, ott is olyan távolságra, hogy az úttest és a folyó közötti széles sávban teraszos vendéglők sorakozhassanak. Az abszolút belvárosban pedig, ahol park vagy sétány már tényleg nem férne el, ott a régi kikötői raktárakat alakították szórakozóhelyekké. De tucatjával ringatóznak a vízen az étteremhajók is, a lényeg, hogy a vízpart a szórakozásé!

Teniszpálya a várárokban

 

Magyar emlékek

Persze, bármennyire is meghatározó az együnk-igyunk-mulassunk hangulat, a városnak van komoly arca is.

A Kalemegdan park, a legendás Nándorfehérvár falmaradványai körül, a helybélieknek rendszeres sétáló-, futó-, gyerekekkel kiránduló célpontja, a turistáknak pedig a legjobb kilátást nyújtó magaslata a városnak. A parkban egy fehér kőre vésett, magyar és szerb nyelvű felirat emlékeztet a Hunyadi János vezette hős védők 1456-ban aratott győzelmére a török hódítók felett.

Kétnyelvű felirat dicsőíti Hunyadi Jánost

Egy másik, hasonlóan szép kilátást nyújtó pont a Gardos-torony, amelyet 1896-ban, a magyar millenniumra emeltek, s amely a legmagasabb pontján áll a Zemun nevű kerületnek, amit leginkább Szentendréhez lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a belgrádi szűk utcácskák és házaik szervesen a fővároshoz tartoznak.

Szentendrét idézi a Zemun kerület

 

Százhúsz éve épülő templom

Ha valakinek csak néhány órája van Belgrádban, s csak egyetlen látványosságra jut ideje, akkor az legyen a Szent Száva templom. S nemcsak azért, mert a világ legnagyobb ortodox templomába léphet be a látogató – több mint 3500 négyzetmétert képzeljenek el egy légtérben! –, hanem azért is, mert igazi kuriózum, hogy szertartásokat tartanak, sok százezer hívőt és érdeklődőt fogadnak a falai között, miközben még nincs is készen. Még 1895-ben(!) kezdték el építeni, s a történelem viharai miatt tartott évtizedes kényszerszünetek után, talán néhány éven belül be tudják fejezni – a betérő most még inkább érezheti úgy, hogy egy építkezésen jár, mint egy templomban.

A 120 éve épület Szent Száva templom

 

Hercegi fogadás

Sokan kritizálják, mégis érdekes és eredményes viszonyt alakított ki a szerb állam a második világháború végén trónjától megfosztott királyi családdal.

A trónörökös, Alexander Karageorgevich herceg az ezredforduló után tért vissza a család londoni emigrációjából. Király természetesen nem lehet már, hiszen Szerbia mai államformájában ez elképzelhetetlen, viszont a szerb kormánnyal együttműködve alapítványokat működtet, befektetőket és szponzorokat keres. Visszakapta ugyan a királyi palotát, ám az épületet – néhány, életvitelszerűen használt helyiségén kívül – nyitva kell tartania az előre bejelentett turisták, valamint rendezvények, fogadások számára. A koronaherceg – tudatában a turizmus fontosságának az országa számára – fogadta a tanulmányútjuk során a palotát felkereső magyar újságírókat is. Vele találkozni nem adatik meg minden turistacsoportnak, de a palota megtekintéséhez csak előzetes bejelentkezés szükséges.

A szerb trónörökös fogadta a magyar delegációt

Belgrád felfedezéséhez pedig csak egy hétvége, s persze egy jegy az Air Serbiára.

SZS