A Seuso-kincsek Kecskeméten

Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta, a késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüst leletegyüttese egy olyan ritkaságot és szépséget képvisel, amely a világ bármelyik múzeumában megállná a helyét. A tárlat nem csupán a Seuso-kincs 14 tárgyának prezentációja, a komplex kiállítás el akarja mondani, hogy a késő római időkben milyen szellemi, anyagi és kulturális színvonal jellemezte Pannónia társadalmi elitjének életét. Wilhelm Gábor, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa a megnyitót megelőzően elmondta: a Seuso-kincshez kapcsolódóan két sírleletet mutatnak be.
Zombor Gábor (Fidesz) országgyűlési képviselő a megnyitón emblematikusnak nevezte, hogy a Seuso-kincs ma Magyarországon látható, és, mint mondta, ez hűen tükrözi azt a hozzáállást, amelyet Magyarország az utóbbi időszakban képvisel.

Akhilleusz-tál, a Seuso-kincsek legnagyobb méretű darabja

Fotó: Wikimedia Commons

A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából származó kincslelet. Nevét a vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa – feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve – a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el. A ma ismert együttes tizennégy nagyméretű ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették. A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén, majd illegális körülmények között jutott ki az országból. A magyar kormány a Seuso-kincs első hét darabját 2014-ben, a második felét idén nyáron szerezte vissza.